Budapest Noir: amikor a „szerkesztő úr” nyomoz

Budapest egyfajta modernkori örök város. Szeretünk Budapesten lenni, és szeretünk az általunk nem ismert régi Budapest utcáin „járni”. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy

telt ház előtt vetítették Csíkszeredában is a Budapest Noir című bűnügyi krimit, ami Magyarország második világháború előtti Budapestjére kalauzol vissza.

A Kondor Vilmos azonos című regényéből készült, Gárdos Éva által rendezett nagyköltségvetésű közönségfilmben egy bűnügyi újságíró, Gordon Zsigmond hétköznapjaiba kapunk betekintést, aki az Amerikai Egyesült Államokból hazaköltözve Az Est című lapnál a bűnügyi rovatot vezeti és a rendőrökkel párhuzamosan gyilkossági ügyekben nyomoz.

Kolovratnik Krisztián hihetetlenül modoros, és helyenként már túljátszott alakításában egy jólöltözött, kalapos, folyton cigarettázó értelmiségi figurát kapunk, akit a legtöbben szerkesztő úrnak hívnak, bejárása van a rendőr-főkapitányhoz és esténként alvilági bokszmeccsek nézésével üti el az időt.

Igen ám, de egy nap az egyik vendéglőben egy különlegesen szép lány tüzet kér tőle, aki suttyomban az ebédjét is kifizetteti az újságíróval. Néhány nap múlva pedig holtan találják a lányt az egyik rosszhírű budapesti utcán.

A gyilkosság tehát a történet katalizátora, a bűnügyi újságíró pedig a személyes érintettség okán lázas nyomozásba kezd. Közben pedig magánéleti szálon is bonyolódik az élete, hiszen hazatér a Tenki Réka által megformált egykori kolléganője, akivel gyengéd viszonyt ápol, és aki fotósként a szerteágazó nyomozás során hasznos segítségnek bizonyul.

A második világégés küszöbén álló, még békésnek számító egykori Budapest utcáin, lokáljaiban, bordélyházaiban és eldugott műhelyeiben kezdetét veszi Gordon Zsigmond nyomozása, aki menetközben jön rá, hogy a szálak nagyon magasra vezetnek és emiatt az élete is veszélyben forog.

Újságírói praktikákat vet be, kapcsolatokat használ fel és nem fél veszélyes emberekkel sem konfrontálódni, ha a helyzet úgy kívánja.

A film minden egyes képkockájáról süt, hogy hatalmas költségvetésből forgatták, mégis messze áll a tökéletes alkotástól. A díszlettervező hibátlan munkát végzett, a színészgárda impozáns, a forgatókönyv is jó, viszont azzal, hogy az amerikai film noir és a krimik elemeit keveri bele a rendező, egy kissé mesterkéltnek tűnik az egész.

Sokszor olyan, mintha nem is egy filmet, hanem egy színdarabot néznénk, amiben a színészek egymást próbálnák túllicitálni abban, hogy ki játssza jobban túl a szerepét, ettől pedig egy kicsit izzadságszagú lesz az alkotás.

A rendőrfőkapitányt alakító Anger Zsolt nagyon jól játszik és kihozza a maximumot a rendelkezésére álló játékidőből, a gazdag zsidó kávékereskedőt alakító Kulka Jánosról viszont ez nem mondható el, hiszen annak ellenére, hogy kulcsszereplő, nem ez az az alkotás, ami kapcsán évek múlva is emlékezni fogunk rá. Tenki Réka ismét bebizonyítja, hogy őt nem lehet félvállról venni, hiszen nagyon jól tud játszani, a főszereplőt alakító Kolovratnik Krisztiánról nem mondható el ez, borzasztóan túljátssza a szerepét, és a legtöbbször teljesen hiteltelen a bűnügyi újságíró szerepében, akit egyfajta régivágású amerikai akcióhősről mintáztak, aki mindenen keresztülvág, hogy elérhesse a célját. A filmben szerepet kapó Dobó Kata semmi többet nem hoz, mint amit a korábbi alakításai alapján elvárunk tőle, Törőcsik Franciskáról pedig az mondható el, hogy bűbájos a szerepében, mint mindig, mellettük pedig Thuróczi Szabolcs hozza a kötelezőt és Mucsi Zoltánban sem kell csalódnunk.

Bár ez egy bűnügyi történet, a történelmi kontextus és utalások sem maradhatnak el a halott miniszterelnöktől kezdődően, a fasiszta fiatalok megjelenéséig, és a zsidó lét egyre nagyobb teret nyerő ellehetetlenítéséig, de

a holokauszt „szele” is bevillan a munkatáborok fényképen való megmutatásával és a bajszot viselő német diktátor említésével.

A Budapest Noir tehát lehetett volna egy jobb film is, ha nem a nagyívű díszlet köré kellett volna felépíteni a cselekményt, és helyenként nem lennének az amerikai elődök hatására tett erőtlen próbálkozásai a történetnek. Nyilván a film alapjául szolgáló regény címe miatt is kellett ez a noiros, titokzatos letűnt kori hangulatot megteremteni, de ezt kevésbé erőltetetten is meg lehetett volna valósítani. Majd talán egy másik rendezővel, egy másik történetben.