Két keréken a világ körül: egy évig kalandozott az erdélyi motoros

A 29 éves Bezsnei Andor másfél éve még a Szászrégen melletti Marosmagyarón lévő családi farmjukon dolgozott, nyolc-kilenc évnyi kemény munka után megvolt a pénze és a terve is, hogy panziót építsen a farm mellé, de valami mégis megakadályozta abban, hogy belevágjon. Mivel szeretett motorozni, elhatározta, hogy elmegy egy három hónapos motoros kalandtúrára Mongóliába, és azalatt végiggondolja, mit is akarna. „Akkor kezdtem motoros túraleírásokat olvasgatni az interneten, és

– mesélt kezdeti terveiről Andor.

A fiatalember az alig fél éve tulajdonában lévő 96-os Honda Afrika Twin motorkerékpárjával vágott neki a nagyvilágnak, de úgy gondolja, hogy az ember, ha elhatározta, bármivel mehet: tud olyanról, aki chopperrel ment körbe a világban, olyanról is, aki sima utcai motorral, de van, aki elektromos motorral, sőt robogóval is nekivágott a világ körüli kalandnak. „Nekem azért van túramotorom, mert azzal tudok legkönnyebben haladni, és ez képes offroadra is, ami azért fontos, mert én szeretek olyan helyekre is felmenni, ahova más nem kívánkozik” – magyarázza a motoros.

Bezsnei Andor Szászrégenből indult útnak 2018 májusában. Az első két-három hetet egy székelyföldi motorostársával tette meg, ez egy gyors Balkán-körút volt. Aztán Törökországtól már egyedül folytatta kalandját, immár sokkal lassabban, hiszen míg a Balkánon három hét alatt öt-hat országon keresztülutaztak, Törökországban már 28–29 napot töltött, Iránban, Pakisztánban is hasonló időt, Indiában egy hónapot és három hetet, és Nepálban is majdnem egy hónapot. Szinte mindenhol kiülte a vízumot, miközben előre intézte a többi országba szóló belépőjét is.

Hogy mindeközben hol aludt és mit evett? Mint meséli,

a Balkánon még elég sokat sátoroztak, hogy spóroljanak, de amikor Ázsiába ért, már olcsó lett minden, Iránban például egy hónap alatt 320 eurót költött élelemre, szállásra és benzinre (ott tíz liter üzemanyag csak 1,10 euró volt).

Az elején még napokkal előre megtervezte az útvonalát, lefoglalta előre a szálláshelyeket, aztán rájött, hogy ez nem olyan jó, mert útközben valamit lát, s mégis tovább kell haladnia a szállás miatt, így egy idő után már csak délben, az ebédnél kezdett el gondolkodni, hogy este hol is hajtsa álomra a fejét. Valahogy így volt az étkezéssel is, nagyon sok gyümölcsöt vett útszéli árusoktól, és szeretett ott is étkezni, ahol a helyiek. Ezzel kapcsolatban csak egy rossz tapasztalata volt: Pakisztánban kapott egy komoly ételmérgezést. „Egy 4000 méter feletti nemzeti parkban sátrakban voltak az éttermek. Gondoltam, nem eszek semmit, nehogy bajom legyen, csak rizset, aztán kiderült, hogy a rizstől is lehet bajom” – meséli a fiatalember, akit az ételmérgezés három-négy napig úgy megkínzott, hogy tíz kilót fogyott. Pakisztán egyébként a legveszélyesebb helynek is bizonyult utazása alatt, de az is csak azért, mert éppen akkor választások voltak. Az országról tudni kell, hogy az idegeneknek rendőri kíséretük van, ez is ijesztő lehet, de Kvettában éppen akkor volt egy öngyilkos merénylet 130 halálos áldozattal, amikor Andor a város felé motorozott.

A fiatalember összesen 24 országon utazott át, mindegyik tetszett neki, azt mondja, minden országnak megvan a maga karaktere, és volt, amelyik meglepetést is okozott. Iránban például roppant kedvesek az emberek, mielőtt átlépte volna a határát, bevásárolt, felkészült lelkileg mindenre, mert nem tudta, mire számíthat, aztán igencsak meglepődött, amikor azt látta, hogy az ország fejlettség tekintetében Románia előtt áll, az emberek pedig igazán barátságosak. „Tudják, hogy a nyugati médiában nagyon rossz képet festenek róluk, s mintha igyekeznének kompenzálni azt, ha turistát, idegent látnak, meghívják valamire, beszélgetnek vele. Az angol nyelv ott sem okoz problémát a lakosoknak” – meséli a motoros, aki kalandjai során szinte mindenütt elboldogult az angol nyelvvel, a Balkánon még kevésbé beszélték a helyiek, de Ázsiában már szinte mindenkivel tudott angolul kommunikálni.

