HIRDETÉS

Ereje van a hangnak, a dalnak

Dávid Anna Júlia 2017. október 03., 14:53 utolsó módosítás: 2017. október 05., 13:24

Az énekesnek értenie kell a dalokat, azok mondanivalóját, tudnia kell, mekkora hatalom van a torkában és hogyan használja azt – derült ki a Fábián Annamária népdalénekessel folytatott beszélgetésünkből. Annamária nemrégiben Székelyudvarhelyen énekelt népdalokat az Abásfalvi cigányzenekar kíséretében, az est sikeréről többek közt az is tanúskodott, hogy még néhány nappal később, beszélgetésünk ideje alatt is egyre másra léptek oda az emberek, hogy megköszönjék neki az élményt. Közben mesél: hogyan is jutott el idáig, és milyen álmokat dédelget a jövőre.

 

Annamária nyitott, jó kedélyű lány, aki népdalokban, népi énekekben tudja leginkább kifejezni önmagát Fotó: Barabás Ákos

Annamária nyitott, jó kedélyű lány, aki népdalokban, népi énekekben tudja leginkább kifejezni önmagát, valamint azt a szeretetet, ami benne van. Már óvodás korában felfigyeltek kellemes hangjára, nevetve mesélte, hogy középcsoportosként a nagyokkal vitték vetélkedőkre. Édesanyjától tanult énekelni, és a népdalok mellett a legfontosabbat is tőle tanulta, a hiteles éneklés alapját, azt, hogy mennyire

„fontos, hogy értsd, amit énekelsz, s úgy próbáld átadni a hallgatóságnak”,

hiszen a dal témája hordozza előadásmódját is.

HIRDETÉS
Amikor még ciki volt a népdal

Családjában hagyománya van az éneklésnek, édesanya, nagymama, dédnagymama mind-mind énekelt, s gyermekként Annamária is nagyon szerette hallgatni őket. S bár életében folyamatosan jelen volt a népdaléneklés, a vetélkedők, fellépések különböző helyi rendezvényeken, mégis volt időszak, amikor nem az éneklést látta a jövőjének, és úgy döntött, hogy természettudományok szakra iratkozik, hogy később fogorvos lehessen. Talán ez a szakmai kilengés azért is állt be, mert sokszor tapasztalta a kortársai között, hogy nincs értéke a zenének:

kisiskolásként azért akarta abbahagyni az éneklést, mert sokak szerint ciki volt a népdal, de végzősként is sokan sajnálkozva kérdezték, hogy azért felvételizik-e a zenetanári szakra, mert máshova nem sikerült bejutnia.

Ma már nevet ezeken a dolgokon a fiatal lány, de bizony sokszor fájtak ezek a mondatok. „Az emberek észre sem veszik, mennyire szerves része az életünknek. Pedig képzeld el a világot zene nélkül! Milyen lenne az?” – szólított fel a másodéves zeneszakos lány, miközben rámutatott: régen a matematikával, csillagászattal egyenértékű tudomány volt a zene.

„Az énekesnek értenie kell a dalokat, azok mondanivalóját” Fotó: Barabás Ákos

Most fiatal felnőttként nagy élmény neki egy-egy baráti társaságban áténekelt éjszaka, amikor azt látja, hogy érdeklődési körtől, nemtől, kortól függetlenül hogyan hat a zene ereje, mennyi érzelmet tud megmozgatni egy vidám, egy pajzán népdal vagy épp egy kesergő.

Fel kellet zárkózni

Annamáriában végül 10. osztályban dőlt el, hogy zenét szeretne tanítani, és ezért Nagyváradra felvételizne, a Partiumi Keresztény Egyetem Zenepedagógia szakára. Így is tett. S bár többször érezte, hogy egy-egy akadályt azért nem sikerült könnyen vennie, mert nem volt meg a zenei előképzettsége, hiszen ő korábban nem járt művészeti iskolába, úgy döntött, nem fog ezzel takaródzni, inkább minden energiáját a felzárkózásba fektette, ami rengeteg zeneelméletet, és kottából éneklést jelentett és jelent a mai napig. Segített a sok pozitív visszajelzés, amit tanáraitól kapott, ezekért nagyon hálás.

Hazajönne tanítani

Mikor a legmerészebb álmairól faggatom, Annamária csendesen, félénken egy zeneovit említ, meg hogy karvezető is lenne, természetesen gyermekkórusban. Meséli: rengeteget tanult abból, ahogyan őt tanították, jót is, de abból még többet, amit nála elrontottak. Ugyanis a fiatal zeneszakos lány sokszor értetlenül állt egy-egy tiltás, utasítás előtt, innen tudja, milyen fontos a kommunikáció, hogy énektanárként tudja, mit akar hallani és hogyan.

„A gyerekeket nem lehet szeretet nélkül tanítani, de az még fontosabb, hogy úgy szeressük őket, ahogyan vannak”

– jelentette ki határozottan. S bár csak egyetemista, mégis tudja, miről beszél, ugyanis kilencedikes kora óta szabadidejében gyerekeket tanít gitározni, énekelni, s még a szeme is csillog, ha erről mesél.

Egy zeneovi lenne a legmerészebb álma, karvezető is lenne, természetesen gyermekkórusban Fotó: Barabás Ákos

Míg befejezi tanulmányait, Fábián Annamária igyekszik minden lehetőséget megragadni, hogy fejlődhessen, például mesemondókhoz társult, velük énekel, volt iskolai körúton, de tervez még a múlt heti székelyudvarhelyihez hasonló fellépést is. Mindezek mellett a fiatal lány leginkább hiteles szeretne maradni, a szakma szeretetét átadni. „Ha szereti az ember, amit csinál, akkor bírja azt, akár étlen-szomjan is órákig énekelni, és közben fel sem tűnik az idő múlása” – véli a fiatal énekes.

HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS