Fauda – kiknek szurkolunk mi ebben a káoszban?

Nem elég, hogy Székelyföldön én vagyok az utolsók egyike, akinek továbbra sincs Netflix-előfizetése – így kerülőutakon kellett hozzájutnom a Faudához –, az azonban már tényleg „szégyen”, hogy évekkel később nézek meg olyan sorozatokat, amelyekről állítólag illene tudnom. E fáziskésés miatt a Faudáról mások előttem már mindent leírtak és kielemeztek – ezért nekem mindössze némi morzsa maradt; alább ezeket seprem össze.

Lelőttek két izraeli katonát az egyiptomi határnál szombat reggel, és egy későbbi tűzharcban életét vesztette egy harmadik bajtársuk is. Az izraeli hadsereg szakemberei vizsgálják a lövöldözés körülményeit, hogy terrortámadás történt-e, vagy véres bosszú a csempészakció megakadályozása miatt – jelentette az izraeli hadsereg. Nos, ez a minapi mínuszos hír a Magyar Távirati Irodától (MTI) származik, és az európai olvasó számára szinte-szinte értelmetlen időpocsékolás ennek elolvasása. Mindaddig, amíg át nem rágja magát a Fauda négy évadán.

Onnantól kezdve már érteni véli, hogy mi lehet e távirati stílusú jelentés mögött;

mivel foglalkozhatnak békeidőben a határnál az izraeli katonák, illetve miért kell csempészkednie a másik félnek a Gázai övezetben vagy annak közelében.

Egy jól elkészített sorozat az elkényelmesedett európai nézőnek olyan formában tágíthatja a horizontját, hogy a lehető legjobban megérthesse, hogyan is működik a világ azon a buborékon túl, amit mi jóléti társadalomnak nevezünk.

Itt jut eszembe, talán korai még, de nem lenne ostobaság az orosz-ukrán konfliktus előzményeiről is legalább egy Fauda-színvonalú sorozatgyártásba kezdeni, amelynek az utolsó mozzanata 2022. február 24-én zárulhatna, azon a napon, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát. Enélkül azonban

maradnak a szekértáborok: az ukrángyűlölő oroszbarátok és az ukránokkal szimpatizáló oroszellenesek.

Ha elkészülne egy minimum annyira tárgyilagos sorozat, mint a Fauda (ami arabul káoszt jelent), akkor nem görgetnénk olyan könnyen tovább az alábbi – ugyancsak MTI-s – híren sem: Az ukrán-magyar határszakaszon 6585-en léptek be Magyarországra szombaton, a román-magyar határszakaszon belépők közül pedig 6845-en nyilatkoztak úgy, hogy Ukrajnából érkeztek.

A maga nemében a Fauda kétségtelenül hiánypótló sorozat, mivel rendkívül korrekt módon,

zsidó és palesztin szemszögből mutatja be a két történelmi nép sok évtizedes harcát azért a földért, amelyet mindannyian a magukénak tartanak.

A cselekményről elég írni egy félmondatot: az egyik izraeli titkosügynök-csapatnak merényletekre készülő palesztin harcosokat kell kiiktatnia.

A Fauda attól kiváló, hogy a Yes nevű izraeli gyártónak sikerült megértetnie a sorozatot megvásárló amerikai Netflix tartalomgyártóval, hogy a Faudában tényleg úgy kell megjeleníteni mindent és mindenkit, hogy az a lehető legközelebb álljon a valósághoz: legyen szó Csiszjordánia vagy a Gázai övezet lakóiról, a Libanonba menekülő szírekről, a nyugat-európai bevándorlókról, a Netflixnél oly divatos módon lekezelt keresztényekről, vagy a minden alkalommal pozitív színben feltüntetett meleg párokról.

A Fauda esetében szerencsés volt a keresztény egyház, hiszen ezúttal nem kellett szégyenkeznie egy újabb álbotránya miatt – ez a mellékszál amúgy már-már toposszá vált a Netflix-sorozatokban. A Fauda negyedik évadának kilencedik részében egy beépített libanoni ügynök egy Moszad-menedékházban dolgozik; a minden bizonnyal maronita keresztény Nimer nyakában keresztet visel, a létesítmény több falán ugyancsak látni feszületeket, többet azonban nem tudunk meg az egyházi vonatkozásról. És épp ez a lényeges,

ha ugyanis nincs jelentősége valaminek, akkor azt nem is szabad túlgondolni.

