Helló Wellhello

– Először koncerteztek Marosvásárhelyen, viszont nem ez az első alkalom, hogy felléptek Erdélyben. Milyen érzés visszatérni hozzánk?

Tomi: Mindig jó visszatérni hozzátok. Bár vannak rossz emlékeink is, az esős időjárás miatt. Egyszer például 13 órát utaztunk egy buli miatt azért, hogy az egészet a felénél elmossa az eső. Viszont a közönség nagyon jó, kiváló a vendéglátás és odavagyunk az áfonyapálinkáért. Imádjuk a tájat is. Nemrég voltam a Gyilkos-tónál, körbejártam a környéket. Csodálatos az, hogy utazol 600 kilométert és mindenki magyarul beszél, ami már önmagában egy szívmelengető, nagyszerű érzés, ez mindig kárpótol a sok utazásért.

Diaz: A közönség is érzi, hogy sokat utaztunk értük. Értékelik és képesek félretenni azt, hogy adott esetben zuhogó esőben kell végig állniuk a koncertünket. Tavaly nyáron úgy nyomtuk le a fél koncertet, amiről a Tomi mesélt, hogy le kellett engedni a színpadot, hogy ne fújja be az esőt a szél. Ázott a mikrofon, ázott az egész felszerelés, viszont a közönség kitartott. Azóta eltelt egy év, újra itt vagyunk Erdélyben és megint zuhog az eső.

– Jártatok nálunk magánemberként is, vagy kizárólag fellépések alkalmával?

Diaz: Emiatt is imádom azt, hogy ennyi helyre járunk koncertezni, mert nagyon sok országba a zenekar által juthatok el.

Tomi: Érdekes, mert én is Erdélyben egy három hetes, önálló turné keretében jártam először. Akkor nagyon sokat láttam és tapasztaltam. Amúgy nekem mániám az, hogy bárhol is járok a világban, elkezdem kapcsolgatni a tévét, meghallgatom, hogy az adott országban milyen zenéket játszanak, mik a trendek, mik a hírek.

– 2016 decemberében volt a premierje a filmeteknek, mely a #sohavégetnemérős címet kapta és óriási siker lett. Folyamatosan turnéztok, érkeznek az új dalok, fesztiválhimnuszokat írtok. Mondhatjuk azt, hogy a Wellhello a csúcsra ért?

Tomi: Ezt az idő eldönti, évek távlatából tudjuk majd megmondani, hogy mikor is voltunk a csúcson. Az kétségtelen, hogy egy nagyon jó időszakot élünk most meg, rengetegen kíváncsiak ránk. A filmünket jelenleg épp Indiában vetítik és imádja az ottani közönség. Ráadásul most nyerte el egy párizsi filmfesztivál díját is. Szóval elképesztő dolgok történnek velünk. Önmagában az a tény, hogy tízezreket mozgatunk meg a Budapest Parkban, hogy nagy fesztiválokon lehetünk headlinerek egy hihetetlen érzés. De hogy mikor és hol volt a csúcs, azt eldöntjük majd 5-6 év múlva.

– Mindketten külön utakon jártatok a Wellhello megalakulása előtt. Az egyesülés tudatos, betervezett volt, vagy egyszerűen a sors hozta így?

Tomi: A kettő között van az igazság. Valahol benne volt ez a pakliban, mert én már dolgoztam ezen az átpozicionáláson egy ideje, mivel nem szerettem már azt a közeget, amiben voltam. Például a Felébredni máshol, vagy a Képkockák című dal amit a Diazzal csináltunk, bár még Fluorként, de Diaz keze is bőven benne volt, az már ezt az új vonalat kezdte elindítani. Megvolt a koncepció, megvolt, hogy mi kellene történjen, és azt vettük észre, hogy nagyon jól működünk együtt. Ha nem lett volna meg bennünk ez a felismerés, ez a ráébredés, akkor valószínűleg ez nem történik meg. Úgy gondoljuk, hogy a barátság a kulcsa ennek az egésznek, ezért is tudunk mi ilyen jól működni ketten. Szóval volt egy koncepció, de mindemellett egyszerűen adta magát, mert annyira nagy volt köztünk az összhang, annyira elfogadtuk egymást és megfogadtuk egymás tanácsait.

