Adventi séta Kissomlyó-hegyén

A magas hegyek ilyenkor nem tűrik a háborgatást. Ezért egy alacsonyabb közeli hegyet választottunk decemberi túránk úti céljául. A Hargita tűzhányó fiatal oldalági testvérét, a Somlyó-hegyét, s annak parazita kúpját, a Kissomlyót.

A Szék útjáról jobbra térve a régi ferences gimnázium mellett elhaladva egykori igazgatójának a tusnádi születésű Imets Fülöp Jákó kanoknak a nyomdokain jártunk, akinek Szirmai Béla szerint nagy érdemei vannak a csíksomlyói iskolával kapcsolatban. Megszüntette a tantervek körüli zűrzavart, rendet teremtett a tanárok közötti torzsalkodások terén. Bevezette a szemléltető tanítást, megszervezte a fizikai, földrajzi, történelmi, filológiai és rajzszertárakat. Az ifjúság számára érem- és régiséggyűjteményt, majd kölcsönkönyvtárat alapított. Tornaszertárt, tornatermet, meteorológiai állomást, önképzőkört hozott létre. Kidolgozta az iskola rend- és fegyelmi szabályzatát. Az volt az elve, hogy

Imets Fülöp Jákó elvét a mai román oktatás is átvehetné, talán akkor kevesebb egyetemet végzett analfabéta kószálna az országban. Kissomlyó oldalában csak az általa tusnádi kőből faragott nagy kereszt őrzi a nevét: „Állítá Fő/ Tisztelendő/Csíktusnádi/Imets Jákó/Csíksomlyói/Igazgató./1878”

Ahogy elhaladunk a „lobogó víz” mellett látjuk, hogy közeleg a karácsony. Autószámra szállítják az ásványos forrás vizét a városba, mert „aki a somlyói vizet megszokja, alig nélkülözheti.” A Barátok feredőjét nézve felemlítjük Vitos Mózes sorait, hátha veszik a lapot: „a fürdő át van adva egy somlyói intelligenciából alakult részvénytársaságnak, amely társaság által gondoztatik és tartatik fenn.”

Kissomlyó hegyére a délre néző gerincen, a kápolnák során kapaszkodunk fel. A nemrég felállított Szent Korona-kápolna a magyarság terhét hordozza. A török-tatár dúlásra emlékeztető Szent Antal-kápolna ajtaján a kovácsoltvas napkorong arra emlékeztet, hogy a Somlyó hegye régóta kultikus helye az itt élő székelységnek, magyarságnak.

Ez olvasható ki Tánczos Vilmos néprajzos Csíksomlyó a népi vallásosságban című könyvéből is: „A magyar Mária-tiszteletnek van még egy további kereszténység előtti korra visszamenő vonatkozása, de ez már nem kifejezetten és sajátosan a csíksomlyói Szűzanyához kapcsolható helyi képzet, és a maga rendjén még elhomályosultabb, mint az előbb tárgyalt Babba Mária-képzetek: az istenanya Boldogasszony neve köztudottan egy ősi termékenység-, illetve anyaistennő alakját idézi.”

Talán a Salvator-kápolna keletre néző falán található szöveg létrája a meséink égig érő fájára emlékeztet: „Ezen a helyen látta-/tot az égből lebocsát-/tatni lajtorja: és itten cso/dálatos procesiojarások és énekszók éjszaka hallattak Azért/ hivatott ezen hely Salvator/ helyének.1734 Di. 30 Aug. MA”

A kápolna nyugati falán a várakozás olvasható: „ SaLVatort/ Várunk MI Urunk Jézus Krisztus akI IstenI aLázatos testün/ket az ő dICőülésének aLakjáVá/fogja VáLtoztatni/ Sz. Pál Filip III.20/”

A Salvator-kápolna mögött áll a kis Szenvedő Jézus-kápolna. Úgy tartják, hogy a „Kissomlyó-hegyen található kápolnák közül a legrégibb és építészeti szempontból a legértékesebb a hegy tetején álló Salvator-kápolna.”

A friss hóval fedett kápolnák, kőkeresztek és a fák békességet sugároznak. A Kálvária nyílásán keresztül feltárul az alattunk elterülő Csíki-medence kultúrtája. A Hargita sejtelmes kékjének előterében a vetések zöldje színesíti a tájat.

Nagy kanyart leírva a Kis- és Nagysomlyó közén indulunk haza. Közben a látottakon elmélkedünk. A táj szépségében gyönyörködünk. Igazat adunk Ertsey Attila építésznek: „A Kissomlyó pogány kultuszhely volt, amely békés metamorfózissal keresztény kultuszhellyé vált. A zarándokhely a magyarság szent helye, identitásunk része.

Ha veszélyben érezzük a hazát, itt gyűlünk össze fohászkodni. Csíksomlyó az a magyarságnak, ami Koszovó a szerbeknek. Hiába került politikai határon túlra, elválaszthatatlanul a miénk. E helyre csak elmélkedett lélekkel, tiszta szándékkal lehet jönni. Ekkor van esélyünk rá, hogy megtisztuljunk, erőt kapjunk. Igen itt erőt kapunk.” Advent van.