Kőbe vésett illanó álmok: újtusnádi séta a márciusi télben

Jánosi Csaba 2018. március 26., 15:00

Mi lesz mama, ha nyáron is tél lesz? Kérdezi az unokám a nagyanyjától. Már csak reménykedünk, hogy az idei nyáron Csíkban nem lesz tél. Csak tavasz a szívünkben. A cudar idő áthúzta a vártúrás tervünket, ezért Alcsík Hargita alatti egyik legfiatalabb települését, Újtusnádot és környékét jártuk be.

Csíkszereda felől a Malomútján érkeztünk az 1822-ben, a nagy tusnádi tűzvész után alapított településre. Szeretszeg és Tusnád zsuppfedeles házai leégtek, károsultjainak egy része, aki átköltözött Ótelvére, azt a tusnádi Kováts Miklós, Erdély akkori püspöke támogatta az új élet felépítésében.

A dombon álló temető lakóinak a helyét egyedi jellegzetes sudár kőkeresztek jelzik Fotó: Jánosi Csaba

A falu százéves alapításának turulmadaras emléköve a templom alatti téren áll. Kőbe vésve az áll, hogy

„Újtusnád/100 éves fenálása/emlékére emelte/Újtusnád népe/1922-ben”.

Újtusnád arról nevezetes, hogy lakói az új életet kőbe álmodták meg. János Pál történész, nyugalmazott múzeumi igazgató írja egyik tanulmányában, hogy Újtusnádon több olyan telek is van, ahol minden, még a kútkáva is kőből van kifaragva.

Kőbe zárt ablak Fotó: Jánosi Csaba

A falu utcáit járva erről magunk is meggyőződhettünk. Igaz, az új divat sok kőbe vésett életet átfestet. Látványosak és időtállóak a puha vulkanikus kőbe faragott kapuk, kertsasok, házak sora. A naiv kőfaragók festett oroszlánjai, életfái, tulipánjai, szarvasai, tölgylevelei jól mutatnak a szürke felületen.

1922-ben volt százéves a falu, erre mementó az akkor felállított turulmadaras emlékmű Fotó: Jánosi Csaba

A halott falu, a dombon álló temető lakóinak a helyét egyedi jellegzetes sudár kőkeresztek jelzik. Látványa vetekszik Erdővidék kopjafás temetőivel. A temető dombján állva úgy tűnik, mintha előttünk a falu korábbi lakóit látnánk. János Pál még azt is leírja a Tusnádok kapcsán, hogy

temetőjükben nincsen fakereszt, csak kő.

Az új divat itt is rombol. Az új stílusú kacskaringós sírjelek már nem kisharami kőből vannak faragva, hanem Ázsiáiból, Dél-Amerikából származó vörös és fehér gránitból, márványból. A követ ismerő, faragó újtusnádiak már mind kiköltöztek a faluból, ide, a kőkeresztes temetőbe.

Faluvége, háttérben a Kapus- és a Mitács-hágó Fotó: Jánosi Csaba

A faluvégét jelző szarkafészkes fasor mögött kékes színben tündököl a Mitácsi-hágó fölött őrködő Kapus-hegy. Keleten a Csomád-hegység havas csomói fénylenek a fátyolos napsütésben. Délre emelkedő Büklentőtető pipál, a hagyomány szerint jó időt ne várj. A tavaszt váró madarak kórusának éneke kellemes zene a fülünknek.

Műhelyében az orgonaépítő mester Fotó: Jánosi Csaba

Hívatlan vendégnek is tárva-nyitva Bors László főutcára nyíló kapuja. Betérünk. A műhelyben találjuk a messze földön híres orgonaépítő mestert. Különböző méretű fémből, fából készült orgonasípok látványa fogad. A sípok a felújítás alatt lévő Kolonics-féle bodosi orgona részei. Olyan műhelytitkokat is megtudunk, hogy a legkisebb, alig tíz centiméter hosszú orgonasípot Kolonics „édesdugottnak” nevezte, édes lágy hangja miatt.

