Az anyaság nemcsak egyéni út, hanem egy közösségi tapasztalás is

– Milyen célok mentén alapítottátok meg az Erdélyi Magyar Anyák Egyesületét?

Mihálka Melinda: Az egyesületünk egy civil szervezet, és fő célunk, hogy édesanyákat és családjaikat erősítő programokat szervezzünk, olyan közösségi tereket teremtsünk, akár felnőtteknek szóló előadások, akár minőségi gyerekprogramok, akár kamaszoknak szóló egészségmegőrző, prevenciós programok formájában, ahol szakértő meghívottak irányítanak.

– Érdekes, hogy amikor azt mondjuk, hogy anya, szinte automatikusan a gyermek is megjelenik a képben – mintha az anyaság lényege rögtön a másik emberhez, a gyerekhez kötődne. De vajon hol van ebben maga a nő, az egyén? Hogyan látjátok, tud egy anya önmaga is maradni, miközben anyává válik?

Mihálka Melinda: Nyilván az anya szó a gyermek által kap értelmet. Az anyaság egy csodálatos női szerep, amely nem kell önfeladást jelentsen. Innen jó látni a dolgot, és sok szép példa van erre, hogy ez jól tud működni, nagyon sok nő kiteljesedik ebben a szerepben, több értelmet kap a létezése azzal, hogy életet ad, vagy gondoskodik egy gyermekről.

– Jelszavatokként tartjátok számon a következő gondolatot: „Minden, ami az anyaság”. Ebben benne van a gyermekvállalás, a család és a nevelés támogatása egészen a felnőtté válásig. De az anyaságban hol vagytok ti?

Mihálka Melinda: Az, hogy az anyaságban „hol vagytok ti” gondolom arra vonatkozik, hogy kik is vagyunk mi, hogy anyák vagyunk-e mi is. Megragadom a lehetőséget, hogy bemutassam az egyesületünk tagjait, múltkor számoltuk össze, hogy összesen 15 gyerekünk és egy unokánk is van.

Az, ami a legjobban összeköt minket, az az anyaság.

Tagjaink: Sziráczki Katalin óvónő, Kerekítő foglalkozásvezető, dr. Habinyák Erzsébet óvónő, Mihálka Melinda menedzser, Szilágyi Ágnes zenetanár, a Nagyváradi Filharmónia művésze, Török Apollónia a Nagyváradi Filharmónia fuvolaművésze, Paniti Helga gyógypedagógus. Ez a mi kis csapatunk, amely az egyesületünk működtetését önkéntesen vállalja, édesanyák vagyunk mind és emellett dolgozunk is.

– A rengeteg nehézség, ami a sok boldog pillanat mellett az anyasággal jár, szinte azonossá tette ezt a szerepet az önfeláldozással is. Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt az önfeláldozás és az önmegvalósítás között?

Török Apollónia: Az anyaság sokszor olyan, mintha mindig mást tennél magad elé – a gyerekeidet, a teendőket. De ha mindig csak adsz, előbb-utóbb elfogysz.

Az egyensúly ott van, amikor hagysz magadnak időt arra, ami ellazít

– legyen az egy séta a kutyákkal, egy kis zenehallgatás, vagy pár perc csend egy kávéval. Nem önzőség, hanem töltődés. Ha te jól vagy, mindenki másnak is többet tudsz adni.

– Az anyai szerepet gyakran természetesnek és ösztönösnek tekintik. Mennyiben tanulható vagy tanítható az anyaság, és milyen szerepe van ebben a közösségnek?

Török Apollónia: Az anyaság ösztönös, de korántsem magától értetődő. Rengeteg minden tanulható: türelem, határok kijelölése, napi rutin kialakítása, sőt még az is, hogyan fogadjuk el, ha valami nem tökéletes. Ebben óriási szerepe van a közösségnek. Más anyák tapasztalata, egy-egy megértő, őszinte beszélgetés többet segíthet, mint bármelyik könyv. Az anyaság nem csak egyéni út, hanem egy közösségi tapasztalás is.

– Az anyaság nemcsak a gyermeknevelésről szól, hanem a női identitás egy új dimenziójáról is. Hogyan változik meg egy nő önképe az anyává válás során?

Török Apollónia: Az anyaság megváltoztatja a nő önképét – már nemcsak nő vagy, hanem egy, vagy több kis élet középpontja. Közben könnyű elfelejteni, ki voltál előtte. De ha időt adsz magadnak zenére, kutyasétára, egy jó könyvre, vagy arra, ami feltölt, újra megtalálod magad az új szereped mögött is. Az anyaság nem elvesz, hanem – ha jól csinálod, hozzáad.

– A modern társadalomban az anyaság és a munka közötti egyensúly gyakran kihívást jelent. Milyen támogatásra lenne szükségük az anyáknak ahhoz, hogy mindkét szerepben kiteljesedhessenek? Hogyan segít ebben az Erdélyi Magyar Anyák Egyesülete?

