Biztos, a szeretőjével beszél – állapítja meg a taxis kissé türelmetlenül arról az utcasarkon megállt autó női sofőrjéről, akinek parkoló autójától nem látja be rendesen az útkereszteződést. Higgye el! Egy nő a férjével nem beszél ennyit! Lehet, hogy sokszor beszél, de nem így és nem ennyit. Hisz a férjjel csak közlik, hogy kenyeret vagy tejet hozzon, és megkérdezik, hogy mikor jön haza. Ő a szeretőjével beszél, azért van úgy belefeledkezve. Vagy a kedvesével na, ne mondjam ilyen csúnyán. De azért még nem kellene ilyen rossz helyen megállnia! Nem látok semmit tőle, s ha balesetezek, akkor én vagyok a hibás, nem ő.
Amúgy jól teszi, ha van neki szeretője. Legalább kielégülve, szépen kisimulva megy haza, minden rendben van vele, s nem kell otthon nézzék az unott képét. Komolyan, na: jól van ez így. Az a hülye, aki nem csinálja meg, csak gondol rá, mert szeretné nagyon. Persze nem úgy kell csinálni, hogy otthon kiderüljön. Mert azért az első a férj, a feleség, aztán a gyerekek, s csak utána jön a szórakozás. Meg kell legyen a prioritása mindennek!
Ezt tanítottam én a fiamnak is: első az asszony, utána a gyerekek, s csak utána a többi. De úgy látszik nem nagy sikerrel, mert épp válik. Mondjuk, nem csodálom: mondtam én, hogy ne vegyen el székely fehérnépet. Azok hisztisek, azt csinálnak, amit akarnak, nem feleségnek valók. Mondtam én neki az esküvő előtt. Ne vegye el, lám én is, hogy megjártam az anyjával. Ő is székely. Nem, na, a székely nő nem feleségnek való. Pedig nagyon jó anyja az unokámnak. Ügyesen neveli. Maradjon is nála a gyermek, mert a gyermeknek az anyja szoknyája mellett a helye. S most idejük is van a nőknek, mert két évig otthon maradhatnak. A mi időnkben nem így volt, vissza kellett menjen dolgozni mindenki.
Szóval na, feleségnek nem székely nőt kell választani. Feleségnek nyárádmenti asszony kell, mert azt úgy formálod, ahogy te akarod. Olyan feleség lesz belőle, amilyen neked kell.
Na, megérkeztünk a kirándulás végére. Nyolc lej lesz. Szép napot!
Milyen a húsvét Erdélyben? A városi barkaszenteléstől a gyimesi tojásírásig, a posztmodern külsőségektől az ősi mitológiák rétegein át – Málnási Levente néprajzossal beszélgettünk arról, hogyan él tovább a húsvét ünnepe a 21. századi Erdélyben.
Találkozás az unokatestvérekkel. Tojáskeresés az udvaron. Templomba menni. Locsolókat várni. A gyerekeknek is megvan a maguk hozzáállása és hozzájárulása a húsvéti ünnepekhez, ezt pedig nagyon lelkesen meg is osztották velünk.
A húsvéti tojás nem pusztán egy díszített tárgy, hanem egy ősi tudás lenyomata. Fehér Gizella Mária népi iparművésszel arról is beszélgettünk, hogy mit mesélnek a húsvéti tojások az életről, az emberekről, a világ különös rendjéről.
Szívvel, lélekkel, alázattal hozzáállni azokhoz az esetekhez is, amiket évekig szégyelt a páciens. Olti Mária Magdolna gyógyászati pedikűrössel beszélgettünk a szakma szépségéről, és arról, hogy mit is csinál egy gyógypedikűrös.
Ha van egy nap az évben, amikor érdemes duplán is ellenőrizni, hogy igazat mondanak-e nekünk, akkor az bizonyára április elseje. De honnan is ered a bolondok napi hagyomány?
A Duna Ház áprilisban is változatos programmal várja az érdeklődőket. Többek között a kétszáz éve született Jókairól is megemlékeznek, de mozgáslehetőséget is kínálnak, megünneplik a költészet napját, valamint tojásírásra is lesz lehetőség.
Nem lehet félmunkát végezni. Minden a helyén kell legyen. Nem kell helyettem megtenni. Ismerősek ezek a belső monológok? Bibók Bea a parentifikáció jelenségéről beszélt Csíkszeredában, az Ellopott gyermekkor könyvbemutatóján.
A nyolcvanhat éves Csiszér Imre nyugalmazott tanító, népművész életművét bemutató kiállítás nyílt a Csíki Mozi kiállítóterében, Székely-magyar festett és faragott népi ornamentika címmel.
Milyen volt egy gyerek élete az 1950-es években? Hogyan lehet a matematika nyelvi élmény is? Milyen volt a romániai magyar irodalom és mi volt neki a rákfenéje?
Szávai Géza József Attila-díjas szerzővel beszélgettünk.
Valóban eltűnőben vannak az életünkből az ünnepeink? Hogyan tudunk tudatosan is helyet, időt és teret adni a magyarságunkat is meghatározó eseményeinknek? És miért fontos, hogy a különböző generációk együtt ünnepeljenek?
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.