Ferenczi György: Petőfi mellbe rúgott engem

Ferenczi Györggyel, a világ egyik legjobb szájharmonikásával az élén érkezik Csíkszeredába a Rackajam együttes, amelynek műsorában összeolvad a magyar kultúra és a rok’n’roll forradalom szeretete.

Így fér össze a kalotaszegi hajnali Petőfi Sándor és Gérecz Attila verseivel, éppúgy, mint Jimi Hendrix zenéjével.

Petőfi költészete megtanít magyarul, elvezet saját népzenénkhez, és lemarja a sóbiznisz manírjait. Ez a műsor nem küldetés, hanem tiszta életöröm találkozás egy nálunk nagyobb, korszakokon átdübörgő erővel

– olvasható a koncertajánlóban.

Petőfi Sándor költészetével többször is foglalkozott Ferenczi György, jelen volt az életében, de a nagy áttörés 2006-ban következett be. Ekkor kapott egy felkérést a zenekar Gryllus Dánieltől, hogy

a Hangzó Helikon sorozatba készítsék el a Petőfi-lemezt

– derült ki, amikor a koncertet megelőzően Csíkszeredában leültünk beszélgetni a világhírű zenésszel.

– emlékezett vissza Ferenczi.

Hozzátette: Petőfi Sándor azzal szembesítette akkor, hogy a saját anyanyelvünket nem tudjuk jól. De ez nem egy elrettentő tapasztalat volt, hanem kapunyitó. És azóta folyamatosan muzsikálják, de érdekes módon, Petőfi-műsort nem csináltak korábban.

Petőfi tíz évre kinyírta a saját szövegeket a zenekar életéből, mert akkora különbség volt természetszerűleg, hogy egész egyszerűen nem fért el mellette a saját szövegünk. Ami saját szöveg van mostanra a saját műsorban az nyilván nem színvonalában vetekszik Petőfi-verseivel, viszont vannak bizonyos élethelyzetek, amiket mi éltünk meg, ez a mi életünk és arról mi tudunk beszélni. De az egész műsorban csupán négy-öt saját szöveg van. A többi versfeldolgozás, vagy Petőfi Sándortól vagy Gérecz Attilától, néha egy Radnóti-vers vagy József Attila.

– osztotta meg lapunkkal a zenész.

És hogyan tud Petőfi a zene nyelvén szólni? Az anyanyelv a kulcs, az anyanyelv lüktetése – mutatott rá Ferenczi György. Elmesélte, hogy mindig úgy zenésít meg Petőfi-verset, hogy beáll a tükör elé és úgy kezdi mondani az adott verset. „Mi nem vagyunk színészek, nincs a birtokunkban az a hivatásbeli eszköztár, ami egy jó színésznek megvan, és ezért bármi, ami modor, rögtön látszik, hogy nem jó, lelöki magáról. Le szoktam a beszélt nyelvig vinni, tehát hogy ne adjam elő a verset, hanem mondjam el a mondatokat magyarul, értelmesen. Ez egy hosszú út, de ha ez megvan, akkor hirtelen kitárul az anyanyelvnek a belső ritmikája, és utána a grúvot sokkal könnyebb alátenni, mert olyan lüktetése van és olyan mozdonya ez az egésznek, hogy arra csak fel kell ülni. És utána úgy kell hangsúlyozni, ahogy az a magyar anyanyelv szabályainak megfelelő. Az énekdallamot is úgy kell írni egyébként – ez egy nagyon jó tanács minden műfajban –, hogy nem írunk például az eső szóra emelkedő dallamot. Az lefele esik, nem írunk felfele dallamot rá, mert azt is lerúgja magáról. Ezt nem tanítják sehol, erre saját magamtól jöttem rá, a saját keserű példámból. Egyetlen egy dolgot kell:

És ez egy nehéz út, mert annyi rossz beidegződés van mindenkinek a fejében, az enyémben is, és azt kell levetni, és utána már tényleg egyszerű.

– hangsúlyozta.

Ferenczi György úgy véli, hogy Petőfi ma is tud szólni hozzánk, a fiatalokhoz.

„Magyar emberek vagyunk. Ha nálunk azt akarjuk, hogy az emberek olvassanak, akkor tiltsuk be a könyvet, és akkor holnaptól mindenki olvasni fog. Egész egyszerűen:

Nálam nincs. Én csak egyszerűen muzsikálom a verseit, azokat a verseket, amiket imádok, mert csak azokat tudom muzsikálni. Azok viszont beleégnek a fejembe, és azokat mostanra tudom már természetesen muzsikálni, és nem kell semmi más. Hagyni kell, hogy a vers beszéljen. Én nem akarok okosabb lenni, nem akarok nagyobb forradalmár lenni, jobban beszélni magyarul mint Petőfi. Hagyni kell, hogy hadd beszéljen a vers, nem kell mellé koncepciót gyártani. Hagyni kell, hogy ott legyen az életünkbe benne és akkor magától a helyét ott megtalálja. Az enyémben megtalálta” – zárta gondolatait Ferenczi György.