Nem csupán költőfeleség: Szendrey Júlia

A könyv, amely önálló szerzőként és költőként mutatja be Szendrey Júliát – így foglalnám össze néhány szóban azt a 2020-ban a Tortoma Kiadó gondozásában megjelent kötetet, amely a Megérdemelve vagy ártatlanul – Szendrey Júlia összes költeménye elemző tanulmányokkal címet kapta. Ez második, bővített és átdolgozott kiadás, melyet Raffay Andrea kutató és irodalomtörténész rendezett sajtó alá, illetve látta el jegyzetekkel és elemző tanulmányokkal.

A könyv 480 oldalon át ismerteti a költőnő verseit, fordításait, munkásságát. Ugyanakkor a kötet utolsó fejezetében elemző tanulmányokat olvashatunk nemcsak Júliáról, hanem családjáról, gyermekeiről, húgáról, első férjéről, Petőfi Sándorról, illetve második, boldogtalan házasságáról és férjéről, Horvát Árpádról.

A mű érdekességek és irodalmi különlegességek sorozatából tevődik össze. Olyan verseket találunk a kötetben, amelyeket még soha nem olvashatott a nagyközönség, ugyanis Szendrey Júlia összes költeményét tartalmazó könyv korábban még nem született. Mindemellett, a költőnő versei nemcsak nyomtatott formában olvashatóak, hanem a kéziratok másolatai is helyet kaptak a könyvben – az eredeti változatok többsége a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában, illetve az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában találhatóak meg.

Szendrey Júlia 1854-ben kezdett el verseket írni. Művei már 1857-ben megjelentek különböző folyóiratokban, mint például a Magyar Nők Könyvében vagy az Anyák Hetilapjában. Az 1854–1865 között írt verseinek témája gyakran a szomorúság, a mélabú, a melankólia és a halálvágy (Boldogtalan vagyok, Ne higyj nekem…, Keserű kín és gyötrelem). De gyakorta írt a magyar hazaszeretetről, a költészetről és nemzeti hősökről is (Magyar vagyok!), vagy akár a magyar nemzet korabeli állapotáról. Ugyanakkor, gyerekeinek címzett és róluk írt versei szintén megtalálhatóak az alkotásai között (Magyar gyermekek éneke (Zoltán fiamnak), Attila fiam, Három rózsabimbó), ugyanúgy mint az anyaságról, az anya-gyermek közötti kapcsolatról szóló versek.

Talán ezért is lesz kulcsfontosságú helye a könyvespolcon ennek a könyvnek, hiszen azoknak, akik szeretik Szendrey Júlia verseit és érdeklődnek munkássága iránt, igazi ereklye lehet e kötet.

Nemcsak a  munkásságát ismerhetjük meg a könyv által (talán azt is kevesen tudják róla, hogy először általa lettek olvashatóak Hans Christian Andersen meséi is magyar fordításban), hanem mint nőt is.

Könyvszerető emberként gyakran rabul ejtenek a szépen kidolgozott kötetborítók, és e könyv kapcsán  elsősorban a borító és a kötet kivitelezése győzött meg, hogy szert tegyek rá Kolozsvári Magyar Napokon, noha nem akartam Júliáról szóló könyvet sem keresni, sem megvásárolni. Ugyanis Szendrey Júliát én is „csak” Petőfi szerelmeként ismertem, és különösképpen nem is érdeklődtem iránta. A kemény táblás könyv borítója mégis elvarázsolt és nem tudtam nélküle eljönni a könyvvásárból.

A kötet Júlia portréját ábrázolja kissé vintage elemekkel tűzdelve, e mellett a teljes borító kapott egy kék színű „borítást” is.

Habár így Júlia portréjának van egy kis avatar beütése, mégis épp ezért figyeltem fel rá, és utólag egyáltalán nem bánom, hiszen ennek a kötetnek helye van a könyvespolcomon, és igen… valahol Petőfi verseskötetei mellett.

