HIRDETÉS
Ohh, az a fránya hüvelykujj. Na nem a kezemen található, a többi ujjammal szembefordítható, ezáltal számomra hatalmas evoluciós előnyt biztosító testrészemre gondoltam. Nem, nem. Ez a hüvelykujj egészen virtuális, ha úgy tetszik, digitális, de mindenképpen grafikus. Való életbeli elődje egy gesztus, ami olyasmit jelent, hogy príma, első osztályú, vagány. Ebből találta ki a Facebook-világ a tetsziket, azaz a lájkot, kinek ahogy tetszik. Na de még csak nem is erről akarok értekezni, hanem arról a hüvelykujjról, ami a Facebook Messenger üzenetküldő szolgáltatás egyik új funkciója: egy gomb, ami egy felemelt hüvelykujjú kézábrázolást generál. Miközben ez a lájk egyféle átvedlése, meghonosítása az üzenetküldő szolgáltatásban is, a felhasználók számára gyors és praktikus visszajelzési lehetőséget biztosít egy-egy beszélgetésben. Nem kell beírni ezután, hogy oké, kösz, vettem az adást.
Nem kell tulajdonképpen szavakat megfogalmazni, értelmükön tizedmásodpercet sem merengeni.
Nem kell egyáltalán a magyar nyelvet mint olyat, használni, azzal úgyis annyi baj van. Nyomsz egy hüvelykujjat, oszt annyi. Beszélgetőpartnered látja, hogy reagáltál, visszajeleztél. Egyetértesz. Akár még az is elképzelhető, hogy igen, tetszik neked az a felvetés. Sőt, nagyon tetszik: attól függően, hogy mennyi időt tartod az igazi ujjadat rajta a virtuálison, annak mérete megnőhet. Egészen nagy hüvelykujjat is küldhetsz a partnerednek. Miazhogy! Nemhogy nő, még vonaglik is enyhén, kissé mintha már kéjesen mozogna, inogna, kacérkodna, melléje izgatott fütyülés hangja emeli a feszültséget. Nyomod, nyomod, nyomod, egyre nagyobb a hüvelykujj, magasabb a frekvencia. Nő, nő, alakul, rezeg és sípol… Mígnem a végén elpattan, eltűnik, megsemmisül. Itt is úgy van, mint a való életben: ha túl sokat akarsz, semmivel sem maradsz.
Szóval, amikor kapunk egy ilyen hüvelykujjat valakitől, ne vegyük sértésnek. Mert egyáltalán nem biztos, hogy gyorsan le akartak pattintani, idő- és érdeklődés hiányában ezzel el akartak intézni. Az is lehet, hogy igenis izgalmas sztori bújik meg a virgonc kis kék ábra mögött. Még az is előfordulhat, hogy tetszik. Nagyon tetszik.
Két gyógynövényes örökségnek, két életműnek állítottak kopjafát a Székelyföldi GyógynövényNap jubileumán. Szabó György és Macalik Ernő emléke a kertben él tovább – ott, ahol a remény, az áldás és a közösség minden évben újraéled.
Van egy eldugott község Hargita megyében, ahol a néptánc több évtizede formálja és építi a közösséget, ahol a néptáncmozgalom nemcsak egy kulturális program, hanem hagyomány. Ez a hely Kászon.
Július első hétvégéjén a csíkmadarasi Hámor Park igazi közösségi térré változott: két nap alatt több mint kétszáz látogató fordult meg a fesztiválhangulatú ZeneHámoron, ahol a zene, a játék és a kikapcsolódás volt főszerepben.
Egy baráti zenélésből nőtt valódi fesztivállá a ZeneHámor: idén először bárki bekapcsolódhat a korábban zártkörű családbarát eseménybe, amely a természet közepén, sátrazós, tábortüzes hangulattal várja az érdeklődőket Csíkmadarason.
A Csíki Játékszín jótékonysági előadással segíti a háromszéki árvízkárosultakat: június 19-én A muzsika hangja teljes bevétele a rászorulókhoz kerül. Egy színházjegy most reményt és összefogást jelent.
Mi tart életben valakit hónapokon át az óceán közepén? És mit vihet haza az, aki túléli? Fa Nándor, a Földet többször is körbehajózó magyar tengerész, hajóépítő a Mathias Corvinus Collegium vendégeként tartott telt házas előadást Csíkszeredában.
Hogyan lesz valakiből dietetikus vagy személyi edző? Mikor válik az egészségmánia egészségtelenné? És hol kezdjük, ha változtatni akarunk? Vitos Dorottya dietetikus és Bujac Eduard személyi edző osztották meg tapasztalataikat.
Antal Patrik kilencéves kisfiú. A járása dülöngélő, az írás nehezére esik, de a szemei pajkosan csillognak. Pünkösd szombatján Csíkszeredában jótékonysági előadást tartanak, a bevételt Patrik kezeléséi költségeire ajánlják fel a szervezők.
Van, amikor egy ruha többet mond ezer szónál. A szabása, a színe, a díszítése – és az a mozdulat, ahogy viselik. A Divat és változás című kiállítás éppen erről mesél: hogyan ölt formát a történelem selyemben, csipkében, gomblyukban.
Vannak apai gesztusok, amelyeket nem tanácsnak szántak, mégis irányt mutatnak. És van, amikor nem a szó, hanem a jelenlét formál emberré. Apák napján néhány erdélyi szerző vall arról, milyen örökséget kaptak édesapjuktól.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
