Tanuljunk jóknak lenni – Nyilas Misi története a Kolozsvári Állami Magyar Színházban

Bár a Légy jó mindhalálig bemutatója tavaly januárban volt, azóta is töretlen sikerrel játssza a Kolozsvári Magyar Színház társulata Nyilas Misi történetét. Elég, ha a siker fokát azzal érzékeltetjük, hogy – és ez ritkán fordul elő Kolozsváron – a közönség minden alkalommal állva tapsolta meg az előadást. Nem mintha más produkció nem tetszene a publikumnak, de – eltérően például a román nézőktől – magyar nyelvterületen egyszerűen nem vált szokássá ily módon kifejezni a tetszést. Ám a 2017. január 14-én a Kolozsvári Állami Magyar Színházban bemutatott Légy jó mindhalálig című musical végén – és az azt követő előadásokon – szinte magától adódott, hogy az emberek felállva tapsoljanak, így köszönve meg az előadók nagyszerű munkáját. Aki pedig évek óta arra panaszkodik, hogy érthetetlen előadásokkal, önmutogató rendezőkkel, kortárs darabokkal üldözi el közönségét a színház, szakadjon el ideig-óráig az egyre romló színvonalú tévéműsorok bámulásától, és menjen el – vagy térjen vissza – a színházba. Meg fog lepődni azon, amit tapasztal…

A Tiszacsécsén 1879-ben született Móricz Zsigmond a realista prózairodalom egyik legnagyobb alakja. 1920-ban jelent meg a Légy jó mindhalálig, a kis debreceni kollégista, Nyilas Misi történetét tartalmazó műve. A kritika szerint

Emberségét és tisztaságát mutatta fel benne a vádakkal szemben, s csak közvetve ábrázolta az ellenforradalmi gonoszságokat. Egyéniségét, jellemét, múltját és hitét ábrázolja egy gyermek, Nyilas Misi kollégiumi diák életében, aki valójában maga az író. Ezt számos önéletrajzi vonatkozású adat is igazolja: apja ács, anyja papleány, öten voltak fiútestvérek, maga is volt felolvasó, egyik tanára tanítványt szerzett neki, iskolát változtat.” Móricz regényének mondanivalója mindenkihez szól. Haragudott is az író, amikor a kritika gyermeknek szóló regénynek írta le művét, hiszen a bibliai ihletettségű Légy jó mindhalálig intelem felnőtteknek ugyanúgy szól, mint Nyilas Misinek, Móricz hősének.

„Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját” – áll a Szentírásban, ennek mentén fejti ki mondanivalóját az író is. Egy helyen Móricz igen keserű vallomást tett: „igen késő volt, huszonnyolc éves korom után, amikor rájöttem, hogy voltaképpen csak azt lehet leírni, ami fáj. Ami megsebzi az embert.” Ebből a felismerésből születettek remekművei – egyebek mellett Misi története is.

Hiszen a Légy jó mindhalálig kicsi hőse sorra csalódik diáktársaiban, némely tanárában és általában a felnőttekben. Mintha tisztasága nem abba a világba való volna,

és ami nagyon emlékeztet napjaink társadalmi fonákságaira is: a jó (már-már naiv) embert előbb-utóbb átverik, kihasználják, eltapossák. Lehet az gyerek, felnőtt, a „falkának” nem számít. A kis Nyilas Misinek diáktársai felbontják otthonról kapott csomagját, egy felnőtt ellopja lottószelvényét, megalázzák, becsapják, hazugnak mondják. Mindazonáltal ki kell tartani az örök emberi igazságok mellett, mint amilyen az igazmondás, a becsület, az erkölcsi tisztaság, az emberek kölcsönös tisztelete és megbecsülése, az előítéletek mellőzése – sugallja Móricz.

A Légy jó mindhalálig musicalváltozatának ősbemutatóját 1991. április 19-én tartották a debreceni Csokonai Színházban, ezzel ünnepelve a színház megalakulásának 150. évfordulóját. Zenéjét Kocsák Tibor, a librettót Miklós Tibor írta, az összekötő jelenetek Pinczés István munkái. Előadták már Békéscsabán, Veszprémben és Kaposváron is, Budapesten a Rock Színházban, de műsorra tűzték Finnországban, Japánban és az Egyesült Államokban is. Ugyanakkor film is készült a regényből, méghozzá kettő.

A Béres László által rendezett kolozsvári előadásban huszonkilenc 9 és 15 év közötti igen tehetséges gyerek lép fel, a Nyilas Misit alakító Ábrahám Gellért viszonylag rövid időn belül már a második főszerepét játssza a kincses város nagyszínpadán A kétbalkezes varázsló után. A megkerülhetetlen közhely az ő esetében nagyon sok valóságalappal rendelkezik: sokat fogunk még hallani róla, tehetsége, alakulgató művészi eszköztára, hangja, mozgása mind-mind feljogosítja arra az ifjú tehetséget, hogy majd szép eredményeket érjen el a színház világában. Feltéve, ha ezt a pályát választja. Alakításai alapján minden esetre a közönség, de a vele együtt fellépők is már most a szívükbe zárták Ábrahámot.

Béres László, az előadás rendezője a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón elmondta,

az előadással az olyan, ma már gyakran pejoratív értelemben konzervatívnak tekintett értékek súlyát szeretnék visszaadni, mint a becsületesség, az őszinteség vagy az előadás címében is szereplő jóság.

Béres meglátása szerint sem Nyilas Misi, sem az előadásban szereplő gyerekek nem kétségbeesettek, sőt, képesek határozottan kiállni az igazuk mellett. Azt üzenik a felnőtteknek: hagyjatok minket gyereknek lenni és élni! Ezt az életörömöt pedig a közreműködőknek tökéletesen sikerült lehozniuk a nézőtérre. Szülők, nagyszülők érezhették úgy, hogy ismét tagjai az iskolás brancsnak, a jó és a rossz történeteknek, a tanárok szigorának vagy éppenséggel elnézésének, egymás átverésének vagy az igazság kiderítésének. Bár Nyilas Misi további sorsa nem derül ki az előadásból – Móricz regényében is nyitva hagyja a kérdést –, a feloldozás mégiscsak megadatik: kiderül a gyerek igaza. Ha pedig még egy kicsit jók is tudunk maradni e fura világban, nyert ügyünk van. Tegyük hozzá, hogy Béres László rendezőnek különleges affinitása van a gyermekszereplőkkel létrehozott előadások iránt, és ezt már többször bizonyította többek között Kolozsváron is.