Királlyá választott oroszlánkölyök: Peugeot 208

A franciák új modellje közel sem volt olyan könnyű helyzetben az Év Autója címért zajló versenyben, mint 2018-ban a Volvo XC40, 2015-ben a VW Passat vagy 2013-ban a Golf – nem közel száz vagy éppen kétszáz pontos előnnyel nyerte el 2020-ban az elismerést, hanem „mindössze” 39-cel. Kipróbáltuk a királlyá választott oroszlánkölyköt.

Kisautókban a Peugeot mindig nagyot tudott alkotni. A veteránkorba lépő 205-ös tulajdonképpen egy legenda, jelentős sportsikereket tudhat maga mögött, akárcsak a 206-os. Utóbbi különböző kivitelei hiába véreztek műszakilag ezer sebből, olyan szívmelengető formával küldték piacra, hogy a konkurenciának esélye sem volt ellene. A második generációs 208-as előtt most nem pusztán adott a lehetőség, hogy megismételje az „elődök” diadalát, hanem a siker garantált: a több mint négyméteresre duzzadt városi vagány kevés ponton kényszerít kompromisszumra. Ráadásul teljesen elektromos kivitelben is elérhető.

Ritka, amikor olyan autóban ülhetünk, ami a vásárlások nagy hányadát teszi majd ki: az Active felszereltségi szint az alapverziót jelenti, a belépőváltozat azonban közel sem fapados – igaz, egy áfástól közel 14 ezer euróba kerülő modell ne is legyen az – aki olcsóbban szeretne hozzájutni, az élhet a roncsautó-program nyújtotta támogatással.

A „magától értetődő” felszereltségeken túl – mint a klíma, légzsákarzenál, menetstabilizáló és blokkolásgátló, guminyomásmérő, első elektromos ablakemelők, osztottan dönthető hátsó ülések – olyan „ínyencségek” is kényeztetik a vezetőt és utasait, mint a sebességhatároló, négy irányban állítható, multifunkcionális, bőrbevonatú kormánykerék, magasságban is állítható vezetőülés, középkonzoli érintőkijelző, fedélzeti számítógép, illetve egy sor – néhány éve még prémiumok kiváltságának számító – aktív biztonsági rendszer: alapáras az ütközésfigyelmeztető, a közlekedésitábla-felismerő, a második generációs fejlett vészfékező rendszer (AEBS2) és a sávtartó asszisztens.

A 208-as Active kívülről sem kelti „alulkonfigurált” autó benyomását: az agyarat formázó nappali menetfények utánozhatatlanul vagánnyá teszik a meglehetősen szélesre domborított, lapos testet. Nincs túlbonyolítva sehol, mégis látszik rajta, hogy a piac egyik legfrissebb gépe áll előttünk.

Kiegyensúlyozott gép, érzelmekre nagyban ható külalakkal és olyan belsővel, amelyet a szűkösebb hátsó traktuson kívül csak erőltetve lehet kritikával illetni.

A farán érződik, hogy minden milliméter gondos tervezés eredménye, még egy kis áldiffúzor is jutott a rendszámtábla-tartó alá. Nincs sehol elütő, a többi elemmel nem passzoló részlet, bármilyen szögből is nézzük a 208-ast – talán ez is lesz várhatóan átütő sikerének egyik kulcsa: a külsejét illetően is nehéz volna bármit felróni neki. A kerekek már az alapnál is tizenhat hüvelykesek, igaz, a könnyűfém felnikért felárat kell fizetni.

A sötét belterek általában nyomasztók, nem így az év autójánál: különböző kontrasztos elemek helyett különböző textúrájú és anyagú felületekkel oldották az egyhangúságot, mesterien. A felső részen puha, alul kemény plasztikok között szénszálutánzatú rész, illetve alatta egy szolid lakkozott csík kapott helyet. Az egész autó legvagányabb beltéri része a felül és alul is „lapított”, kis méretű kormánykerék. A Peugeot egyfajta védjegyévé vált „elemet” érdemes a legalsó állásba húzni, fölötte csak így lehet teljesen átlátni a műszerfalat.

Apropó műszerfal: a második felszereltségi szinttől (Allure) ugyan 3D hatású digitális műszeregyüttesről követheti a sofőr a sebességet, fordulatszámot, illetve egy sor információt, az Active azonban hagyományos, „analóg” órákkal érkezik. A jobb oldali fordulatszámmérő Peugeot módra természetesen jobbról skálázott – ezt szokni kell, akárcsak az indexkar alatt, bal oldalon lévő sebességhatároló-vezérlőt, amelybe szinte mindig beleakadt a kezem, amikor az irányjelzőt akartam felpöccinteni. Észszerűbb lett volna a kormánykerékre „száműzni” a gombokat.

Az 1,2 literes, háromhengeres, tizenkét szelepes atmoszferikus motor egyike azoknak az erőforrásoknak, amelyeket nem gyilkoltak élvezhetetlenül lomhává a környezetvédelmi normák – pedig az 1199 köbcentiméteres benzines a legújabb normákat is nevetve teljesíti. Egy gyors gázreakciójú, percenként négyezres fordulatszám fölött hangossá váló, teljesítményéhez – 75 lóerő – képest országúton is „tűrhető” motort kapunk alapáron. Persze csak az „alapvető szükségletek” kielégítésére elég egy ekkora ménes, de fő közegében, a városban talán nincs is olyan helyzet, amihez ne volna ez elég.

Aki kevesli a hetvenöt lovat, az 1300 eurónyi felárért ennek a turbós változatát is megkaphatja, plusz huszonöt lóerővel. Ugyanennyit tud a másfél literes turbódízel is, bár azzal már 2700 euróval többe kerül a kis Peugeot – ekkora árkülönbséget csak rendkívül magas futásteljesítménnyel lehetne ellensúlyozni. A teljesen elektromos 208-as is úton van, de az már egy külön kategória.

A Peugeot rangos elismerésének titka egyszerű: kiegyensúlyozott gép, érzelmekre nagyban ható külalakkal és olyan belsővel, amelyet a szűkösebb hátsó traktuson kívül csak erőltetve lehet kritikával illetni. Jó a futóműve, fordulékonysága áldás a szűk helyeken, miközben „agyarainak” köszönhetően senkit nem hagy hidegen. A franciák a típussal a múlt sikerein felbuzdulva építik a jövőt.

A tesztautót a székelyudvarhelyi Hinode Car Expert csíkszeredai Peugeot kirendeltsége bocsátotta rendelkezésünkre (hinode.ro).