A melegeket is úgy mutatja meg a sorozat – ha már kutya kötelesség bevinni egy ilyen szálat a történetbe –, ahogy a maguk valójában megélik másságukat Palesztinában. Az amerikai produkciós vállalat sorozataiban már-már megkerülhetetlen meleg szál a negyedik évad negyedik részében tűnik fel, amikor az egyik arab terrorszervezetnek dolgozó palesztin sofőrről kiderül, hogy egy ideig nem találkozhat a „különleges” patikus barátjával.

„Mi ebben a különleges?” – kérdezi Eli, az izraeli titkosügynök-csapat vezetője felettesétől, Danától. „Ő a szeretője” – válaszolja Dana. „Jó, akkor mond ezt… Majd rózsaszín szalagba csomagolva hozzuk be [kihallgatásra]” – válaszolja az információtól látható módon zavarba jövő Eli. Ez a rövid párbeszéd pont elegendő arra, hogy érzékeltesse, mit gondolnak Izraelben, azon belül Ciszjordániában a melegekről. Később a két érintett férfit meg is zsarolják azzal, hogy a palesztin gyerekeknek elmondják, mit művelnek a hálószobájukban – a zsarolás rendkívül hatásos.

A sorozat mindössze két rész erejéig azt is felvázolja, hogy az Európára rászakadó bevándorlás milyen súlyos következményekkel jár(hat). Egy jelenetben Brüsszel Molenbeek lakótelepét elözönlő muszlim bevándorlók közös fellépésükkel könnyedén megfélemlítik a belga rendőrséget. Mi több, Angela, a brüsszeli rendőrség parancsnoka „jogi alapra” hivatkozva különösebb kihallgatás nélkül elengedi a brüsszeli muszlim közösség beidézett vezetőjét, imámját, akit egy izraeli kapitány elrablása miatt kellene kihallgatni. „A kurva bürokrácia lesz Gabi Ajub [kapitány] veszte” – bosszankodik a sorozat főszereplője, Doron Kavilio ügynök, aki

nem érti a nyugat-európai rendőrség teszetoszaságát.

És még valami: Angéla azért sem akar különösebb balhét Molenbeekben, mert egy esetleges lázongással a „média kicsúszik az ellenőrzésünk alól”. A brüsszeli képkockák amúgy Budapesten készültek,

egy ház falán tökéletesen kiolvasható az Eladó felirat, néhány parkoló autón pedig jól látszik a magyar rendszám is.

Talán kissé erőltetett a cikk kezdetén felvetett trianoni párhuzam, azonban a sorozat utolsó részében mégis egy olyan jelenetet láthatunk, amely némiképp nekünk, székelyeknek is tartogat valamiféle mondanivalót:

teljen el bármennyi idő, történjen bármi is, a győztes és a legyőzött között sosem lesz egyenlő a viszony.

Maja Benjamin, a palesztin gyökerű fiatalasszony zsidó férfihoz megy feleségül, izraeli rendőrként dolgozik, munkájában pedig sikeres – még kitüntetést is kap a zsidó államtól. Testvére, Omár azonban Brüsszelben a Hezbollah libanoni félkatonai szervezet külső tagja lesz. Ettől Maja – aki négy éve nem tartja a kapcsolatot kisöccsével – szorult helyzetbe kerül, hiszen egyik pillanatról a másikra két ellentétes világ közül kell választania:

nyugodt élet, becsületes és kedves zsidó férj, kertes családi ház az egyik kibucban és jól fizető izraeli karrier, vagy őt a férje származása miatt amúgy is kiutasító palesztin rokonság a tét.

Utóbbi mellett dönt, ráadásul úgy, hogy izraeli rendőrként tisztában van azzal, hogy öccsének gyászmenetén sokak életét kockáztatja azzal, ha felfedi a menetet vezető, a fundamentalista Hamász katonai ruhájába beöltözött zsidó kommandósok valódi kilétét. Maja egy adott ponton elkiáltja magát:

Maja hosszas őrlődése ezzel véget ér, ő egyszer s mindenkorra a népét választja, eldobva magától minden földi jót, amit csak lehet. Döntésével azonnal káoszt, vagyis faudát okoz, aminek az lesz az eredménye, hogy a palesztin Adel Tawalbével és fegyvereseivel szembeni tűzharcban gyakorlatilag megsemmisül az izraeli elit kommandóegység, a Mista'arvim maroknyi alakulata, élén Doron Kavilioval.

A sorozat utolsó képein elered az eső, a halálosan megsebesített izraeli katonák egymás mellett fekszenek, Doron pedig utolsó erejével az Ószövetség Második Törvénykönyvéből és a Zsoltárok Könyvéből idéz: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr!”; „Neve áldott lesz mindörökké, neve fennmarad, ameddig világít a nap”.