HIRDETÉS
2018. december 19., szerda
Viola
Viola
Ohh, az a fránya hüvelykujj. Na nem a kezemen található, a többi ujjammal szembefordítható, ezáltal számomra hatalmas evoluciós előnyt biztosító testrészemre gondoltam. Nem, nem. Ez a hüvelykujj egészen virtuális, ha úgy tetszik, digitális, de mindenképpen grafikus. Való életbeli elődje egy gesztus, ami olyasmit jelent, hogy príma, első osztályú, vagány. Ebből találta ki a Facebook-világ a tetsziket, azaz a lájkot, kinek ahogy tetszik. Na de még csak nem is erről akarok értekezni, hanem arról a hüvelykujjról, ami a Facebook Messenger üzenetküldő szolgáltatás egyik új funkciója: egy gomb, ami egy felemelt hüvelykujjú kézábrázolást generál. Miközben ez a lájk egyféle átvedlése, meghonosítása az üzenetküldő szolgáltatásban is, a felhasználók számára gyors és praktikus visszajelzési lehetőséget biztosít egy-egy beszélgetésben. Nem kell beírni ezután, hogy oké, kösz, vettem az adást.
Nem kell tulajdonképpen szavakat megfogalmazni, értelmükön tizedmásodpercet sem merengeni.
Nem kell egyáltalán a magyar nyelvet mint olyat, használni, azzal úgyis annyi baj van. Nyomsz egy hüvelykujjat, oszt annyi. Beszélgetőpartnered látja, hogy reagáltál, visszajeleztél. Egyetértesz. Akár még az is elképzelhető, hogy igen, tetszik neked az a felvetés. Sőt, nagyon tetszik: attól függően, hogy mennyi időt tartod az igazi ujjadat rajta a virtuálison, annak mérete megnőhet. Egészen nagy hüvelykujjat is küldhetsz a partnerednek. Miazhogy! Nemhogy nő, még vonaglik is enyhén, kissé mintha már kéjesen mozogna, inogna, kacérkodna, melléje izgatott fütyülés hangja emeli a feszültséget. Nyomod, nyomod, nyomod, egyre nagyobb a hüvelykujj, magasabb a frekvencia. Nő, nő, alakul, rezeg és sípol… Mígnem a végén elpattan, eltűnik, megsemmisül. Itt is úgy van, mint a való életben: ha túl sokat akarsz, semmivel sem maradsz.
Szóval, amikor kapunk egy ilyen hüvelykujjat valakitől, ne vegyük sértésnek. Mert egyáltalán nem biztos, hogy gyorsan le akartak pattintani, idő- és érdeklődés hiányában ezzel el akartak intézni. Az is lehet, hogy igenis izgalmas sztori bújik meg a virgonc kis kék ábra mögött. Még az is előfordulhat, hogy tetszik. Nagyon tetszik.
Van Marosvásárhelyen az egykori Sáros (ma Târgului) utcában egy könyvkötő műhely, cégére alig észrevehető, az évek, évtizedek és a 20. század korma, pora már szinte teljesen ellepte. Ott dolgozik ma is a 94 éves Krón Ernő, akit ma már mindenki csak Ernő bácsinak szólít. Betértünk hozzá.
Szicíliában éppen most érik a narancs, úton-útfélen árulják az édes gyümölcsöt, ott helyben facsarják a levét. Az emberek kedvesek, segítőkészek. A késő őszt választottuk utazásunk időpontjának, amikor itthon már ködös és hideg az idő, de ott még teljes a napsütés és kellemes a hőmérséklet.
Az egykor szebb időket megélt Málnásfürdőn többek között Semseyné bugyogóját is megcsodálnánk túránk alatt, ha lehetne. A fürdőtelep múltja igen gazdag, jelene azonban inkább szegényes.
Ha egy székelyföldi városkában egy fiatal vállalkozó vendéglátót nyitna, érdemes rátekintenie a legapróbb részletekre is. Lehet, hogy egy vendég egyetlen kávé miatt először és utoljára tér be, két elégedett viszont négyet hoz – mondják a hozzáértők.
A jótékonysági kupakgyűjtésről sokan hallottak, annyira egyszerű és semmibe nem kerülő adományozási forma, hogy sokan mindenféle cél ismerete nélkül is gyűjtik. De hogyan lesz ebből pénz, majd életmentés?
A sétálóutca egyik cégtábláján hímzett vászontáska lóg – az udvarra befordulva található a két édesanya közös műhelye. Az itt alkotók úgy vélik, az újrahasznosításnak helye van a divatkiegészítők világában is, környezetbarát módon alkotnak kiegészítőket.
Ma este a legtöbb gyerekhez belopódzik a Mikulás, és kisebb-nagyobb ajándékot, esetleg virgácsot is hagy a kitisztított cipőkben. Székelyföldi Mikulásokkal, vagy mondjuk inkább úgy, Mikulás-segédekkel beszélgettünk.
Megérkezett és már használni tanulja új, közösségi összefogással megvásárolt protézisét Keresztes Zsolt, azaz Kercsó. Pontosan olyan, amilyenről csak álmodni mert, jellemezte érdeklődésünkre az eszközt.
December első napján lefújom a port a tavalyi textilekből készített adventi naptárról, keresek egy jó helyet neki a gyerekszobában, és visszaszámlálás indul. Ebben az évben egy ajándékba kapott angol lakberendezési magazin ihletett meg.
Ha a történelmi okokat zárójelbe tesszük, pszichológiai értelemben a kizártság, a kirekesztettség érzése az, ami az erdélyi magyarok esetében a románokkal szembeni ellenszenvet talán a leginkább táplálja – véli a témáról annak kutatója, Barna Gergő.
Nem is szép itt a kórházban! Nem is érzem jól magam! Hagyjanak békén! Nem akarok kezelést! Azonnal ...
Egy címke, egy pecsét, egy fontoskodó, cicomás kifejezés, amitől azt reméljük, vonzóbbá, ...
