Mikor fog újra harapni a banánhal?

Életének utolsó éveiben nem sokat hallottunk Salingerről – talán az utolsó hír az volt, hogy pert indított a J. D. California álnéven publikáló Fredrik Colting ellen, aki Rozshegyező címmel megírta a Zabhegyező hatvan év elteltével játszódó „folytatását”.

Colting a Magyar Narancsnak ezt nyilatkozta, már Salinger halála után: „nem volt célom, hogy előcsalogassam Salingert a rejtekéről, de ha már így sült el a dolog, végül is nem volt érdektelen hallani felőle. Egyébiránt az általam ismert első reakciók szinte mind így kezdődtek: nahát, nem is tudtam, hogy még életben van!”

Van ennél nagyobb faragatlanság ezen a téren...? A Rozshegyező egy katasztrofális kísérlet. Nem így a néhány évvel ezelőtt megjelent új magyar Zabhegyező-fordítás.

Barna Imre Rozsban a fogó címmel fordította újra Salinger kultregényét, s bizony a szöveg sokkal maibb, jobb, mint a Gyepes Judit-féle, 1964-ben készült fordítás. Kinek a pap, kinek a papné alapon azonban sokan úgy vélik, hogy az első fordítás igen jellegzetes szállóigéi és szófordulatai a hatvanas évek óta velünk vannak, egyszerűen így szoktuk meg – mint magát a Zabhegyező címet is.

Mára már kiderült, a Zabhegyező generációról generációra tud újat és újabbat mondani. J. D. Salingerre a legfrissebb Előretolt Helyőrségben Katona Zoltán emlékezik.