Mindig van feljebb: Škoda Octavia IV

Vége a vitatott külsejű Octavia korszakának: az előd – főleg a fényszórókat érintő – ráncfelvarrása volt talán az egyik legmegosztóbb lépés, amelyet az elmúlt két évtizedben szárnyaló gyártó tett. Az osztott lámpákat száműzték, az új modell visszatért az „egyszerű” megoldáshoz – és milyen jól tette. Az Octavia IV orr-része már inkább a Volkswagen-konszern másik nagyágyújához, az Audihoz hasonlít – amihez hozzájárul a méretes, krómkeretű hűtőrács is –, igaz, a stílusjegyek pont annyira „csehesek”, hogy a generációváltó típus már messziről azonnal felismerhető. Eltűnt a fabiás hátsó lámpa, illetve a csomagtérajtón lévő éleket is kukába dobták a tervezők – nem is illett volna a teljesen újragondolt farhoz. Az észszerűsített vonalvezetés a karosszéria teljes felületén visszaköszön – a dizájn érezhetően eltolódott a Superb irányába.

Az állandóan változó divathoz igazodva az Octavia három azonnal észrevehető, szemet gyönyörködtető megoldással kedveskedik az utasoknak: egyrészt az ajtónyitók tulajdonképpen egy ízléses krómberakás végződései, gyönyörű a kialakításuk, másrészt úgy tűnik, leáldozóban van az ujjlenyomatgyűjtő, úgynevezett zongoralakk-borítás – ezek helyét egy prémiumhatású szövetbetét vette át. Harmadrészt kapunk egy vagány, ritkaságszámba menő kétküllős multifunkcionális kormánykereket.

A sofőr érdeklődését azonban ezeken túlmenően rengeteg részlet kelti fel: a csúcsfelszereltséget jelentő Style-kivitelnél folyadékkristályos – azaz teljesen digitális – a személyre szabható műszerfal, a középkonzol légbefúvóit pedig ügyesen a központi érintőkijelző alá „rejtették”. A kettő között csak néhány „gyorsgomb” található, minden más a tablet méretű kijelzőről hívható elő. Ennek a menüjét egyébként ki kell ismerni, mert ránézésre ugyan logikus minden ikon, de ahhoz idő szükséges, hogy a teljes kezelőfelület minden rejtett zugához, beállítási alponthoz reflexszerű mozdulatokkal elérjünk. Nem egy fapados zenelejátszás-navigáció duóból álló, hanem egy elképesztően komplex egység, noha biztos vagyok benne, hogy aki új Octaviát vásárol, az amúgy is órákat tölt majd el csak azért, hogy megismerje minden porcikáját. Van, amit felfedezni benne. Ezen a szinten már indukciós – vezeték nélküli – telefontöltés is jár.

A Škoda olyan elvileg evidens, mégis mellőzött megoldásokkal képes előrukkolni, ami bizonyítja, hogy a gyártónak mindig a tulajdonosok és az utasok az elsők.

A Simply Clever megoldások egy része már jól ismert – jégkaparó a tanksapkafedél mögött, esernyő az ajtóban, tölcsér az ablakmosófolyadék-betöltőnél –, az öt USB-C csatlakozó azonban újdonság. Nem is a két első és két hátsó, hanem az ötödik: a belső visszapillantó tükör szélén bújik meg, és egyetlen feladata van: árammal látni el az egyre gyakoribb fedélzeti kamerát – amit egy ilyen csatlakozó hiányában eddig egy ronda, szivargyújtóig vezető kábellel kellett megoldani. A hátul ülők gyári 230 voltos invertert használhatnak például a laptopjukhoz.

A másfél literes turbós benzinmotor önmagában is egy megdöbbentően takarékos erőforrás – főleg a 150 lóerős teljesítményhez mérten –, de az autó ezen túl is állandóan árgus szemekkel figyel: ha túl sokáig túl mélyre nyomjuk a gázpedált, finoman, felvillanó felirattal jelzi, hogy kevesebb üzemanyaggal is elérhető a cél, de ha akár résnyire is lehúzva maradt valamelyik ablak, akkor szintén „szól”: a felhúzott ablakok csökkentik a légellenállást, szíveskedjék teljesen zárt utastérben róni a kilométereket.

Ehhez a motorhoz alapáras a hengerlekapcsolás, azaz részterhelésen négy helyett csak két hengerrel üzemel a benzines. A Volkswagen negyedik generációs befecskendező rendszerét használó, az üzemanyagot az égéstérbe 350 bar nyomáson juttató motor fantasztikus, de nem késztet kirobbanó gyorsításokra, kettővissza-padlógáz típusú előzésekre. A hatfokozatú kézi váltó hibátlan, a fék még végtelen szerpentinek aljára sem fárad el – legalábbis ügyesen használt motorfék mellett.

A cseh gyártó történetében először érhető el – felárért – az úgynevezett szélvédőre vetítés, azaz Head Up Display – HUD. A sofőrnek így nem kell a műszerfalra lenéznie, az utat figyelve is jól kivehetően – de nem zavaróan – a látómezőben marad több információ. Az Octavia egyébként is rengeteg „terhet” levesz a vezető válláról: a holttérfigyelő figyelmeztet, ha problémás előzésbe kezdenénk, a sávtartó asszisztens pedig aktív kormányzási beavatkozással korrigál, ha indexelés nélkül lépnénk át a szembejövő sávba. Az adaptív fényszóró is áldás, az esőérzékelős ablaktörlők szintén.

A kényelem a típus esetében már magától értetődő, akárcsak a gigantikus csomagtér: az ötajtós változat alaphelyzetben 600 litert tud. Az új Octaviának tehát nemcsak sikerült megtartania elődei minden előnyét, hanem a megszokott precizitással fejlődött tovább – és így kétségtelen, hogy a Škoda zászlóshajója marad.

A tesztautót a csíkszeredai ECO CAR – Škoda márkaképviselet bocsátotta rendelkezésünkre (Hargita utca 108., www.ecocar.ro).