Egy cseppnyi természet gyantába zárva

„Most már gyergyói vagyok, de nem az voltam” – mondja nevetve az aradi származású Nagy Kata, aki nyolc év londoni tartózkodás után tért vissza tavaly az országba, pontosabban párja szülővárosába, Gyergyószentmiklósra. Már kislánykorában is előszeretettel kézműveskedett, az alkotás mindig is közel állt hozzá – meséli nevetve – az egyetemi évei alatt is szobáról szobára járva árulta a kis gyantafigurákat plusz jövedelemre téve szert ezáltal.

Néhány évvel ezelőtt aztán próbálkozott a gyöngyfűzéssel, barátainak, illetve saját használatra készültek az ékszerek, de folyamatosan az foglalkoztatta, hogy valami egyedit kellene alkotnia.

Kísérletezni kezdtem, ami elég sokáig eltartott, de most már úgy érzem, hogy jó irányba haladok” – meséli. Kata virágokkal, levelekkel, magokkal, zöldségekkel és gyümölcsökkel, azaz a természet kincseivel dolgozik, egy-egy nyakláncban vagy fülbevalóban annyira élethű a becsempészett virágszirom, hogy nem is gondolnánk ez előre van szárítva.

„Többnyire virágokat, leveleket, magokat, olykor még fakérget is használok, bármit, ami a természettel kapcsolatos. A folyékony állagú műgyantát formába öntöm, ebbe rakom bele például a virágokat, és ez így dermed meg, majd következik a csiszolás, polírozás, és megkapja végső formáját. A műgyanta kristálytiszta, áttetsző és ultra erős tartást ad az ékszereknek. Nem törékeny, bőrbarát, UV álló, így nem sárgul, szépséges áttetsző fénye örök életű, sőt gyermekek is viselhetik” – vezet be a műgyanta ékszerek készítésének rejtelmeibe.

Nyilván még mielőtt megcsodálnánk a műgyanta ékszerekben a virágszirmokat, magokat, leveleket, ezeket a díszítő elemeket elő kell készíteni. „Hosszadalmas folyamat volt, amíg megtanultam, hogyan kell megfelelőképpen szárítani a virágokat, gyerekkoromban én is betettem egy könyvbe egy szál virágot és préseltem, szárítottam, de itt most többre van szükség, ez a technika nem megy, mert megfakul a színe, sőt meg is penészedhet, ha kicsit vastagabb a virág. Megvan a technikája annak, hogy hogyan tud gyorsan száradni úgy, hogy megőrizze a színét is. Szilikagéllel kell szárítani, ennek nagyon nagy a nedvszívó képessége, a leggyakrabban használt szárító szer. Segítségével a virág viszonylag hamar kiszárad, és megőrzi színét, formáját. Persze ez sem ment egyik napról a másikra, ki kellett kísérletezni” – magyarázza.

Kata különleges, mondhatni merész nevet választott műgyanta ékszereinek, maga is elismeri, megosztó, de számára az adott szó jelentésén túl az is fontos volt, hogy magyar, román illetve angol környezetben is könnyen kiejthető, érthető legyen. „Sokat keresgéltem, és engem megfogott a delirium szó. Mindhárom nyelven ugyanazt jelenti és ugyanúgy írják. Jelentése önkívületi állapot, persze tudatában vagyok annak, hogy negatív jelentéssel bíró szó, de az én értelmezésében kerülhetünk delíriumi állapotban a természet szépségétől is, amikor meglátunk egy csodálatos tájat vagy egy szép virágot” – ad magyarázatot.

Meséli, sokat szokott kirándulni, szereti a természet közelségét, nevetve jegyzi meg, sosem indul el egy könyv vagy kis doboz nélkül, amibe gyűjtheti a „kincseket”, hiszen ha leszakít egy virágot, arról azonnal gondoskodni kell, hogy amíg dolgozni nem kezd vele, ne sérüljön.

„Mindenki rám vár, amíg gondosan dobozba teszem, s csak utána mehetünk tovább. Sokszor magam sem tudom, milyen virágokat gyűjtök, de megfog a szépségük.

Londonban nagyon sok a park, szerettem parkba járni, az megnyugtatott. Én tulajdonképpen a természet szépségére, erejére szeretném felhívni a figyelmet az ékszerekkel” – fűzi hozzá.

Mint ahogy nincs két egyforma virág, úgy Kata sem tud készíteni két egyforma ékszert, és ez motiváló is számára, hiszen minden egyes darab más, „páratlan és megismételhetetlen, akárcsak a természet csodálatos elemei”.

És így néznek ki az alkotások, természetesen mutatunk belőlük egy csokorral alább: hát nem csodálatosak?