Itt nem lehet unalmat gyártani: Black Comedy

„Nagyon szeretem a kisvárosi létet, az életem nagy részét kisvárosban és kisvárosi színházban töltöttem, tehát nekem családias ez a dolog. És mint minden tisztességes vidéki színházban itt is egy fölkészült társulattal találkoztam, hamar kiderült, hogy egy színházi nyelvet beszélünk. Innentől kezdve pedig minden azon múlt, hogy hogyan dolgozunk együtt, és úgy tűnik, hogy igen jól, nagyon harmonikusan” – mutatott rá Mohácsi János Jászai Mari-díjas, számos fesztiváldíjas magyarországi rendező, érdemes művész, aki első alkalommal rendez a székelyudvarhelyi színházban.

Mint mesélte, szívesen tett eleget a színház meghívásának, és annak, hogy az általa javasolt listából az igazgatóság által választott darabot állítsa színpadra a társulattal. „Egy könnyed darabot szerettek volna, mert nagyon kemény volt az évadjuk, és így esett a választás a Peter Shaffer bohózatára. Ők tudják, hogy milyen az évadjuk, ők tudják, hogy mire van szüksége a társulatnak, a közönségnek. És én ezt mindig tiszteletben tartom, még akkor is, ha már korábban rendeztem az adott darabot. A Black Comedy nagy sztorija nem alakul máshogy, de természetszerűleg más lesz az adott társulattal az előadás. Az, hogy hová fut ki az egész történet, a nyolc szereplő sorsa hogyan alakul, az nem változik, de például kicsit bonyolultabban fejezzük be, mint ahogy Peter Schaffer darabjában van.” Hozzátette, a Black Comedyvel egyébként is szívesen foglalkozik, hiszen nagyszerű színházi ötletre épül:

„megfordul” a fény és a sötét, tehát, amikor rövidzárlat támad a színpadon a történet szerint, akkor látja fényben a színpadot a néző.

Brindsley-nek, a fiatal szobrászművésznek egy estére jut minden jó. Nemcsak a barátnője kezét kéri meg katonatiszt édesapjától, hanem ugyanekkorra jön egy milliárdos műgyűjtő is, akinek megtetszettek a szobrai – és ráadásul a biztosíték is kimegy. A vaksötétben aztán megjön az összes várt és váratlan vendég. A darab zseniális trükkje, hogy míg a szereplők a sötétben tapogatóznak, addig a közönség mindvégig fényesen mulat és mindent lát, amit ők nem – áll az előadás ismertetőjében.

„A Black Comedy a burleszkre és a szóbeli poénokra épül. Itt nemhogy minden méter számít a színpadon, hanem minden centi számít. Ha itt valaki nem tud időben felütközni egy ajtófélfán, az elemi probléma, egy színházelméleti probléma” – magyarázta Mohácsi János. Kiemelte, ebben az előadásban pár másodperces késés azt eredményezheti, hogy elengedik a nézőt anélkül, hogy ő ezt észrevenné, és akkor

A darabban komoly családi és szerelmi szálak ütköznek össze, amelyek ugyan nem vérengzésbe torkollanak, hanem valami teljesen másba, de attól még komolyan fel kell építeni a jelenetet.

A legnagyobbak, például Buster Keaton, Harold Lloyd, vagy a kedvenceim, Stan és Pan vérkomolyak voltak, nem ökörködtek. A magyarországi kabarénak a szocializmus utáni érában volt egy kellemetlen viccelődős hulláma, amelyet én kifejezetten nem szeretek. Pláne színházban nem. Régóta nem nézek tévét, de amikor még néztem, akkor bele-belefutottam ilyenekbe, ahol tulajdonképpen a kabaré műfaja volt aláásva, mert minden viccelődésre ment, és elveszett belőle minden viccnek az alapja: a komolyság. Ebben a darabban nagyon komoly szituációk vannak, és a kifejtés során más következményei egy veszélyes és emberi szituációnak.”

Az alkotóstáb tagjaival régóta dolgozik együtt Mohácsi János: az előadás dramaturgja Mohácsi István, a zenét Kovács Márton zeneszerző jegyzi, a díszletet Khell Zsolt, míg a jelmezt Remete Kriszta tervezte.

Május 6-án, kedden 19 órától nyílt próbára várják az érdeklődőket, a bemutatót május 8-án tartják, ezt követően még hat alkalommal lesz látható az előadás ebben a hónapban.