Madarász Lóránt: hivatásunk a lélek gyógyítása

Madarász Lóránt 1993-ban végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán. Főiskolásként a Marosvásárhelyi Állami Magyar Színháznál, 1993-tól a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál, 2003-tól a Nagyváradi Színháznál szerepelt. Ezzel párhuzamosan 1994-től meghívottja, 2004-től alkalmazottja Kolozsvári Magyar Operának. „Itt még megvan az a játéköröm, ami nekem lételemem. A kilencvenes évek elejétől mostanáig, ha összehasonlítom más intézményekkel a benti hangulatot, a próbafolyamatokat, az előadások légkörét, akkor megállapíthatom, hogy teljesen más: felszabadultabb, lojálisabb, mondhatnám úgy, hogy családiasabb” – mutatott rá a művész.

Kiemelte, a humor az operettek elengedhetetlen kelléke, főleg a táncoskomikus, a szubrett és a buffó szerepkörben.

Kérdésre, hogy szerinte miért játszanak ritkán jófajta komédiákat az erdélyi színházakban, kifejtette: „én sem értem az örökös tragédiázást és azt, hogy miért kell mindig melldöngetős mélydrámákat játszani, és vérfürdőket vinni a színpadra. Elszomorító, hogy nem törődünk azzal, hogy egy pici napfényt és mosolyt csaljunk az emberek életébe. Ez nekem megadatott a Kolozsvári Magyar Operánál, hála Istennek!” – hangsúlyozta. Hozzátette, gyakran megfeledkeznek arról az előadóművészek, hogy mi a hitvallásuk, hivatásuk. 

A teljes interjút az erdélyi Előretolt Helyőrség márciusi lapszámában olvashatják.