A mosoly nem csak a színpadnak szól: Kásler Magda

Kásler Magda nagyon szerencsésnek érzi magát, ugyanis beleszületett a hagyományok megélésébe. Bár ő Marosvásárhelyen született 1980-ban, de sokat volt falusi környezetben gyerekként. A rokonai kilencven százaléka Marosbogáton él, és

a családban sok a jókedvű, táncos egyéniség, főleg anyai nagyapja és édesapja révén. Mindennapjaik része volt a tánc.

„Valahányszor összejövetel volt, félórán belül már énekeltünk. Esküvőkön, keresztelőkön édesapám mindig megtáncoltatott. Kicsi voltam, neki meg is fájdult sokszor a háta, de büszke volt arra, hogy a lányát megtáncoltatta. Ezért az, amikor 14 évesen elkezdtem egy tánccsoportban táncolni, azért volt, mert hiányzott az, amit azelőtt kaptam” – idézte fel a Veress Kálmán által vezetett Boróka néptáncegyüttesben kezdett időszakát Magda.

1994-ben jutott be a Bolyai Farkas Gimnáziumba, ott látta meg a hirdetést, hogy tagokat keres a Boróka, és nagy örömmel ment el, azóta táncol szervezett formában.

Elmentem aztán középiskola után Gyergyószentmiklósra idegenforgalmi földrajzot tanulni, majd 2001-ben, amikor hazajöttem, fogalmam sem volt, hogy mit fogok csinálni. A Maros együttes akkori művészeti igazgatója, Könczei Árpád egy ott dolgozó táncostól hallotta, hogy Kásler Magdi szépen énekel. Megláttam a táncházban, hogy éppen jön felém, és nekem az olyan nagy dolog volt, hiszen ő kiváló zenész, koreográfus, zeneszerző. Majd meghallgatott, és azóta ott vagyok” – meséli Kásler Magdi, majd rögtön hozzá is teszi, október elsején múlt húsz éve ennek.

„Emlékszem, hogy amikor odakerültem, ott voltak a régi nagyok, akikre nagyon felnéztem, és igyekeztem, hogy mindent jól csináljak, ne szólítsanak meg, ne rontsam el, de persze, hogy elrontottam, hisz fiatal voltam.

– mondja, majd mosolyog is mellé, kicsit évődve azon, hogy leírjam-e ezt róla vagy sem. Aztán mégis úgy dönt, hogy leírhatom, miért is ne.

Sosem érezte azt, hogy abbahagyná, de mint minden munkahelyen, itt is dolgozni kell keményen. Hozzáfűzi, a nézők a mindig mosolygós táncosokat látják, mert megtanultak mosolyogni a színpadon, bármi legyen is. „Nem vigyorgod el a színpadot, de megtanulod palástolni a negatív érzéseket, amikor felállsz” – vallja be nekünk.

Nehezen tudjuk elképzelni őt mosoly nélküli arccal, hiszen a magánéletben is mindig mosolyra húzza az ajkait. Még a forgalomban is ritkán mérgelődik fel: ha valaki bevág eléje, mosolyog egyet, és erre a másik is visszamosolyog. Így mindenkinek szebb lesz a napja – magyarázza. Ez azért van, mert megtanult nagyon hálásnak lenni.

„Nemrég kaptam egy elismerést, és mondták, hogy meg lehet köszönni. Akkor azt mondtam, hogy sokat imádkozom napközben,

– fogalmazta meg hálaérzetének okait az előadóművész, aki szerint a sok munkáért is legyünk hálásak. Vallja, ha nagy a nyomás, kihúzzuk magunkat, megfeszítjük az izmainkat, és dolgozunk egyenes gerinccel, utána meglesz az elégtétel.

Minden nap közösen bemelegít az együttes, hiszen a tánc mellett mindig van egy óra kondi – fizikai állóképesség, erőgyakorlatok, nyújtás, tánctechnikai gyakorlatok –, s csak ezután gyakorolják az aktuális előadások műsorait. A hang legnagyobb gyógyszere az alvás – vallja Magdi, ezért ő sosem nagy „partiarc” a turnékon, mert mindig időben lefekszik, ha tudja, hogy másnap énekelnie kell. „Nem szabad kiabálni sem, de amikor csujjogatás van, nem tudom, megállni, hogy ne csináljam” – fűzi hozzá.

Amikor előadásra készülnek, akkor nagyon intenzív a munka fizikailag is, amikor sok előadást tartanak, ott más jellegű a munka, de mindegyiknek megvan a maga szépsége. Az előadás-alkotás az egyik legszebb munka, hisz látod, ahogy megszületik az előadás – fogalmazza meg Kásler Magdi.

Hálás vagyok, hogy mind olyan koreográfusokkal dolgoztunk, hogy soha nem merült fel bennem a kétség, vajon jó lesz-e” – vallja be nekünk.

A sok utazás is része az előadásnak, a nézők, a ruha, a készülődés, mert ők maguk öltöznek és sminkelnek. De ezekért is csak hálát érez, mert olyan munkája lehet, amiért látványosan megkapják a köszönetet: kiállnak és megtapsolják. „Sok névtelen hőst látok az utcán szembejönni, és úgy érzem, mindenki nagy csatát vív a saját életében, és az is lehet, hogy a munkájában is nagy teljesítményt ér el, de sokaknak nincs része a hálában, a pozitív visszacsatolásban” – meséli Magdi.

Mindenik előadását nagyon szereti, de kiemelkedő előadásként emlékszik vissza a 2006-ban színpadra állított, A víz szalad, a kő marad című, Varga János koreográfus alkotására. Nemrég meg is siratta, amikor visszanézte – vallja be.

De nagyon szereti a gyerekműsoraikat is, mert érzi, hihetetlenül őszinte a gyerekközönség.

A legszebb műsoruknak tartja az Imádság háború után című – szintén Varga János koreográfus – alkotást, amelyet 2014-ben vittek színre. „Itt minden alkalommal megsirattuk a fiúkat. Amikor be kell lépnünk a színpadra, akkor ott állunk, és készülünk rá, magunkba szívjuk a hangulatot, hogy mire belépünk az előadásba, testileg, lelkileg és szellemileg is ott legyünk. Ez azzal járt, hogy leültem, elkezdtem énekelni, és éreztem, hogy folyik a könnyem” – kalauzolt a kulisszák mögé.

Mint mondja, nem volt olyan, hogy kevésbé jó közönség. Érzi, hogy Marosvásárhelyen nagyon szeretik őket a nézők, rendszeresen eljönnek az előadásaikra, ott pedig, ahol ritkán látják a Maros együttest, nagy lelkesedés és tapsvihar várja őket az előadások végén. „2003-ban elmentünk Japánba, és ott felkészítettek, hogy nem olyan lelkes a japán közönség. Végigment az egyórás előadás, és

– emlékszik vissza a japán turnéjukra Kásler Magdi.

Motoszkál benne az, hogy ha majd eljön az idő, el kell búcsúznia a színpadtól, mert majd a fizikai állóképessége nem engedi, hogy folytassa, de még nagyon távol áll tőle a nyugdíjazás gondolata.

– mondja lelkesen a néptáncos, akit az otthoni matatás, a sütés-főzés, virágainak rendezése tölt fel igazán.

Kérdésünkre válaszolva bevallotta, folyamatosan vágyik arra, hogy anya legyen, de valamiért még nem adatott meg ez neki. Reménykedik benne, mert jól tudja, minden okkal történik, és biztos, hogy a Jóistennek oka van arra, hogy neki ezt az utat választotta – fogalmazta meg Kásler Magda.