HIRDETÉS
Gépkocsival Mezőzáhig könnyű eljutni, ám a faluból a rezervátum irányába vezető mezei úton a vártnál is nehezebb a közlekedés. Keskeny az út, egymást érik a személygépkocsik, egyik oldalon parkolnak, sokan gyalog igyekeznek a rezervátumhoz, amelynek irányát számos tábla is jelzi, ám a távolság sehol nincs feltüntetve.
A hivatalos szabadnapok alatt ezrek zarándokoltak el a napokban a Mezőségre, hogy megcsodálják Románia egyetlen olyan területét, ahol a sztyeppei vagy keskenylevelű bazsarózsa él. Az európai viszonylatban is igen ritka, a jégkorszakot követően a sztyeppékről „ide vándorolt” csodálatos növény Oroszországban néhány helyen még megtalálható.
Maros megyében két egymás melletti területen, egy 1 és egy 2,5 hektáros területen él ez a sokakat vonzó, piros színű virág.
A rezervátum bejáratánál és a domboldalon több helyen is táblák figyelmeztetik a látogatókat, hogy csak a kijelölt ösvényeken közlekedjenek, és ne szakítsanak a védett növényből. Ezt többnyire mindenki betartja, néha azonban akad egy-két személy aki beül a virágok közé, hogy lefotóztassa magát, vagy szelfit készítsen. Ottjártunkkor éppen egy ilyen családot szólított meg egy látogató, aki arra kérte a rózsák közé telepedőket, hogy jöjjenek ki onnan, tartsák tiszteletben a táblára írt figyelmeztetéseket.
– rekcumozta a fiatal nő az idősebbekből és fiatalabbakból álló családot. Akik először meglepődtek, és kijöttek a kijelölt ösvényre, de nem sokkal később a családanya azonban arra biztatta hozzátartozóit, hogy menjenek vissza bátran, hiszen „nekik senki nem parancsol, és azt csinálnak, amit akarnak”.
Szerencsére tényleg kevés az ilyen viselkedésű egyének száma, inkább a spárga-kordonon kívül fotózkodik, szelfizik mindenki. Az emberek pedig türelmesek, nyugodtan várnak egymásra, hogy mindenki elkészíthesse fotóját a ritka virágokkal.
Ahogy a helyenként kifüggesztett, fotóval is ellátott szövegek tudósítanak, egy Marcu Sâncrăianu helyi parasztember viselte gondját a sztyeppei bazsarózsáknak, óvta és gondozta azokat haláláig. Tevékenységét 2000-ben egy Olaszországban szervezett nemzetközi konferencián elismerő oklevéllel jutalmazták.
A mezőzáhi rezervátumot 1956-ban nyilvánították védetté. A bazsarózsa mellett még körülbelül kétszázhetven ritka növényfaj található.
A mezőzáhi rezervátumhoz sokan elzarándokolnak más megyékből, az ország távolabbi vidékeiről is. A látogatók nagy számát még csak két vállalkozó tekinti üzleti lehetőségnek: egy kis asztalnál mézet árulnak, egy másoknál a virágokról készített fotókat vagy csészéket lehet szuvenírként megvásárolni. A látogatók sokszínűségére sem gondolt még senki, hiszen a feliratozások, a jelzések csak egy nyelven, románul olvashatók.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
