Meztörténet: szépség és nemzeti színek

A labdarúgó Európa-bajnokságok elindulásakor, az 1960-as franciaországi tornán már megszokott szereléseikben pompáztak a részt vevő válogatottak, azonban az évtizedek folyamán ezen a téren is rengeteget fejlődött, illetve változott a labdarúgás.

A mezek színeiben sokszor mély tradíció(tisztelet) és üzenet van, illetve a színkommunikáció is nagyon fontos.

Egy példa: a vörös, piros szín állítólag félelmet kelt az ellenfélben, és a pirosban játszó csapatok sikeresebbek. Ezt az is alátámasztja talán, hogy három nagy angol csapat (Liverpool, Manchester United, Arsenal) alapszíne is vörös, sőt Liverpoolban a hatvanas években Bill Shankly a fehér nadrág helyett is vöröset javasolt. De ugyanezt megtette Jürgen Klinsmann szövetségi kapitányként a német válogatottnál (a klasszikus fehér-fekete szerelés helyett pirosba öltöztek) és Hans Krankl az osztrákoknál.

A nemzeti válogatottak öltözete a nagy többség esetében a nemzeti zászlóból indul ki.

Erre a legklasszikusabb eset a francia válogatott: a kék-fehér-piros lobogóból kiindulva a mez kék, a nadrág fehér, a sportszár piros – volt egykoron, mert az utóbbi évtizedekben ez is felborult, illetve változott. Az ember néha csak kapkodja a fejét, hogy egy-egy válogatott csapat hogyan tudott „ilyen” vagy „olyan” szerelést kapni egy-egy nagy tornára, de hát ízlések és pofonok. Mindenesetre a francia az egyik olyan csapat, amelynek a meze mindig kék (a váltó fehér), és néha utalások vannak korábbi olyan szerelésekre, amelyekben nagy sikert ért el az adott válogatott.

Minderről bővebben az Erdélyi Sport június 29-ei lapszámában olvashatnak.