A könyv másik különlegessége, hogy a költőnő verseiből és versfordításaiból kitűnik, hogy az adott korban több nyelven beszélő, tanult nő volt Szendrey Júlia. Francia gyermekvers-fordítása A madár és gyermekek címmel olvasható, illetve német nyelvű háromoldalas versét is közlik a kötetben. A melléklet alatt megjegyzésként olvasható, hogy e versnek nincsen még magyar fordítása, és pontosan abból a célból közölték, hogy műfordítók esetlegesen lefordíthassák. Ezek ezek miatt az apró különlegességek miatt is lehet ez a kötet kincs nemcsak egy gyűjtő számára, hanem az olyan magamféle olvasók számára is, akiknek érték az irodalom.

A könyvet olvasva folyamatosan meglepetésben volt részem, hol egy német vers, hol egy naplóbejegyzés, vagy egy levél várt a versek mellett Júlia kéziratának másolatával egyetemben. Már sok elolvasott könyvet tudok magam mögött, mégis ez volt az első, amelyben az eredeti kézzel írott szöveget is elolvashattam. Könyvmolyként különleges érzés ez, olyan, mintha egy plusz ajándékot kaptam volna a könyv mellé, mintha a költőnő saját verses füzetét tartanám a kezemben, és ettől lesz még értékesebb ez a kötet.

Az Erdőd című kéziratmásolat a Szatmár megyei Erdődről, Júlia hazájáról szól, ahol a helyi vár kápolnájában 1847-ben házasságot kötött Petőfivel. A történetben Júlia visszavágyik arra az időre, amikor megismerte Petőfit, és mint írja:

A szövegből csak úgy árad a mélabú, a szomorúság és az emlékek fájdalmának felidézése, amely hangulat Júlia verseire is igencsak jellemző.

A versek és fordítások után, Júlia verstöredékeit is olvashatjuk, majd az utolsó fejezetrészben tíz különböző elemző tanulmány található a költőnő életéről, munkásságáról.

Szendrey Júlia egész életében kételkedett írói tehetségében, költészete ennek ellenére mégis a magyar irodalom meghatározó része lett. Verseiben egy olyan asszony sorsa elevenedik meg az olvasó előtt, akinek alkotásaiban a 19. század meghatározó kérdései és a kor problémái fogalmazódnak meg.

Életében sokan nem szerették Júliát, öltözködése, rövid hajviselete és irományai révén kitűnt a női társadalomból. Mégsem jelenthető ki róla, hogy feminista elveket vallott – olvashatjuk Raffay Andrea egyik tanulmányában. Ugyanis „a nőket ért igazságtalan megkülönböztetés, a nők házasságon belüli alárendelt helyzete ellen jogosan felmerülő, a nővédelemmel kapcsolatos gondolatokat fogalmazott meg, melyek nem keverendők össze a baloldali feminizmus gondolataival.” Bár teljes mértékben támogatta első férjét a szabadságharc idején és ő is részt vett különböző gyűléseken, megmozdulásokon, ennek ellenére sokan vádolták őt Petőfi halála miatt.

– mutat rá a szerző a szabadságharcról írt tanulmányában.

A könyv számomra számos új információt nyújtott Szendrey Júliáról, és jó érzés volt olvasni a verseit az elmúlt hónapokban, már-már a mindennapok részévé vált vele együtt kezdeni a napot. Ennek a kötetnek mindenképp helye van az értékek könyvespolcán. Hiszen ez a könyv alátámasztja, hogy Szendrey Júlia nemcsak Petőfi múzsája és a későbbi Horvát Árpád felesége volt, hanem annál sokkal több:

író, műfordító, és a magyar irodalom és nemzet egy példás személyisége, akinek a Petőfi-kultusz mögül igen nehéz volt kitörnie. Ugyanakkor élete, munkássága és gyermekei iránti szeretete a mai kor embere számára méltó példaként szolgálhat.

És talán azt is kevesen tudják, hogy az első nemzeti színű kokárdát, amely az erő, a hűség és a remény színeiben pompázik, Szendrey Júlia készítette és tűzte Petőfi Sándor mellére. Összességében, egy olyan nő életéről és munkásságáról olvashattam és tanulhattam, akinek sokat köszönhetünk nem csak a magyar irodalom terén, hanem a nemzeti kokárdánk jelképe kapcsán is.