HIRDETÉS

Locsolás: kötelező vagy nemes feladat?

Szász Cs. Emese 2018. március 30., 15:30 utolsó módosítás: 2018. március 30., 15:52
HIRDETÉS

Tipikusan magyar húsvéti hagyomány a locsolás, egy sajátos szokásunk, amelyet sok férfi kényszerű kötelességként él meg, a nők az orrfacsaró pacsuliszagra szoktak panaszkodni, de szép számmal vannak azok is, akik – legyenek városon vagy vidéken – éltetik ezt a szokást. Mi ezúttal ismert apukákat kérdeztünk arról, hogy járnak-e öntözni. Úgy tűnik az, hogy ha fia születik valakinek, egyenesen jár azzal, hogy az apukának aktívnak kell lennie a húsvét hétfőkön – legalábbis egy pár évig.

Tipikusan magyar húsvéti hagyomány a locsolás Fotó: Haáz Vince

Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes vezetőjeként, de a hétköznapokban is fontosnak tartja a hagyományok ápolását. Nem csak most, húsvétkor, hanem máskor is.

Büszke kibédi hagyományápoló

Mindemellett büszke arra, hogy kibédi lakosként olyan hagyományok ismerője és éltetője lehet, amely már nem sok helyen van jelen. Ilyen például a fenyőállítás vagy a kapulopás is.

HIRDETÉS

Locsolásért tojás is jár Fotó: Haáz Vince

„Kibéden nem ágakat tesznek, hanem egész fenyőfát feldíszítve a lányok kapujának tetejére, de ilyen fenyőállításra csak egyszer az életben van lehetősége egy legénynek: abban az évben, amikor konfirmált. A gőgös lányok egész családja rosszul jár azonban, mert el szokták lopni a kaput azoktól a lányos házaktól, s ha nincs kapu húsvét hétfőjén, bizony mindenki betérhet locsolni, csak győzzék kínálgatni a falu népét” – meséli szülőfalujának különös szokásait Barabási Attila, aki maga is ezekben az élő hagyományokban nőtt fel, s amikor megszületett a fia, ezeket próbálta továbbadni neki is.

Barabási Attilának a munkája is a hagyományápolás Fotó: Boda L. Gergely

„Egy darabig természetesen együtt mentünk locsolni, családhoz, rokonokhoz, óvodás, majd iskolatársakhoz, de aztán kinőtt ezekből, s már inkább bandákba verődve mennek öntözni, mindenképpen apuka nélkül” – mondja Barabási Attila, aki ennek ellenére igyekszik megtartani a húsvéti locsolás szokását, a környezetében lévő nőket évről évre megöntözi, bár bevallja, volt év, amikor ez elmaradt. „Megtörtént, hogy külföldi turnén voltunk az együttessel, s azért maradt el a locsolás, de olyan is volt, hogy nagyon korán volt a húsvét, s az általa kapott szünidőt sízésre használtam” – ismeri el.

Nem volt szabad, most kötelező

„Akinek fia van, annak kötelező a húsvét hétfői locsolás” – mondja kissé fanyalogva a rádiós műsorvezető, Kakasi Mihály, amikor arról kérdezem, divat-e náluk, hogy elindulnak elhervadó lányokat keresni. A válasz pedig igen, hétfőn reggel általában a nyuszi ajándékának keresésével kezdődik a nap, majd a nyakukba veszik a világot, s leróják a kötelező köröket: így a keresztmamák és a nagymamák biztosan nem hervadtak el eddig sem, s idén sem vár rájuk sanyarú sors. Kakasi amúgy fiatal korában talán jobban élvezte ezt a locsolós hagyományt, főleg, amikor csapatostul mentek öntözni, igaz, akkor is ugratták a többiek, mert ő nem csatlakozott a lerészegedők klubjához.

Tojásszerző körútra indul idén is a két Kakasi

„Van még egy emlékem, amikor a lányok kinéztek a kukucskálón húsvét hétfőn, majd nem engedték be a locsolókat. Ha valaki, akkor ti, lányok vagytok a hibásak azért, ha mi nem szeretjük a húsvét hétfőt” – fogta poénosra a dolgot a műsorvezető, aki elismeri, fiatal korában tényleg járt locsolni, amikor például még udvarolt a feleségének, aztán miután elvette, már „nem volt szabad”. A locsolási szokás a fia érkezése után jött ismét divatba a Kakasi családban.

Az elszigetelődés korában nehezebb

Bokor Barna színművész úgy érzi, ő is végigment az erősebbik nem tipikus húsvét hétfői életszakaszain: gyerekként édesapjával ment öntözni, majd barátaival járták a lányos házakat, volt időszak, amikor nem tartotta annyira fontosnak a húsvét hétfői hagyományápolást, amikor azonban megszületett a fia, már egyértelmű volt, hogy őt neki kell majd bevezetni ebbe a hagyományba, s ki is veszi ebből a nemes apai feladatból a részét rendesen. Bár régen ő tanította a locsoló verset is a fiának, a napokban szívrepesve nézte, amint a lánya és a fia egy felelgetős húsvéti verset tanult meg közösen.

Bokor Barna fiával élteti tovább a szokást Fotó: Bereczky Sándor

„Ha nagyon nyűg a locsolás, nem kell csinálni. Én, ha kimaradok belőle, a hagyomány akkor is tovább él, maximum később visszakapcsolódom. Persze most az emberi elszigetelődés időszakában egyre nehezebb jól kezelni ezeket a hagyományokat. Régen nem kellett bejelentkezni sehol. Most meg sokan elutaznak csak azért, hogy megússzák szárazon” – mondja mosolyogva a színész, akivel már az is megtörtént, hogy a színpadon érte a húsvét hétfő, s locsolás helyett Thália szolgálatával volt elfoglalva.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS