Modellkedés jóval a harmincon túl? Király Noémi és az olasz életérzés

Király Noémi két éve él Olaszországban, a Földközi-tenger partján fekvő Genovában. Irodavezető egy kis svájci cégnél, szabadidejében pedig különböző felkéréseknek tesz eleget, és modellt áll ismert és kevésbé ismert fotósoknak.

A csíki székely lány közgazdasági egyetemi- és mesteri tanulmányait Bukarestben végezte, itt is kapott állást egy pénzintézetnél, így hét évet élt a román fővárosban, amikor is egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntött, szerencsét próbál külföldön. Azt mondja, maga sem tudja a váltás okát, hiszen szerette munkáját, szerette a várost, ám egy adott ponton úgy döntött, valami mással szeretne foglalkozni.

„Csíkban különböző moderntánc-csoportokban táncoltam, nagyon hiányzott a mozgás.

Bukarestből Angliába mentem, de nem nagyon tetszett. Én igazából a lelkem mélyén mindig Olaszországba vágytam, és egy adott pillanatban, bár úgy nézett ki, hogy sikerül munkát vállalnom ott, nem jött össze. Animátorokat kerestek szállodákban, és hát ki nem szeretne Olaszországban a tengerparton élni, dolgozni? Na de erre a munkára várni kellett, ellenben bejött egy hasonló munkalehetőség Cipruson, amit azonnal el lehetett foglalni, és el is foglaltam, elvégre ott is van tenger. Nagyon szerettem, élveztem, teljesen más volt, ott éltünk és dolgoztunk a vőlegényemmel öt évet” – meséli Noémi, aki közel egy év után most újra Csíkszeredában járt.

Aztán újra csak gondolt egyet – mondja nevetve –, és elvégzett egy jógatanfolyamot, így arra váltott, de többek között dolgozott spa-menedzserként is.

„Amikor már azon voltam, hogy lemondok az álmaimról, maradunk Cipruson, Páfoszon laktunk, megismerkedtem egy magyarországi lánnyal, aki a saját szépségszalonjának a megnyitójára engem is meghívott. Itt felfigyelt rám egy szintén magyarországi fotós, akiről kiderült, hogy szeretne engem fotózni. Közeledtem a 35. évhez, már nem sok esélyt adtam magamnak a modellkedéshez, persze hogy örömmel éltem a lehetőséggel” – jegyzi meg csillogó szemekkel

Még középiskolás korában próbálkozott Magyarországon is a szépségiparban megvetni a lábát, noha tisztában volta azzal – jegyzi meg –, hogy nem magas, és ha addig nem sikerült, hát 18 évesen már nem lesz profi modell. „Soványnak sovány voltam, azzal nem volt gond, de tudtam, a magasságom nem elég.

35 éves korom körül aztán ez a magyarországi fotós felfedezett, s kezdett fotózni. Ő különböző csoportokban osztotta meg a fotóimat, és így kaptam több felkérést is fotózásra. Ez számomra egy hobbi, nem ebből élek, de boldog vagyok, amikor modellt állhatok” – magyarázza, de ezt mondania sem kell, hisz látszik rajta, amikor mesél. És az már csak hab a tortán, hogy két évvel ezelőtt vőlegénye állásajánlatot kapott Olaszországba. Hogyne mentünk volna – mondja nevetve.

Azzal ijesztgették – jegyzi meg –, hogy az olaszok ridegek, nem segítőkészek, nem tudnak angolul. Hogy ebből mi bizonyult igaznak? Hogy nem igazán beszélik az angol nyelvet. Noémi irodavezető egy svájci cégnél, melynek fő tevékenysége szélmalmok drónokkal való ellenőrzése. „A 20-25 kilós drónok körberepülik szárazföldön meg vízen a szélmalmokat, körbefényképezik minden szögből, számítógépre mentjük az adatokat, és ezt küldjük az ügyfélnek. Én nagyon szeretem azt, amit csinálok”.

A hobbi-modellkedés pedig folytatódik, szívesen pózol, ha számára is megbízható fotós kéri fel erre. „Mindketten jól járunk, én kapok fotót, ő kap modellt, de azért mindent nem vállalok el, figyelek arra is, hogy kivel dolgozok, nem árt az elővigyázatosság. Tudom, hogy rengeteg szép nő létezik, ennek ellenére még mindig reménykedek abban, hogy egyszer csak felfigyelnek rám.

Óriási dolog lenne, de ha nem, akkor is sokat elértem, gyönyörűek fotóim vannak” – mondja derűsen. Közben szóba kerül az egészségtudatos életmód, a változatos táplálkozás, a bőrápolás, a jó gének és az álmok, mert abból még sok van. Most online tart egy egyesület keretében jógaórákat, de szeretne egy saját jógastúdiót.

És milyen az élet Olaszországban? Élettel teli – vágja rá gondolkodás nélkül. „Mindent szeretek Olaszországban. A nyelvet, az eleganciájukat, a kedvességüket. Az ételek isteni finomak. Igazi dolce vita. Minden csodálatos. Olaszországot nagyon szeretem, el tudom képzelni, hogy ott élem le az életem, de ha mást hoz a jövő, ahhoz is alkalmazkodok”.