Diaz: Hozzáfűzném, hogy én imádom Tomiban azt, hogy bár ő nem zenész, de ennek ellenére vannak olyan észrevételei, amik olyanok, mintha vérbeli zenész lenne. Én viszont nem tartom magam olyan jó szövegírónak, mint Tomi, viszont amikor elmondom a véleményem egy szövegéről, akkor ő ezt jól kezeli és bele mer nyúlni a szövegbe azért, mert én megfogalmazok egy kritikát, észrevételt. Ez pedig fordítva is működik. Tominak vannak nagyon jó észrevételei zenei téren, például kéri, hogy cseréljünk ki egy dobot, egy szintit…

Tomi: Mondjuk ezt úgy kell elképzelni, hogy a lehető legprimitívebb módon odamegyek és azt mondom: mi lenne, ha ez most úgy szólna hogy wú-wú-wú…

Diaz: Igen, és akkor odahívjuk Kocsis Mátét, a dobosunkat, aki le tudja játszani a Tomi nyelvén és működik a dolog.

– A névválasztásnál volt még alternatíva? Min gondolkodtatok a Wellhellon kívül?

Diaz: Voltak, ráadásul nagyon viccesek.

Tomi: Egyben benne volt a Miami…

Diaz: Volt Nightswim, akkor volt egy, amiben benne volt a Szex…

Tomi: De egészen biztos, hogy nem MiamiaSex, de valami hasonló hülyeség.

Diaz: Érdekes, hogy mind közül végig a Wellhellot tartottuk a legerősebbnek. És úgy néz ki, hogy igazunk lett.

– A Party arc nevű Flour és SP (Éder Krisztián) dal a korszak egyik megkerülhetetlen dala volt. Tartjátok még a kapcsolatot Krisztiánnal?

Tomi: Ritkán beszélünk, ő most New Yorkban építi a fotós karrierjét. De köztünk amúgy soha nem volt olyan szoros barátság, mint ami kialakult a Diazzal és ami viszi előre ezt az egészet.

–  Gondolkodtatok angol nyelvű dalokon? Működne ez a stílus külföldön?

Diaz: Nem, nem gondolkodom angol nyelvű dalokban, sem külföldi karrierben. Imádom a magyar nyelvet, imádom azt, hogy ezt nyelvet így ki lehet használni és ennyire kifejező.

Tomi: Azt gondolom, hogy

Magyarországon is van mit elérni és van mit megtartani, szóval nekünk nincsenek ilyen nemzetközi terveink.

Azért sem, mert ha kimegyünk mondjuk New Yorkba, akkor az olyan csávókból mint mi, minden utcasarkon van körülbelül nyolc.

– Javában tart a nyár és nincs megállás, de biztosan tervezitek már a jövő évet is. Mik vannak kilátásban és terveztek-e a filmeteknek folytatást, ha már ekkora siker fogadta?

Tomi: A film folytatását egyelőre nem tervezzük. Most van egy új dal, ami abszolút szerelem projekt, a Régi szőke című, amit nagyon imádunk. Emellett jön a Nem olyan lány, azt is nagyon szeretjük, szóval jelenleg épp egy kis stílusváltásban vagyunk és most úgy érzem, hogy újra beleszerettünk valami teljesen újba. Egy teljesen más dimenzióba érkezik most a Wellhello. A Diaz is egy kicsit másképp énekel, én is egy kissé másképp rappelek és mindezt egy kissé más zenére. Kíváncsiak vagyunk, hogy mindezt hogyan fogadja majd a közönség.