HIRDETÉS
Innovatív. Milyen gyakran halljuk ezt a szót, mint valamiféle felsőfokú, de mindenképpen dicséretes tulajdonságét. Innovatív a menü a vendéglőben. Újszerű a kiállítás alapötlete vagy kivitelezése. Hogy mennyire kell az innováció a gazdaságban vagy akár a közigazgatásban, arról ne is beszéljünk.
Pedig valójában egy kamu az egész. Csak egy címke, egy pecsét, egy fontoskodó, cicomás kifejezés, amitől azt reméljük, vonzóbbá, érdekesebbé tehetjük azt, ami egyébként unalmas. De gondoljunk bele. Kinek kell igazából innovatív vendéglői étrend? A főszakácsnak, hogy ne unja magát? A Michelin-csillagok ítészeinek, hogy legyen munkájuk? Mert az átlag éhes vendégnek biztosan nem, neki csak a szokásos flekkeny kell a szalmakrumplival, a húst hússal, tömje magába, hízzon az a toka, terebélyesedjen a pocak. Innováció a gazdaságban? Minek? Az újat bevezetni a legnehezebb, évekbe is beletelhet, míg egy terméket, szolgáltatást el tudsz fogadtatni. Amíg nem néznek rád ferdén, hogy vajon mi a fenét akarsz te egyáltalán csinálni. Újítás a kultúrában? Biztos? Na jó, elismerem, hogy van az a közönség, de népszínházas trendbe már nem fér bele a sok kísérletezés. Ott különben is, a rendező a klasszikus darabokat nehogy már elkezdje modernizálni, nehogy már modern kontextusba helyezze, mert akkor fujj. Az már maga az elburjánzott deviancia, a pokol kénköves bugyrai folynak szét a világot jelentő deszkákon. Innováció a közigazgatásban? Hogy is tetszik ezt érteni? Hogy a hivatalnokok kelljen megtanuljanak valami újat? Na ne vicceljünk. Azzal is bőven megvannak, amit húsz évvel ezelőtt nagy nehezen megtanultak, így is irtó nehezen döcög az a szekér, mit akarunk, teljesen el akarjuk lehetetleníteni az államapparátust? Naugye.
Inkább éljük mi a megszokott, a lehető legkevésbé innovatív életünket, amelyben a leginkább biztonságban érezzük magukat. És bár szeretünk mi mindenféle címkéket ragasztani a dolgokra, és az is igaz, hogy minden nap új napra ébredünk, az lehetőleg a legjobban hasonlítson a tegnapira. És a holnapira, ha kérhetjük!
Milyen a húsvét Erdélyben? A városi barkaszenteléstől a gyimesi tojásírásig, a posztmodern külsőségektől az ősi mitológiák rétegein át – Málnási Levente néprajzossal beszélgettünk arról, hogyan él tovább a húsvét ünnepe a 21. századi Erdélyben.
Találkozás az unokatestvérekkel. Tojáskeresés az udvaron. Templomba menni. Locsolókat várni. A gyerekeknek is megvan a maguk hozzáállása és hozzájárulása a húsvéti ünnepekhez, ezt pedig nagyon lelkesen meg is osztották velünk.
A húsvéti tojás nem pusztán egy díszített tárgy, hanem egy ősi tudás lenyomata. Fehér Gizella Mária népi iparművésszel arról is beszélgettünk, hogy mit mesélnek a húsvéti tojások az életről, az emberekről, a világ különös rendjéről.
Szívvel, lélekkel, alázattal hozzáállni azokhoz az esetekhez is, amiket évekig szégyelt a páciens. Olti Mária Magdolna gyógyászati pedikűrössel beszélgettünk a szakma szépségéről, és arról, hogy mit is csinál egy gyógypedikűrös.
Ha van egy nap az évben, amikor érdemes duplán is ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e nekünk, akkor az bizonyára április elseje. De honnan is ered a bolondok napi hagyomány?
A Duna Ház áprilisban is változatos programmal várja az érdeklődőket. Többek között a kétszáz éve született Jókairól is megemlékeznek, de mozgáslehetőséget is kínálnak, megünneplik a költészet napját, valamint tojásírásra is lesz lehetőség.
Nem lehet félmunkát végezni. Minden a helyén kell legyen. Nem kell helyettem megtenni. Ismerősek ezek a belső monológok? Bibók Bea a parentifikáció jelenségéről beszélt Csíkszeredában, az Ellopott gyermekkor könyvbemutatóján.
A nyolcvanhat éves Csiszér Imre nyugalmazott tanító, népművész életművét bemutató kiállítás nyílt a Csíki Mozi kiállítóterében, Székely-magyar festett és faragott népi ornamentika címmel.
Milyen volt egy gyerek élete az 1950-es években? Hogyan lehet a matematika nyelvi élmény is? Milyen volt a romániai magyar irodalom és mi volt neki a rákfenéje?
Szávai Géza József Attila-díjas szerzővel beszélgettünk.
Valóban eltűnőben vannak az életünkből az ünnepeink? Hogyan tudunk tudatosan is helyet, időt és teret adni a magyarságunkat is meghatározó eseményeinknek? És miért fontos, hogy a különböző generációk együtt ünnepeljenek?
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
