HIRDETÉS
Innovatív. Milyen gyakran halljuk ezt a szót, mint valamiféle felsőfokú, de mindenképpen dicséretes tulajdonságét. Innovatív a menü a vendéglőben. Újszerű a kiállítás alapötlete vagy kivitelezése. Hogy mennyire kell az innováció a gazdaságban vagy akár a közigazgatásban, arról ne is beszéljünk.
Pedig valójában egy kamu az egész. Csak egy címke, egy pecsét, egy fontoskodó, cicomás kifejezés, amitől azt reméljük, vonzóbbá, érdekesebbé tehetjük azt, ami egyébként unalmas. De gondoljunk bele. Kinek kell igazából innovatív vendéglői étrend? A főszakácsnak, hogy ne unja magát? A Michelin-csillagok ítészeinek, hogy legyen munkájuk? Mert az átlag éhes vendégnek biztosan nem, neki csak a szokásos flekkeny kell a szalmakrumplival, a húst hússal, tömje magába, hízzon az a toka, terebélyesedjen a pocak. Innováció a gazdaságban? Minek? Az újat bevezetni a legnehezebb, évekbe is beletelhet, míg egy terméket, szolgáltatást el tudsz fogadtatni. Amíg nem néznek rád ferdén, hogy vajon mi a fenét akarsz te egyáltalán csinálni. Újítás a kultúrában? Biztos? Na jó, elismerem, hogy van az a közönség, de népszínházas trendbe már nem fér bele a sok kísérletezés. Ott különben is, a rendező a klasszikus darabokat nehogy már elkezdje modernizálni, nehogy már modern kontextusba helyezze, mert akkor fujj. Az már maga az elburjánzott deviancia, a pokol kénköves bugyrai folynak szét a világot jelentő deszkákon. Innováció a közigazgatásban? Hogy is tetszik ezt érteni? Hogy a hivatalnokok kelljen megtanuljanak valami újat? Na ne vicceljünk. Azzal is bőven megvannak, amit húsz évvel ezelőtt nagy nehezen megtanultak, így is irtó nehezen döcög az a szekér, mit akarunk, teljesen el akarjuk lehetetleníteni az államapparátust? Naugye.
Inkább éljük mi a megszokott, a lehető legkevésbé innovatív életünket, amelyben a leginkább biztonságban érezzük magukat. És bár szeretünk mi mindenféle címkéket ragasztani a dolgokra, és az is igaz, hogy minden nap új napra ébredünk, az lehetőleg a legjobban hasonlítson a tegnapira. És a holnapira, ha kérhetjük!
Murzán Mónika, akit idén Erdély Szépének választottak, nemcsak szépségével, hanem belső tartásával is kitűnt a versenyen. Interjúnkban mesélt önismeretről, félelmekről, a felkészülésről, és arról, hogy a valódi szépség a lelki harmóniában rejlik.
A Beats in the Park szombat délutánonként tölti meg fesztiválhangulattal Csíkszereda parkját: helyi DJ-k zenélnek, kültéri játékok várják a látogatókat, és minden korosztály kikapcsolódhat ebben a barátságos közösségi térben.
Noha nyáron kevesebb előadása van, és ilyenkor igyekszik minél több időt a családjával tölteni, lassacskán készülődik az újabb (vers)vándorútjaira. A Szia, hogy vagy? sorozatunkban Tóth Péter Lóránttal beszélgettünk.
A Csíkszeredai Városnapok jött és ment, egy eseménydús hétvége emlékét hagyva maga mögött. Idén valami új hangulat született: emberközeli, sokszínű programok töltötték meg a várost, ahol bőven kijutott mindenkinek a szórakozásból.
Két gyógynövényes örökségnek, két életműnek állítottak kopjafát a Székelyföldi GyógynövényNap jubileumán. Szabó György és Macalik Ernő emléke a kertben él tovább – ott, ahol a remény, az áldás és a közösség minden évben újraéled.
Van egy eldugott község Hargita megyében, ahol a néptánc több évtizede formálja és építi a közösséget, ahol a néptáncmozgalom nemcsak egy kulturális program, hanem hagyomány. Ez a hely Kászon.
Július első hétvégéjén a csíkmadarasi Hámor Park igazi közösségi térré változott: két nap alatt több mint kétszáz látogató fordult meg a fesztiválhangulatú ZeneHámoron, ahol a zene, a játék és a kikapcsolódás volt főszerepben.
Egy baráti zenélésből nőtt valódi fesztivállá a ZeneHámor: idén először bárki bekapcsolódhat a korábban zártkörű családbarát eseménybe, amely a természet közepén, sátrazós, tábortüzes hangulattal várja az érdeklődőket Csíkmadarason.
A Csíki Játékszín jótékonysági előadással segíti a háromszéki árvízkárosultakat: június 19-én A muzsika hangja teljes bevétele a rászorulókhoz kerül. Egy színházjegy most reményt és összefogást jelent.
Mi tart életben valakit hónapokon át az óceán közepén? És mit vihet haza az, aki túléli? Fa Nándor, a Földet többször is körbehajózó magyar tengerész, hajóépítő a Mathias Corvinus Collegium vendégeként tartott telt házas előadást Csíkszeredában.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
