HIRDETÉS
Innovatív. Milyen gyakran halljuk ezt a szót, mint valamiféle felsőfokú, de mindenképpen dicséretes tulajdonságét. Innovatív a menü a vendéglőben. Újszerű a kiállítás alapötlete vagy kivitelezése. Hogy mennyire kell az innováció a gazdaságban vagy akár a közigazgatásban, arról ne is beszéljünk.
Pedig valójában egy kamu az egész. Csak egy címke, egy pecsét, egy fontoskodó, cicomás kifejezés, amitől azt reméljük, vonzóbbá, érdekesebbé tehetjük azt, ami egyébként unalmas. De gondoljunk bele. Kinek kell igazából innovatív vendéglői étrend? A főszakácsnak, hogy ne unja magát? A Michelin-csillagok ítészeinek, hogy legyen munkájuk? Mert az átlag éhes vendégnek biztosan nem, neki csak a szokásos flekkeny kell a szalmakrumplival, a húst hússal, tömje magába, hízzon az a toka, terebélyesedjen a pocak. Innováció a gazdaságban? Minek? Az újat bevezetni a legnehezebb, évekbe is beletelhet, míg egy terméket, szolgáltatást el tudsz fogadtatni. Amíg nem néznek rád ferdén, hogy vajon mi a fenét akarsz te egyáltalán csinálni. Újítás a kultúrában? Biztos? Na jó, elismerem, hogy van az a közönség, de népszínházas trendbe már nem fér bele a sok kísérletezés. Ott különben is, a rendező a klasszikus darabokat nehogy már elkezdje modernizálni, nehogy már modern kontextusba helyezze, mert akkor fujj. Az már maga az elburjánzott deviancia, a pokol kénköves bugyrai folynak szét a világot jelentő deszkákon. Innováció a közigazgatásban? Hogy is tetszik ezt érteni? Hogy a hivatalnokok kelljen megtanuljanak valami újat? Na ne vicceljünk. Azzal is bőven megvannak, amit húsz évvel ezelőtt nagy nehezen megtanultak, így is irtó nehezen döcög az a szekér, mit akarunk, teljesen el akarjuk lehetetleníteni az államapparátust? Naugye.
Inkább éljük mi a megszokott, a lehető legkevésbé innovatív életünket, amelyben a leginkább biztonságban érezzük magukat. És bár szeretünk mi mindenféle címkéket ragasztani a dolgokra, és az is igaz, hogy minden nap új napra ébredünk, az lehetőleg a legjobban hasonlítson a tegnapira. És a holnapira, ha kérhetjük!
Könyvespolc, kapocs a múlt és a jelen között, közös tudat, és mindaz, ami emberré tett? Vagy Petőfi, jókai bableves, Rubik-kocka? A nagymamánktól tanult imádság, a szülőfalunk minden rezdülése? Mi jut eszünkbe, ha azt halljuk: magyar kultúra?
Egy nem megszokott bejegyzés látott napvilágot a napokban a Civil Csíkszereda Facebook-csoportban: egy parkolóbérletet kiváltó hölgy a két pénztárost dicsérte példaértékű kedvességük és türelmük miatt. Nem bérletért ugyan, de mi is felkerestük őket.
Gyergyószentmiklóson és környékén szinte képtelenség úgy felnőni, hogy ne kerüljünk bele – szinte akaratlanul is – a jégkorongozók világába. A mérkőzések pedig lehetőséget nyújtanak arra is, hogy találkozzunk egymással, és jól érezzük magunkat.
Milyen különbségeket, esetleg átfedést tapasztalhatunk, ha két különböző vallású és eltérő hagyományokkal rendelkező településről származó személy évek óta együtt köszönti az új évet? A Balázs-Bécsi házaspárhoz kopogtattunk be.
Kívül esik a felkapott turisztikai útvonalakon, noha rengeteget tudna adni a turistáknak a közel 700 éves múlttal rendelkező kis háromszéki falu, Dálnok. Történetéről vaskos monográfiára való anyag gyűlt össze, és még nincs minden megírva...
Burista Emese és Benedek Szabolcs a Csoma Szobája Alapítvány önkéntes programjának köszönhetően jutott el a Himaláján található Zanglába. Az önkéntes munka célja a 240 évvel ezelőtt született Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyének restaurálása volt.
Mire nyújt lehetőséget a gólyabál a kilencedik osztályos diákoknak? Hogyan terelgetik őket a „nagyok”, azaz a végzősök? És milyen felkészülési folyamatok előzik meg a beavatást? Ebben az időszakban Székelyudvarhelyen is újból a gólyabáloké a főszerep.
Mit gondol az író a szerkesztői munkáról, és mit gondol az olvasó a könyvén szereplő szerzőről? Nagy Koppány Zsolttal A remegő kezű órásmester című legújabb kötete kapcsán a könyvek kilátástalan sorsáról és az olvasói igényekről is beszélgettünk.
Milyen lehet középkori technikával festéket létrehozni, s milyen lenne a jelenünk a történelmi múltunk – történeteink, örökségeink – ismerete nélkül? Ezeken a kérdéseken elgondolkodva beszélgettünk a székelyudvarhelyi Czerják Eszter festőművésszel.
Azt gondolhatnánk, hogy Udvarhelyszék talán legismertebb vállalkozójának egyetlen gyermekeként – aki történetesen lány – az élet csupa móka és kacagás. A Nők az üzleti világban sorozatának jelenlegi cikkében erre cáfolunk rá.
Miért játssza a legtöbb Dj estéről-estére szinte ugyanazokat a zeneszámokat újra és újra? ...
Miért ilyen nehezített ez a viszony? Az anyósviccek mennyisége is érzékelteti e kapcsolat kínosságát. ...
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
