Gyermekkori emlékek és a régi Kolozsvár elevenedik meg Muzsi Attila történeteiben, amelyeknek főszereplője Muskóczi. A szerzőnek nemrég jelent meg az első e-book könyve, az interjúban arról is mesél, hogy miért épp Muskóczi révén szerette volna továbbadni a történeteit.
„Gyerekként ott futkároztunk a kolozsvári Főtéren Mátyás király lovasszobra körül. Akkor a tér még tele volt padokkal, zöldövezettel, nem volt ennyi autó és ritkább volt a román szó.
A kíváncsi, őszinte, nem épp tehetséges, de alkotni vágyó kisfiút, aki – ha nincs megfelelő eszköze – kitalál valamit, de sosem a tökéletességre törekszik.”
Mint mondta, tizenöt éve írja a blogját, és Muskóczi történetei is ott jelentek meg. „Ezek valójában a gyerekkori emlékeim. Miközben írogattam, megfordult a fejemben, miért ne tárnám ezeket a nagyközönség elé. A blogszférában már többnyire véleményeztek és azt is többen említették, hogy a magyar irodalom nem kér belőlem. De emlékszem, ugyanígy nevettek rajtam, amikor ezelőtt harminc évvel azt mondtam, asztalosműhelyem lesz.
Muskóczi valóságos kisgyereket alakít, igazi gyermek, aki nem repül, nem varázsol, nem zseni, nincsenek traumái, hacsak az iskola nem annak számít, és szándékai nem világmegváltóak. Gondolatai a felnőtteket is gondolkodásra késztetik.”
Minderről bővebben az Erdélyi Napló szeptember 2-ai lapszámában olvashatnak.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.