Hercz Péter basszbariton volt a Prospero páholy beszélgetősorozat vendége nemrégiben a kolozsvári Györkös Mányi Emlékházban. A házigazda Demény Péter író jóvoltából remek hangulatú, anekdotákkal és vetítéssel fűszerezett, ugyanakkor az opera kedvelői számára tanulságos beszélgetésnek lehettünk tanúi.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan épít fel egy szerepet, a művész elmondta, számára a szövegkörnyezet és a zene ad ötleteket, a próbák alatt a figura több változata is megszülethet, aztán – természetesen a rendezővel egyetértésben – megmarad egynél. És ha már a rendezőket emlegette, Hercz elárulta, találkozott olyannal, aki az ő elképzeléseit teljesen átírta, mások képesek maximálisan kihasználni azt, ami egy énekesben jó. Szerinte szükség van a kívülálló – rendező, karmester – szemére, aki helyes irányba tereli a művész elképzeléseit.
Hercz Péter már főiskolás korában is próbálta „hozni” a figurát, tehát a helyes éneklés mellett törekedett a minél jobb színészi munkára is.
Ugyanakkor elárulta, kedveli és felnéz az olasz Tito Gobbira, az 1950–70-es évek bariton sztárjára, aki mindent tudott a szakmáról. A teljes cikket keressék a csütörtökön megjelent Erdélyi Naplóban.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.