Dr. Habinyák Erzsébet: Mai rohanó világunkban a munka és a család közötti egészséges egyensúly megteremtése nagy kihívást jelent az édesanyák számára. Meg kell felelniük a társadalmi elvárásoknak oly módon, hogy megteremtsék a szeretetteljes, otthoni légkört, némely esetben a család anyagi biztonságát és közben fenntartsák saját identitásukat is.

Ebben a helyzetben nagyon fontos a gyermekgondozás felelősségének megosztása a szülők között.

Továbbá az édesanyáknak érezniük kell, hogy van segítségük, támaszuk, van kihez fordulniuk tanácsért.

Civil egyesületünk ezekre a kihívásokra, nehézségekre kíván választ adni és segítséget nyújtani. Az általunk szervezett programok egyrészt lehetőséget nyújtanak arra, hogy az édesanyák szakemberektől kapjanak segítséget, másrészt hozzájárulnak ahhoz, hogy megerősödjenek anyaságukban, felfedezzék saját erősségeiket, fejlődjenek és megtalálják önmagukat. Továbbá fontos kiemelnem egyesületünk magyarságmegtartó és közösségépítő erejét is, amelyben az édesanyák közötti összetartás, a tapasztalatok megosztása és a kölcsönös segítségnyújtás jelentős szerepet játszik.

– Az anyaság gyakran a családon belüli szerepekről szól. Hogyan lehetne újradefiniálni ezeket a szerepeket a mai társadalmi környezetben?

Dr. Habinyák Erzsébet: A női szerepek megélése és irányítása hatalmas kihívást jelent az édesanyák számára, amelyben mindenki egyfajta egyensúlyi állapot kialakítására törekszik. Minden édesanyának saját feladata megtalálni a helyét és szerepét az adott környezetre és családra kivetítve. Az élet egyes periódusai nagyban meghatározzák, melyik szerep kerül „objektíve” előtérbe.

Egy dolog tagadhatatlan, mégpedig az, hogy az anyaság a női szerepek koronája.

Ebben a szerepben az édesanya adja azt a szeretetet, gondoskodást, megértést, amely érzelmi biztonságot ad az élethez gyermekei számára.

– Az anyaság nemcsak biológiai, hanem kulturális és társadalmi konstrukció is. Hogyan befolyásolják a kulturális hagyományok és a társadalmi normák az anyaság megélését?

Dr. Habinyák Erzsébet: Valóban sok társadalmi elvárás és személyes tapasztalat kötődik az anyaság fogalmához, amelyek erősen befolyásolják az anyai identitás alakulását. A magunkkal hozott családi minták, hagyományok, kulturális értékek észrevétlenül belénk ivódnak és mozdulatainkban, reakcióinkban visszük magunkkal és örökítjük tovább gyermekeink számára. Az édesanyának a családdal összhangban kell kialakítania azokat az értékeket, amelyek fontosak számára, amelyek által ki tud teljesedni és amelyek által meg tudja teremteni a családi harmóniát és békét.

– Hogyan lehetne jobban elismerni és értékelni ezt a „láthatatlan” munkát a társadalomban?

Szilágyi Ágnes: Az egyik legfontosabb lépés az lenne, hogy az anya tartsa értékesnek és fontosnak a munkáját. Hányszor elhangzik a „mit dolgozol” kérdésre, hogy hát most semmit, mert még otthon vagyok a gyerekkel. Az önértékelés tanulható. Ha az anya tudatosítja, hogy amit csinál, az nagyon fontos, akkor jobban ki is tud állni magáért. Így a családja, barátai és a társadalom is könnyebben fogja elismerni ezt a munkát.

– Az anyaság nemcsak a gyermeknevelésről szól, hanem a jövő generációinak formálásáról is. Milyen értékeket tartotok fontosnak átadni a gyermekeiteknek?

Szilágyi Ágnes: Az anyaság (és az apaság is, tehát a szülőség) nemcsak nevelésről, hanem példamutatásról is szól. Legfontosabb értékek a szeretet, az őszinteség, a tisztelet, a segítőkészség, a kitartás, az önelfogadás, az önállóság, a felelősségvállalás… és még nyitott a sor.

– Mivel készültök az anyák napjára?

Szilágyi Ágnes: Kicsit zsúfolt ez az időszak az édesanyáknak: óvodákban, iskolákban is készülnek erre a napra, így valószínűleg nálunk spontánabb ünneplés lesz, de a szeretet persze nem marad el. A kislányom szülinapjával is egybeesik, így teljes lesz az anyaság kép.

– Mi az a tanács vagy gondolat, amit minden édesanyának szívből továbbadnátok – akár saját tapasztalat alapján?

Szilágyi Ágnes: Minden édesanya próbáljon meg otthon maradni a gyermekével, ameddig lehet, ez erősíti a kötődést és a szülőnek is életre szóló emlékeket ad. Szerencsére a gyereknevelési szabadság jelenleg két év, ha megtehetik, ezt használják ki, mert ezeknek az éveknek minden egyes pillanata aranyat ér. A kamaszok szüleinek pedig nagyon sok türelmet kívánok, és találják meg azt az időpontot, amikor megnyílik a gyerek és olyankor örüljenek, és soha ne mondjanak nemet egy beszélgetésre.