Kert, ahol elfelejtett virágokat is gondoznak

Hivatalosan virágfarmnak hívják, de nekem a farm szó az állatokat juttatja eszembe, s a Koronka határában levő nagy virágos kertben  pedig csak méhek, bogarak, s néha néha egy eltévedt őzike szokott bejárni, így ebben az anyagban inkább virágoskertnek nevezem a kis koronkai birodalmat.

Elsőként a havonta rendszeresen megszervezett helyi termékek vásárán figyeltem fel a csodaszép csokrokra. Olyanok voltak, amilyeneket nagymamám kertjéből gyűjtött virágokból lehetett kötni. Természetesek, egyszerűek és gyönyörűek. Két fiatal árulta őket: Szabó Árpád és Takács Adrienn, velük beszélgettem a virágoskertjükben.

Ha valaki a virágoskert hallatán szépen sorban következő virágágyásokra gondol, akkor az csalódni fog,

hiszen itt a farmon bár jól meghatározott helyükön, de azért egymással találkozva, együtt nőve találjuk a virágokat. Rögtön a bejáratnál a levendula köszönt, olyan fajta, hogy szinte folyamatosan virágzik, így mindig kéznél van pár szál illatos csodavirág, ha csokrot kell kötni. Vannak ismertebb virágok: napraforgó, dália, margaréta, citromfű, körömvirág, de van itt török konty, nyuszifül, fehér nemes cickafark, szamárkenyér, kék iringó ,  bíborka, borzos kata, kakastaréj és lehet, hogy a mellékelt képekről kiderül, hogy olyan is, amit nem soroltam fel. Vannak egynyáriak és évelők és olyanok is, amelyek a bekerített kerítésre fittyet hányva a mezőről költöztek be a virágoskertbe.

Szabó Árpád  az ötletgazda, aki barátnőjével Adriennel  hozta létre a kertet, környezettudományt tanult Kolozsváron, ahol   a tömbház erkélyén csíráztatott magokat, mérte a talaj minőségét, s ott sok növényt megismert és megszeretett. Hazajöve az erkélykertészete kinőtte magát, újabb palántákat neveltek barátnőjével együtt, majd ahogy ő mondja „adódott” a Koronka határban levő telek, s elhatározták, hogy megpróbálnak virágokkal foglalkozni.  Először azt szerették volna, hogy viszonteladóknak adják el a megtermelt virágokat, de erre nem volt igény, így csokrokat kötöttek és  azokat próbálták meg értékesíteni. Tavaly kiderült, hogy erre van igény, s idén még több a megrendelésük.

A munka már télen elkezdődik a magok elültetésével, a virágpalánták nevelésével. Majd kiültetik őket, gondozzák, öntözik, míg nyárra csodaszép növényekké fejlődnek. Akkor különböző csokrokat kötnek és azt a facebook oldalukon meg a vásárokon értékesítik.

– mondja Árpád, akinek szavait a virágokat leszedő és csokrokat kötő barátnője egészíti ki.

Az idei időjárás megkímélte a kertészeket az öntözéstől, de a sok eső nem  kedvezett  a szárazságtűrő növényeknek,  vészes volt, hogy megpenészedik a gyökerük.  A gyom is gyorsabban nőtt a virágok  között, így azt rendszeresen kellett irtani. A fiatalok elmondják, hogy bár jó lenne napi szinten kijárni a virágoskertbe, ez nem mindig sikerül, de azért rendszeresen kapálnak, gyomlálnak, s  odafigyelnek a virágokra. Azt is észrevették, hogy néha a virágok szomszédjában levő gyomok segítik a növényeket, nedvesen tartják gyökerüket, megakadályozzák, hogy sárosak legyenek a virágok.

A kertben vannak olyan virágok is, amelyeket meg lehet szárítani, így egész évben lehet csokrot kötni belőlük. Kisebb-nagyobb asztali díszek, kopogtatók készülnek belőlük, miután alaposan és szakszerűen megszáradtak.  

– mondja Árpád.

A szabadföldi virágokból kötött csokrokat meg lehet csodálni a rendszeresen megtartott marosvásárhelyi Petry vásáron, amely legközelebb augusztus 17-én, pénteken lesz, egész nap.