Nagyító alatt is kevés hiba: Ford Focus III.

Mini, közepes és méretes SUV-k, végeláthatatlanul feldarabolt piaci szegmens, már-már átláthatatlanul sok modellel – ez napjaink sztárkategóriájának helyzete. Pedig nem is olyan régen még a családi középkategóriás típusok, azok között is az ötajtós változatok voltak egy-egy autógyártó „aranytojást tojó tyúkjai”, gyakran ezeken múlott az anyacég jövője. A sikerhez többre volt szükség a minél kirívóbb külsőnél, és ez az eladók kegyeiért vívott háborúban azt eredményezte, hogy ha nem is feltűnő, de félelmetesen jó és megbízható autók készültek. A kompaktok csatájának köszönhetjük többek között a Volkswagen Golfot, az Opel Astrát és a Renault Mégane-t – no meg a Ford Focust. Szürke igáslovak, amelyek szinte mindig családtaggá váltak a tulajdonosoknak.

Az első, zseniális Focus egyfajta fricska volt a steril Golf irányába: külsejében és belterében is frissességet hozott a kategóriába a Ford, ráadásul olyan világbajnok futóművet hangoltak hozzá, amivel még a leggyengébb változatot is élmény volt szerpentineken kergetni. A második, átlagos nemzedék már inkább az előd farvizén próbált meg feljutni a csúcsra, de túlságosan elpuhult ahhoz, hogy igazán labdába tudjon rúgni.

A fantasztikus harmadik, jelen tesztben szereplő generáció aztán nemcsak visszahozta mindazt, amit szerettünk az „ősben”, hanem rá is tett néhány lapáttal.

A külső stílusjegyeket átdolgozták, a futóművet ismét etalonná tették, megalkották a kategória legjobb első üléseit, tökéletesre csiszolták a kormányzást, és rendkívül széles motorpalettát kínáltak az autó mellé.

A Focus beltere elsőre rendszertelenséget sugall, ami javarészt a csak a középkonzolon lévő több mint harminc, illetve a kormánykeréken található további majd’ két tucat nyomó- és tekerőgombnak köszönhető.

Kell ugyan egy kis idő, de utána átláthatóvá válik minden kapcsoló – ez igaz a középkonzol tetején trónoló, „egérmoziként” csúfolt kis kijelzőre is, ahonnan rengeteg beállítás előhívható és személyre szabható. Hasonló méretű a műszerfal közepén lévő „képernyő” is, amelynek grafikája még mindig nem tűnik elavultnak.

A közös-nyomócsöves turbódízelek és a szintén feltöltéses Ecoboost benzinmotorok mellett a Focus a „régi vágású” vásárlókra gondolva elérhetővé tette annak idején a változó szelepvezérlésű, tizenhat szelepes, atmoszferikus, 1,6 literes szikragyújtásos erőforrást is, 125 lóerős teljesítménnyel. A kompakt Ford mozgatásához kell legalább ennyi erő, az autó ugyanis ránézésre és érzésre is súlyos – izomból kell emelni a motorháztetőt és a csomagtérajtót, és az ajtókon is érződik, hogy nem spórolták ki az anyagot.

Az ötfokozatú, 116 ezer kilométer után is teljesen újszerű – precíz kapcsolómechanizmusú – kézi váltó utolsó két fokozata talán elbírt volna egy leheletnyivel hosszabb áttételezést, ez a motor ugyanis már háromezret forog percenként óránként százas tempónál. A fogyasztásra mégsem lehet panasz, megerőltetés nélkül „lehozható” az átlag hat liter alá.

A Focus ebben a méretosztályban felülmúlhatatlan futóművet kínál. Az első futómű a kategóriában szokványos MacPherson rugós-tagos, L-alakú lengőkarral. A hátsó, Control Blade Multilink nevű futómű egy hosszlengőkarból és két térbeli keresztlengőkarból áll össze. A varázslatot az jelenti, hogy a különböző hosszúságú keresztlengőkarok a kerékdőlés mellett az összetartást is képesek módosítani, elhanyagolhatónak tűnő, de a gyakorlatban jól érezhető sajátkormányzást biztosítva.

A futóműhöz méltó a kormányzás is: itt is egy saját fejlesztéssel találkozunk, az EPAS-ként ismert elektromos kormányszervó különlegessége, hogy az amúgy is nagyon közvetlen reakciókat szoftveresen is felügyeli, illetve támogatja – sőt még olyankor is beavatkozik, amikor a sofőr észre sem veszi: például oldalszélben és nyomvályús úton az egyenesfutást „vizsgálva” láthatatlanul ellenkormányoz.

A romániai használtautó-piacon enyhén háttérbe szorult harmadik generációs Focus olyan gép, amelynél nagyító alatt is kevés hibát találni.

A csomagtér lehetne nagyobb, a hátsó tér picivel tágasabb, az A-oszlop vékonyabb – talán ennyi, amit fel lehet róni neki. 125 lóerővel azonban ilyen élményt nyújtó ötajtóst nem találni, így akinek fontos a vezetés minősége, ne habozzon.