Egy operaénekes három korszaka

Liget 2020. január 23., 10:19

Az operáról egyéb tévképzetek mellett széles körben elterjedt az is, hogy statikus, a szereplők csak állnak és dalolnak, a szöveg sokszor érthetetlen. Pedig, aki látta valaha is Hercz Pétert a színpadon, azt színészi játéka nyűgözi le. A csütörtöki Erdélyi Naplóból Hercz Pétert ismerhetik meg az olvasók.

Hercz Péter és Demény Péter •  Fotó: Nánó Csaba
galéria
Hercz Péter és Demény Péter Fotó: Nánó Csaba

Hercz Péter basszbariton volt a Prospero páholy beszélgetősorozat vendége nemrégiben a kolozsvári Györkös Mányi Emlékházban. A házigazda Demény Péter író jóvoltából remek hangulatú, anekdotákkal és vetítéssel fűszerezett, ugyanakkor az opera kedvelői számára tanulságos beszélgetésnek lehettünk tanúi.
Arra a kérdésre válaszolva, hogy hogyan épít fel egy szerepet, a művész elmondta, számára a szövegkörnyezet és a zene ad ötleteket, a próbák alatt a figura több változata is megszülethet, aztán – természetesen a rendezővel egyetértésben – megmarad egynél. És ha már a rendezőket emlegette, Hercz elárulta, találkozott olyannal, aki az ő elképzeléseit teljesen átírta, mások képesek maximálisan kihasználni azt, ami egy énekesben jó. Szerinte szükség van a kívülálló – rendező, karmester – szemére, aki helyes irányba tereli a művész elképzeléseit.

Hercz Péter már főiskolás korában is próbálta „hozni” a figurát, tehát a helyes éneklés mellett törekedett a minél jobb színészi munkára is.

Ugyanakkor elárulta, kedveli és felnéz az olasz Tito Gobbira, az 1950–70-es évek bariton sztárjára, aki mindent tudott a szakmáról. A teljes cikket keressék a csütörtökön megjelent Erdélyi Naplóban.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Rádió GaGa - Hallgassa itt!
 
 

A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.