Felfedezni, mitől lesz élet az élet

A Tomcsa Sándor Színház egykori, a Győri Nemzeti Színház jelenlegi művészeti vezetője, rendező, zenész, színházi alkotó, Zakariás Zalán újra Székelyudvarhelyen rendezett. Ezúttal Shakespeare Athéni Timon című tragédiájának átdolgozását Timon címen állította színpadra.

A Bács Noémivel való beszélgetés során kitértek arra, hogy Zalánt visszatérő alkotóként ismerheti a székelyudvarhelyi közönség, több kiemelkedő előadást is rendezett a Tomcsa Sándor Színházban. Mint mondta, valahányszor visszajött, mindig abból az alkotó és alkotó közötti bizalomból táplálkozott, ami kialakult a társulat és közte az évek során.

Nem véletlen tehát, hogy hosszas idő után úgy döntött, hogy az Athéni Timont Udvarhelyen rendezi meg, noha korábban tervezte Sepsiszentgyörgyön és Budapesten is színpadra állítani – tette hozzá. „Sok gondolkodás után úgy éreztem, hogy nincs meg az a szereposztás, és az a főszereplőm, aki kéne nekem. Ha már nekiállok ennek a szövegnek, akkor a mozaik minden egyes elemének meg kell lennie. Egyetlen tényező sem lehet bizonytalan, ezért döntöttem úgy, hogy az udvarhelyi társulattal és Barabás Árpáddal, Freddyvel a főszerepben csinálom meg ezt az előadást. Azt hiszem, hogy egy nagyon jó szereposztást tudtam összerakni, ahol mindenki olyan szerepet játszik, ami kihívás számára és ez nagyon fontos.”

Aki ismeri az eredetit, nagyon rá tud erre csodálkozni, csak manapság ugye… szinte senki sem ismeri az eredetit. De pontosan ezért fontos ez az új szöveg. A nagy jambusokat beszédközelibbé tette helyenként, de a szöveg líraisága mindvégig megmaradt, azaz a verses forma nem veszett el. Így van egy nagyon szikár, mély, sűrített mondanivalója a szövegnek, amellett, hogy a cselekmény követhetőbb, a karakterek lélektani motivációja kézzelfogható. Arra törekedtünk, hogy a shakespeare-i problematikák, szituációk úgy legyenek lefordítva, hogy ne aktuális legyen, hanem emberközeli.

Ez a szöveg önmagában annyira kortárs az emberekben való csalódás felmutatásával, a mindennapi »zajos« magányunkkal, hogy nincs mit aktualizálni rajta. Mi is fel kéne tegyük azokat a kérdéseket, amiket feltesz Timon, hogy

mi értelme az emberi életnek? Miért vagyunk itt? Miért kell bejárjuk ezt az utat? Mi az, ami szerint kéne élni, hogy ne azt a mókuskereket hajtsuk, amit mindenki?

Én most elsősorban magunkról, művészekről beszélek, akik nem a pénz miatt választottuk ezt a szakmát, hanem, hogy próbáljuk felfedezni, hogy mitől lesz élet az élet. Ezen az úton végigmenni, megmaradni embernek, leküzdeni azokat a körülményeket, azokat a társadalmi elvárásokat, helyzeteket, amit a magánélet is megkövetel, és megmaradni igaz művésznek, ez a nehéz dolog.”

A teljes interjú itt olvasható.