Unokájához írt versek és egyéb gyergyóiságok Bajna Györggyel

– Csak Sarolthoz szól ez a legújabb kiadvány?
– A gyermekeknek szóló verseimet gyűjtöttem benne össze, nem kimondottan az unokámnak írt könyv, de természetesen neki is szól, hiszen az ő korosztályát célozza meg. Összesen 39 vers van ebben a kötetben.

– Mennyivel másabb gyermekeknek verset írni, mint felnőtteknek?
– Semmivel, mert nem szabad másabb legyen. Gyermekkel nem szabad gügyögni, csacsogni, nekik is komoly verseket kell írni. Legalább annyira komolyat, mint a felnőtteknek. Aztán sokkal több mindenre kell ügyelni. Számomra az lenne a fontos, hogy valamit megszeressen benne a gyermek, a nyelvnek a szépségét, ritmusát, dallamát. Ezek mind megtalálhatóak ezekben a versekben. Tanítania is kell a versnek, anélkül, hogy gyúrnánk a gyermekbe az okosságot.

–  Ez egy nehéz élethelyzet a járvány miatt. Lesz-e könyvbemutató?
– Úgy tűnik, hogy a Szent Miklós Napok keretében a Művelődési Házban a Gyergyó TV egyik műsora a könyvbemutató lesz. Nagyon szép kiadvány lett Vargyas Ildikó gyergyóalfalvi képzőművésznek köszönhetően, aki nem csak szerkesztette, hanem a rajzokat is készítette hozzá. A könyv se véletlenül jelent meg novemberben, így a Mikulás vagy az Angyal is elhozhatja a gyermekeknek.

– 1962-ben alapító tagja, majd többször vezetője volt a helyi Salamon Ernő, majd Dr. Kercsó Attila Irodalmi Körnek. Miért szűnt meg?
– Ötvenhat évet működött az irodalmi kör, de kifulladt. Örülök, hogy a regényíró Miklós Réka foglalkozik a fiatalokkal, létrehozta a Tinédzser Irodalmi Kört. Ők érthető módon nem szerettek volna az idős generációval együtt dolgozni, mi meg elvirágoztunk. Bár nagyon érdekes, hogy annak idején egy nyugdíjas tanár bácsi, Garay Ödön indította el, mellette elsősorban 25-30 évesek voltak, és két diák, Bereczki Károly és én, akik tizenévesek voltunk. Később néhai Burján-Gál Enikő szinte ott született és nőtt fel közöttünk, és a szintén fiatal Balázs Gáspár Emil volt az utolsó elnökök egyike.

Addig négy antológia jelent meg Találkozások címmel, ezeket nagyjából én szerkesztettem. Nagyon szép munkák gyűltek össze benne, érzékeny lenyomatai a gyergyói irodalmi életnek. Rangos tagjai voltak a körnek hajdanán, mint Györffi Kálmán, Szávai Géza, Panigay Róbert, Bereczki Károly, Csata Ambrus, Bíró László, Csuszner Ferenc, Gálné Esztegár Ildikó írók, Albert-Lőrincz Márton, András Szabolcs, Balázs Gáspár Emil, Burján Emil, a tragikus sorsú Burján-Gál Enikő, Czirják Edit, Csata Ernő, Ferenczi Attila, Gál Éva Emese, Kamenitzky Antal, Kercsó Attila, a szintén tragikus sorsú Rafi Lajos és T. Szabó Edit. Gyakran jelen voltak köri üléseken Gergely Edit, Papp Attila Zsolt, Laczkó Vass Róbert… költők  is.

– Sok tehetséges fiatal gyergyói költő, író van. Kérik a segítségét?
– Miért kérnék? Két lábbal áll valamennyi a földön. De például Vargyas Anita, aki nagyon tehetséges, többször fordult hozzám.  Az első könyve fölött örömmel bábáskodtam. Aztán ott van Varga Kata is, akinek a világhálón megjelent írásaiból – a szülei kérésére meglepetés-ajándékként összehoztunk egy kis kötetet. Azóta már komoly lapokban is helyet kap. Rá is nagyon büszke vagyok. Van utánpótlás. A Gyergyói-medence nagyon jól áll ilyen szempontból. Örömmel láttam, hogy az Előretolt Helyőrségben Farkas Kriszta és Kassay Sára is jelentkezett versekkel. A messzebb élők közül Laczkó Vass Róberttől Papp Attila Zsolton át Varga Melindáig mind súlyos mondanivalóval jelentkező tollforgatók. Joggal büszkélkedünk velük. Jó lenne egy gyergyói gyűjteményes kötetet kiadni. Bizonyára lesz olyan fiatal, aki vállalja ezt. A tollforgatókon kívül ott vannak a fiatal gyergyói képzőművészek, színészek, zenészek, táncosok, énekesek... csupa művészlélek. Nem véletlen említem őket sem.  Amikor több mint 150 éve Orbán Balázs a Székelyföld leírása című munkájában megfogalmazta, hogy Gyergyó Székelyföld Árkádiája, lehet, hogy jósolt? Hiszen Árkádiában a művészetek virágoznak, és ez egyértelműen elmondható ma Gyergyóról, ami  olyan életvonal Isten tenyerén, amire bárki büszke lehet.