Szembesítve kollektív bűneinkkel: elborzaszt a Colectiv-tragédiáról szóló dokumentumfilm

Van abban valami bicskanyitogatóan dühítő, hogy még most is ott tartunk, hogy tetten érték a volt egészségügyi minisztert csúszópénz elfogadása közben. Egy beletörődött, szomorú sóhajtásnál nem is érne többet ez a hír, ha nem arról az emberről lenne most szó, aki, akkor, amikor még a rendszer élén volt, meghirdette, hogy kiűzi a korrupciót az egészségügyi intézményekből, ennek érdekében pedig úgynevezett álbetegeket is képes volt az orvosokra küldeni, hogy tesztelje, tényleg elfogadják-e még a borítékban átadott hálapénzt. Tudjuk, hogy naivitás volt hinni ennek a populista húzásnak, ahogyan a többi egészségügyi miniszter látszatintézkedéseinek sem, hiszen, mint látjuk, nem voltak képesek ráncba szedni az egészségügyi rendszert, helyette inkább megtanultak megélni belőle.

Jogosan érezhetünk tehetetlen dühöt azért, hogy évek óta nem történik érdemi változás az egészségügyben, a betegek ugyanúgy adják a hálapénzt, a rendszer ugyanúgy működik, mint évekkel ezelőtt, a változást hozó reform pedig a tanügyhöz hasonlóan az egészségügyben sincs sehol.

Pedig tényleg ráférne a rendszerre a gatyába rázás, hiszen nem is egy botrány világított rá a közelmúltban arra, hogy elég egy katasztrófa, és tucatnyian halhatnak meg az állam hibájából. Alexandru Nanau: Colectiv (a rendezői szándék szerint csupa kisbetűvel) című dokumentumfilmje ezekkel a botrányokkal foglalkozik,

a 2015-ös Colectiv-tragédiából kiindulva mutatja be azt az egy évet, amikor a példátlan szörnyűség következményeként elbukott szociáldemokrata-kormány romjain szakértők próbálták átlátni és megreformálni a rendszert.

Közben pedig a sajtó, pontosabban egy sportnapilap, a Gazeta Sporturilor egy kis csapata lelkiismeretesen kutatott és végezte a munkáját, annak érdekében, hogy feltárja: több mint tízszeresére felhígított fertőtlenítőszereket adtak el a kórházaknak, amik ebben a formában semmit nem értek.

A Colectiv-tragédia után a Hexipharma-botrány is alapjaiban rezegtette meg az országot, ezen belül az egészségügyet, azonban elmaradtak azok a karakán intézkedések, amik egyszer s mindenkorra megakadályozzák, hogy hasonló esetek történjenek, hiszen mint tudjuk,

a rendszer hamis, képmutató és a velejéig romlott, a látszatintézkedésekkel, a tűzoltásként hozott átgondolatlan intézkedésekkel van tele a padlás,

miközben a mai napig van rá példa, hogy kórházigazgatókat, egészségügyi szakembereket fizetnek le (legutóbb épp a fent említett Sorina Pintea esete) élelmes vállalkozók, hogy a versenyt megkerülve, a pénzt a megfelelő zsebekbe visszacsurgatva kapják meg a zsíros megbízásokat.

Egyedül, a gyökeréig korrupt egészségügyi rendszer ellen. Újabb lehangoló helyzetkép Romániáról

Fontos és megdöbbentő játékfilm készült nemrégiben a Hexi Pharma-botrány alapján. Fontos, mert megnézése után újból ledöbbenhetünk azon, hogy az egészségügyet átszövő korrupció mennyi áldozatot szedhet, ugyanakkor ismét elkeseredhetünk azon, hogy miként is működik Románia.

Nyilván, aki naprakészen követi a híreket, annak nem mond sok újdonságot Nanau hatalmas igényességgel elkészített dokumentumfilmje, azonban a benne elhangzó és megmutatott tények most is sokkolóan hatnak. Nem véletlen, hogy a romániai bemutatók előtt külföldi filmfesztiválokra vitték a filmet, hiszen az itteni állapotokkal csak felületesen vagy egyáltalán nem tisztában levő külföldieknek

megmutatja a leplezetlen, kegyetlen itteni valóságot, amit a mindenkori román politikum annyira szeretne cukormázba önteni a nyugati közvélemény előtt.

A Colectiv film tehát az állam és a kritikán aluli egészségügyi rendszer kollektív bűnösségét mutatja be a tragédia pedig mindössze kiindulópontja és nagy vonalakban vett kerete az az általa bemutatott, elborzasztó romániai rögvalóságnak, annak a valóságnak, amin már itt élőként meg sem lepődünk, és

jobban bízunk bármi másban, mint az életünk védelmére létrehozott intézményekben és időnként ökölbe szorul a kezünk a román politikum populista intézkedéseinek hallatán.

A legszomorúbb az egészben, hogy hiába látjuk a filmben, hogy a szakértői kormány egészségügyi minisztere, Vlad Voiculescu hogyan próbálja megreformálni a rendelkezésére álló eszközökkel a rendszert, hiába végez emberfeletti munkát Cătălin Tolontan újságíró és csapata, ha úgyis az az eredmény, hogy a populizmust pofátlanul kimaxoló szociáldemokratákat választják újra, mintha a kollektív emlékezet nem is létezne, mintha a tragédiák és az ezt követő botrányok meg sem történtek volna. Joggal vonhatjuk le a következtetést, miszerint,

a politikum által megvezetett állampolgárok kollektív bűne is, hogy semmi nem változik érdemben ebben az országban.