Bors László Fotó: Jánosi Csaba

Azt is megtudtuk, hogy az asztalon heverő több száz lyukkal ellátott, bőrrel borított szerkezet az orgona „szélládája.” Kérdezés nélkül is láttuk, hogy a fasípok bogmentes, kitűnő minőségű deszkából készülnek. Bors szerint a sípok nagy része fenyőből készül, de vannak drágább tölgy és kőrisfa sípok is.

Orgonasípok Fotó: Jánosi Csaba

Bors László elméleti tanulmányait 1994-ben a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Hangszerképző szakán végezte. Gyakorlati képzést Győrben kapott. Első saját tervezésű, építésű orgonáját a szépvízi templomban szentelték fel.

Az elmúlt közel negyedszázadban több mint száz orgonát épített, újított, javított.

Kitűnő zenei hallását nemcsak az orgonaépítésnél hasznosítja, oszlopos tagja az újtusnádi rezesbandának is. Sok-sok újtusnádi tehetséges fiatal társaságában fújja a talpalávalót.

Oroszlános kőkapuláb Fotó: Jánosi Csaba

Ha már zenészekről van szó, nem hagyhatjuk ki a sorból az újtusnádi születésű Imets Dénes (1929–2011) zenetanárt sem. Imets Dénes értékes, több ezer csíki népdalt tartalmazó gyűjtését, publicisztikai munkásságát a zenekonzervatóriumot végzett szintén újtusnádi Jánosi Szilamér dolgozta fel, Szalay Zoltán zenetanár útmutatásai alapján. Ismertebb összeállításai a Menasági lakodalmas és a Lakodalmas. Történelmi témájú színdarabokat is írt Madéfalvi veszedelem és Gál Sándor éjszakája címmel. Rossz szemmel nézte a kommunista hatalom. Talán ezért hiányoznak, vannak kivágva Imets Dénes cikkei, írásai a csíkszeredai megyei könyvtárban tárolt korabeli lapokból, mondja a fiatal kutató, akinek szemet szúrt a sok „ablak.”

Tetőzik, árad az Olt Fotó: Jánosi Csaba

A Kertem alját a Mitács vize mossa... kezdetű újtusnádi népdalt dúdolva kelünk át a megáradt Olton. Akár vízitúrára is vállalkozhattunk volna. A hatalmas árt látva hamar nótát váltunk, Megáradt az Olt, elmosta a partot... Az egykori csónakos malom nevét őrző Otimalom feletti dombról bámuljuk a „színes imazászlók” alatti „csíki csobbanót”.

„Imazászlók” Ótimalom felett Fotó: Jánosi Csaba

Pontosan 130 évvel ezelőtt kezdődött az Olt szabályozása. Vitos Mózes írja: „1888. évi máj. 17-iki értekezlet után, melyben részt vettek Csík, Háromszék, Udvarhely, Nagy-Küküllő, Fogaras és Szeben megyék megbízottjai(...) 1892. év tavaszán az Alvégtől fölfele irányítva megkezdetett”, amelyet az 1980-as évek során folytatták... Az eredmény festői. A víz az úr.

Ide költöztek már a kőfaragó mesterek is Fotó: Jánosi Csaba
Tulipános kőkapuláb Fotó: Jánosi Csaba
Oroszlán a kapulábon Fotó: Jánosi Csaba
Nagykapu Fotó: Jánosi Csaba
Fotó: Jánosi Csaba
Csúszka láda, szélláda Fotó: Jánosi Csaba
A Csomád-hegység Fotó: Jánosi Csaba
A pipáló Büklentőtető Fotó: Jánosi Csaba
A mester az „édesdugottat”, az orgona legkisebb sípját fújja Fotó: Jánosi Csaba
Műhelyében az orgonaépítő Fotó: Jánosi Csaba
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat