Márpedig a falak nem lélegeznek: Székelyföld első passzívházában jártunk

Szerencsések a székelyföldiek, mert a passzívházak nyílt napja alkalmából betekintést nyerhettek az első Hargita megyében épített, előminősített ilyen létesítménybe. Ami ráadásul nem csak simán egy passzívház, hanem minősítése szerint egy „passzívház plusz” vagy legalábbis az lesz, ami nagyjából annak felel meg, hogy előállítja mindazt az energiát, amire szüksége van.

A Csíkszentsimonban található családi házat meglátogatni előzetes regisztráció alapján lehetett, a nappaliban pedig a tervezőtől, Abos Edétől lehetett megtudni minden elképzelhető technikai részletet („is”). Nem véletlen persze, hogy Abos Ede egy passzívházakat megálmodó csíkszeredai tervezőiroda tagja, amelynek a szentsimoni az első ilyen megvalósítása Székelyföldön, (a legelső Kolozsváron épült meg), mint ahogy az sem, hogy a megrendelő szintén a „zöld” iparban, azaz a napenergia felhasználásában érdekelt vállalkozás vezetője. De mivel ez nem reklámcikk, ezeknek a vállalkozásoknak a neveit most hanyagolni fogjuk, mint ahogy a túlságosan sok technikai-tudományos részletet is, nehogy véletlenül még én is elaludjak, miközben írok. Persze a fizika az fizika – mondja Abos Ede is – ezzel pedig csak egyetérteni tudok, s sajnálkozok azon, hogy nem fizikát végeztem a középiskolában – de akkor viszont nem lenne, aki megírja ezt a cikket.

Na de térjünk a lényegre. Mindazok, akik kíváncsiak voltunk a szentsimoni passzívházra, megtudtuk, hogy ez nem csak egy amolyan absztrakt fogalom, szigorú műszaki kritériumrendszernek kell megfelelni, amelyet a németországi passzívház-intézettel ellenőriz és minősít. Némely előírás nem tűnik nagy vasziszdásznak, de azért rá is lehet csodálkozni egyre-másra. Például arra, hogy a lehető legrésmentesebb, folyamatosabb legyen a hőszigetelés: ez logikusnak tűnik, de az már az újdonság erejével hat, hogy ehhez

még a vezetékeket, a villanykapcsolók aljzatát is szigetelni kell.

Az egyik házigazda meséli, hogy nehezen lehetett meggyőzni például a villanyszerelőt is, hogy ilyen spéci aljzattal dolgozzon: először kerek-perec kijelentette, hogy ez nem lehetséges. Kellő nyitottsággal és széleslátókörűséggel rendelkező kivitelező szükséges a munkához, de a szentsimoni ház a bizonyíték arra, hogy ez Csíkban sem lehetetlen. Csak nem könnyű. Megszokott munkafolyamatokat, rutinokat kell lecserélni, felülírni.

Az elhatározáson túl azonban minden a tervezéssel kezdődik: Abos Ede szerint arra nincs esély, hogy valaki csak úgy „magától” vagy egy klasszikus, „hagyományos” tervezővel passzív házat tudjon terveztetni. Annyira sajátos ágazata ez az építőiparnak, hogy ehhez külön felkészülés, iskola (egy továbbképző) elvégzése szükséges, amit Abos sok-sok hétvégén keresztül Budapesten tudott le. A másik fontos alapfeltétel a költség: a passzív ház tervei természetesen többe kerülnek, mint egy hagyományosé (persze a megrendelő is sokkal többet kap, mint általában), mint ahogy maga az építés is drágább: a tervező szerint négyzetméterenként 600 eurós költséggel kellett itt és most számolni, vagyis ennyibe került a szentsimoni ház. Ennek az épületnek a hőburkon belüli hasznos felülete 180 négyzetméter, összesen – garázzsal, falakkal és mindennel együtt – több mint háromszáz. Lehet szorozni.

Cserébe elérjük, hogy hőenergiára alig vagy akár egyáltalán ne kelljen fizessünk életünk végéig. Az új építésű passzívház fűtésére használható hőenergia a minősítés standardja szerint négyzetméterenként és évente 15 kWh. Földgázzal fűtve ez évi 350 lejes gázszámla, árammal pedig ennél valamivel magasabb a költség, mintegy 550 lej egy 100 m² felületű épület esetén. Összehasonlításképp az új építésű, de hagyományos technológiával készült házaknál a fűtésre négyzetméterenként és évente 150-200 kWh energia is el szokott menni, azaz tízszer több. Jóllehet azok is hőszigeteltek, legalábbis azt gondolnánk. Az általában használt hőszigetelés és a passzívháznál használt technológia között azonban ekkora a hatásfokban mért különbség.

De miért? Néhány példát megnézhetünk erre. A passzívháznál külön figyelmet fordítanak a hőszigetelés megtervezésénél és kivitelezésénél arra, hogy felszámolják a hőhidakat. Ezek a hőhidak nem valami kellemes átjárók, sarkoknál, illesztéseknél alakulnak ki, és a hő távozik rajtuk keresztül a szabadba, amit nem szeretnénk. Ha viszont (szinte) tökéletes a hőszigetelésünk és a légtömörség, akkor a szellőzéssel lesz probléma. Ennek külön tudománya van: ez az a rész, ahol mi, akik nem passzív, de nagyon is hagyományos házakban lakunk, és reményünk sincs a passzívházra, de folyamatosan harcban állunk hol a hideggel, hol a páratartalommal, a legtöbb hasznos tanácsot megfogadhatunk.