Andor Dél-Ázsia országain utazott keresztül, a szigetvilágokat is érintette,

kedvenc országa Indonézia, amely annyira megtetszett neki, hogy ott három hónapot is eltöltött.

Van minden ott, meséli, aki hegyet akar mászni, megtalálja, aktív vulkánok is vannak, a tengerben a vízi világ is nagyon különleges, Andor ott tanult meg búvárkodni. Emellett az élet nagyon olcsó, az emberek nagyon kedvesek, és mindenki azt csinál, amit akar. A fiatalember úgy érzi, ha valahol le tudna telepedni, az Indonézia. Bár a legtöbb embernek az egzotikus országokról Thaiföld jut eszébe, a motoros szerint összehasonlíthatatlan a két ország, Thaiföld neki már nagyon turistaközpontú, és hamisnak érezte Indonéziával szemben, még az emberek érdeklődését is. „Én rossz turista vagyok, a turistaközpontoktól menekülök, és ott szeretek lenni, ahol a helyiek vannak” – magyarázza. Hozzáteszi: éppen Thaiföldön látogatta meg édesapja februárban, így kapott egy kis családi feltöltődést is a hosszú út során.

S hogy a több mint egy év alatt nem volt-e elkeseredve, tervezte-e valaha, hogy inkább feladja körútját? Andor elmeséli, hogy egyetlen ilyen félóra volt, Indiában. Miután átment egy 5300 méteres hegyi hágón, leégette a kuplungot, és jó darabig hiába keresett alkatrészt. Felhívott minden indiai motorosboltot, végül Európából rendelték meg az alkatrészt, amire tizenhat napot kellett várnia.

Malajzia, Thaiföld, Kambodzsa után átküldte a motort Ausztráliába, és kicsit azt is körbejárta. Ott már magyarokkal, barátokkal is találkozott, igaz, ez volt utazásának legköltségesebb része. A több mint egy év alatt Andor mintegy 18 ezer eurót költött, s ha Ausztráliát kihagyja, 13–14 ezerből is kijött volna

Hozzátette, az utazást főként a sok papírmunka nehezíti meg, hiszen a vízumok megszerzésén kívül néhány országban a motor ideiglenes importálásához külön engedély szükséges.

– vélekedik. Utazása alatt minden időjárást is kifogott, Tazmániában mínusz fokok voltak, Thaiföldön trópusi eső, zuhogott egész nap, Iránban 55 fok volt a sivatagban – sorolja a szélsőséges példákat a fiatalember, aki ennek ellenére motoros felszerelésén túl mindössze három trikóval, két inggel, egy hosszú- és rövidnadrággal, pár zoknival és alsóneművel indult útnak, most sem gondolja, hogy egyébre is szüksége lett volna.

Ausztráliában végül három hónapot töltött, s bár az eredeti terv az volt, hogy Új-Zélandra megy, május végén mégis hazajött. Bár azt szokta mondani, hogy szavazni jött haza az európai parlamenti választásokra, mert éppen akkor ért haza, igazából az itthoni munkákban kellett kicsit segíteni, s elindítani leendő terveit: közben ugyanis kitalálta, hogy itthon vállalkozást alapít, és motoros kalandtúrákat szervez majd külföldieknek a Kárpátokba. A magyarói panzióról sem mondott le, de most már inkább egy kempinget tervez, ugyanis sok mindent másként lát már, de úgy gondolja, ha valakinek jó a marketingje, akkor mindez működni fog. Ezek azonban még nem idei tervek, Andor ugyanis még nem fejezte be a kalandozását, novemberig még itthon ül, aztán Dél-Amerikában vág neki a nagyvilágnak. A Föld legdélibb településének tartott Ushuaiából szeretne indulni, Dél-Amerikát, Közép-Amerikát, majd Észak-Amerikát is körbejárva jutna el Alaszkáig. Igaz, motorját Ausztráliában hagyta, de el lehet intézni a szállítását.

Bár Bezsnei Andor szerint bárki bármivel nekiindulhat világ körüli útjának, ő úgy véli, motorral a legjobb. Egyrészt jóval költséghatékonyabb megoldás, mint az autó, másrészt olyan helyekre lehet felmenni, ahova autóval nem. „A városban is jobban haladsz, s az emberektől sem vagy úgy elzárva: egy motoros könnyen szóba áll a helyiekkel, őt is könnyebben leszólítják.” A fiatalember nem is érzi úgy, hogy magányos lett volna az egy év alatt, annak ellenére, hogy egyedül utazott.

– mondja a férfi, aki a kezdetektől videóblogot is vezet a Youtube-on utazásairól, az övé az egyetlen ilyen fórum magyar nyelven.