Ahhoz, hogy folyamatosan jó minőségű levegőt lélegezzünk be, személyenként és óránként 30 köbméter friss levegőre volna szükségünk. Ez azt jelenti – tudjuk meg Abos Edétől –, hogy példának okáért, ha

egy háromméteres belmagasságú, tíz négyzetméteres hálószobában szunyál egyetlenegy valaki, az abban található levegő egy órára lesz neki elég.

Minden órában ezért egyszer legalább teljesen ki kellene szellőztessük a szobát, de ha ketten vagyunk benne, akkor kétszer. Elég nyilvánvaló hát, hogy ez télen például nem túl életszerű, éjszaka még annyira sem. De napközben is figyelembe kell vegyük azt, hogy egy teljes levegőcserére természetes szellőztetéssel tíz percre van szükségünk akkor, ha teljesen kinyitjuk az ablakot, és egy teljes órára, ha csak bukóra! A leghatásosabb szellőztetési mód a kereszthuzat, ebben az esetben két perc is elegendő a levegőcseréhez.

Ha nem szellőztetünk, igencsak meg tud növekedni a levegő széndioxid-tartalma, ugyanakkor gondjaink akadnak a relatív páratartalommal: nem igaz az a városi legenda, miszerint a „falak lélegeznek”, hangsúlyozza Abos.

A falak biztosan nem lélegeznek, sőt: a ház burkán keresztül mindössze a pára két százaléka tud távozni, a többit ki kell szellőztessük.

Ellenkező esetben a hőhidaknál, a hidegebb, hűvösebb felületeknél a pára kicsapódik, kondenz alakul ki, majd ezt követi a penészedés.

A passzívházaknál természetesen a szellőzést nem ablaknyitogatással, hanem egy mechanikus szellőző berendezéssel oldják meg, amely eltávolítja a párás levegőt a fürdőszobából és a konyhából, és szárazabb, friss levegőt nyom be a hálókba és a nappaliba. A levegőztető berendezés ugyanakkor nem csak szellőztet, a hőháztartásban is nagy szerepe van: a rendszerbe telepített hőcserélő képes újrahasznosítani a kiszivattyúzott hőenergia legnagyobb részét, amelyet aztán a háztartási melegvíz előállítására használ fel. A ház padlófűtését ugyanakkor egy geotermikus hőkollektorral ellátott hőszivattyú biztosítja, amelynek alapja egy, a ház telkébe öt méter mélyre beásott spirál. Ez a hőszivattyú mindössze 9 kW-os, de bőven elég: a ház hőigényét 2-2,5 kW energia is biztosítani tudná. A szellőztető berendezés külső nyílásánál ugyanakkor egy másik hőcserélő biztosítja a rendszer téli fagymentesítését, nyáron pedig az előhűtést.

A szentsimoni passzívháznak hatalmas, falnyi ablakai vannak a nappaliban a déli oldalon: természetesen ez is szándékos, így a téli nap egészen a helyiség közepéig bevilágítva melegíti a padlót. Nyáron viszont az árnyékolást biztosítja, hogy ne melegedjen fel ezáltal túlságosan a lakás. Nem mindegy persze, hogy milyenek ezek az ablakok: Abos szerint Csíkban, de általában Erdélyben a hatékonyan hőszigetelő ablak az háromrétegű, az üvegrétegek közt gázzal feltöltve, hétkamrás keretük meleg anyagból készült, vagyis műanyag vagy fa, a távtartója pedig szintén alacsony hővezetési tulajdonsággal bíró műanyag, a lehető legfolytonosabban kialakítva, vagyis nem jó, ha a sarkokban megszakad.

Ha még nem aludtunk el, akkor leírok még néhány számot: a passzívházakra vonatkozó szabvány szerint a légszigetelés (légtömörség) olyan hatékony kell legyen, hogy csak 0,6 levegőcserét engedjen meg óránként 50 Pascal nyomásnál. Ezt az értéket túlnyomás és vákuumozás során egyaránt lemérik, a kettő átlaga adja a végső értéket. A szentsimoni háznál ez az érték 0,2 1/h, vagyis háromszor hatékonyabb a szigetelés az előírtnál.

És lehet-e minősített passzívházunk nekünk, akik már élünk valamilyen házban, és nem tudunk egy újat építeni? Megtudtuk: ez is lehetséges, ebben az esetben egy valamivel kevésbé szigorú, a felújított épületekre vonatkozó előírásnak kell megfeleljünk, de ekkor is el kell érjük a négyzetméterenkénti és évenkénti 25 kWh-s fűtési energiafelhasználási szintet.

De milyen egy előminősített passzívházban lakni? Ezt a kérdést szerte Hargita megyében csupán egyetlen családnak lehet feltenni. Sándor Előd szerint a legjobb az benne, amikor reggel felébredve is ugyanolyan friss, üde a hálószobában a levegő: ez a legnagyobb különbség ahhoz képest, mikor máshol töltik az éjszakát.

Az elmaradó gázszámla pedig bizonyára nem mindennapi élmény.