Nem az a lényeg, hogy üssön: élvezni kellene a tömény italokat

Majdnem húsz éve tölti, keveri és csapolja az italokat Lakatos József. Barman, barista, mixer, csapos és pultos is lehetne a „tisztsége”, de megegyeztünk abban, hogy utóbbinak nevezzük, hiszen szerinte Székelyföldön és ezen belül Székelyudvarhelyen sem lehet annyira elválasztani ezeket.

Tizennyolc évesen, 1997-ben kezdett el a szakmában dolgozni, az akkori Zóna3 diszkóban, majd a Park Étteremben, a Dzsungelben, az Alkatrazban, az ír kocsmában is volt pultos. Pincértanfolyamot végzett 1994-ben, és bár tervezte, mégis úgy véli, hogy véletlenül lett pultos, ami majdnem húsz éve nemcsak munkája, hanem az élete is. Leginkább a tömény italokhoz ért, így főleg ezekről beszélgettünk.

„Sokat változott, hogy miként isznak az udvarhelyiek. A kilencvenes években nyitás előtt a személyzet előkészített húsz tálca vörösboros kólát, onnan eljutottunk a gin-tonikon és whiskys energiaitalon keresztül napjainkig, amikor van, aki inkább egy Cuba Libre koktélt iszik meg, de olyanok is akadnak, akik inkább kevesebb, de jobb italokat rendelnek” – magyarázta József, aki szerint Székelyföldön még mindig távol állunk az igazi italkultúrától.

„Elég nehéz megfogalmazni, hogy mi is az italkultúra, az angolszászok azt mondják erre, hogy know your drink, azaz tudd, hogy mit, mikor és miért iszol” – tette hozzá. Noha rendelés a vendégről is árulkodik, Lakatos József szerint egy jó pultos dolga ajánlani, eladni olyan italt, amire a vendég nem is gondol. Viszont az sem jó, ha vadidegen vendég azt kérdezi tőle, hogy mit tud ajánlani, hiszen nem ismeri. Még egy rövid beszélgetés után sem biztos, viszont annak alapján már tud javasolni.

Ahogyan az ételeknél is, az italok alapanyaga, valamint elkészítése az, ami meghatározza, hogy milyen minőségű, és hogy milyen ára lesz. József szerint rendszerint azt nem tudják nálunk, hogy a különböző márkák mit képviselnek, és miért drágábbak vagy olcsóbbak. Gyakran a brandet is fizetjük – teszi hozzá. A polcokon vannak alsó-, prémium-, de luxuskategóriás italok is, utóbbiak József szerint nem biztos, hogy megérnek annyit, amennyibe kerülnek, hiszen azok a márkák többnyire az újgazdagokat célozzák meg, akik szeretik, ha mások látják, hogy megengedheti azt maguknak.

– véli. A különleges pillanat nem feltétlenül egyenlő az ünneppel, lehet az baráti társalgás is. „Élvezni kell az italt, értékelni a pillanatot, aminek keretet ad” – teszi hozzá. Sokan viszont nem tudják értékelni az italok ízét, úgy érzik, hogy egy-egy tömény italt csak kólával tudnak meginni, ezért fölösleges számukra drágábbat venni.

„Mi igyekszünk változtatni ezen, rámutatni, hogy az italt másképp is lehet fogyasztani, nemcsak megrészegedni, hanem élvezni is. A cél nem az kell legyen, hogy megrészegedjünk – ami adott mennyiségnél elkerülhetetlen ugyan –, hanem inkább kellemes érzést hagyjon, és másnap ne fájjon a fejünk tőle.

Ha be akarsz rúgni, mert te ettől érzed jól magad, akkor megfelel egy középkategóriás ital is, ha viszont el szeretnél vonulni egy teraszra, hogy átadd magadat az érzésnek, akkor érdemes egy minőségibb italba fektetni.

Nem kell a csillagos égig érjen az ára, hiszen akár kétszáz lejért is lehet egy üveg minőségi italt venni, amit nem kell egyből meginni.”

„A koktélhoz kell egy jó pultos, aki tudja, mit csinál, továbbá jó jég, jó pohár, szép díszítés, és persze jó társaság, semmi más” – válaszolta arra, hogy mi a jó koktél titka. Noha már húsz évvel ezelőtt is voltak koktélbárok a diszkókban, csak az utóbbi években ívelt fel a koktélok csillaga, olyannyira, hogy mára már esküvőkön is találkozni mobil koktélbárral.

József szerint Udvarhelyen inkább a long drink, azaz hosszú ital a divatosabb a koktélok terén, a legmenőbb a Long Island, a Tequila Sunrise és a Sex on the Beach, de a Cuba Libre és a Margarita is népszerű.

Sok férfi tévesen még mindig azt gondolja, hogy a koktél csak nőknek való.

Például azt hiszik, hogy a Cosmopolitan csajos ital, hiszen a Szex és New York sorozatban a négy főszereplő hölgy folyamatosan ezt issza, de valójában elég erős keverék: két negyvenfokos szeszesital van benne, kevés vörösáfonyalé és lime. A klasszikus koktélokat, mint a Manhattant vagy a Godfathert például először férfiaknak találták ki – magyarázta a pultos. Szerinte az italkultúrát a pincérek kéne oktassák a vendégeknek, viszont ez kimarad a hazai vendéglátók többségénél. „Például egy étteremben rendelés előtt nem kérdezik meg, hogy kér-e a vendég aperitifet, utána pedig egy digestivet. Ez nem a vendég hibája, hiszen ő nem tud erről, így nem is lehet igénye rá” – tette hozzá.

Szintén a hiányos italkultúra része, hogy több italt mellőzünk vagy éppen helytelenül fogyasztunk. József szerint Székelyföldön konyaknak neveznek olyan égetett szeszes italokat is, amelyeknek semmi közük az eredetihez. A jó, francia konyakot sosem isszuk jéggel, kólával, lefagyasztva, azt ugyanis igény szerint melegítve, konyakospohárból kell inni. Rosszul fogyasztják még sokan a whiskyt is, hiszen ezt sem szabadna jéggel inni, legfeljebb kicsi ásványvízzel, beleöntve vagy mellette.

Az itteni jég klóros vízzel készül, ezért ha ezt adunk hozzá, tönkre is tesszük az italt. Hogy mennyire nem ismerjük a jég fontosságát, abból is kiderül, hogy sokan jég nélkül kérik a koktélokat, pedig ez mindegyik készítéséhez szükséges.

A sör terén sem állunk jobban. „Olyanok vagyunk, mint az ellenzős lovak: csak a szőke sör a sör, a barna, az IPA, az ale, a bock nem az” – válaszolta kérdésemre, hozzátéve, az már haladás, hogy az egy hazai sör helyett most már másik kettőt is isznak. Ám az a gond, hogy legtöbben még azokat sem isszák megfelelően. „A sör is egy olyan ital, mint a jó bor vagy konyak, aromája van, ami az ízéből és illatából áll, ehhez pedig egy vékony szájú üveg kevés. Olyan, mintha bekötött szemmel és orral innánk, szénsavas banánüdítő is lehetne, mert semmi különbséget nem érzünk, ha üvegből fogyasztjuk, a pohárból viszont kijönnek az aromák, amiket elképzelt a sörfőző” – részletezte.

Hogy mit is szeret a pultos, akinek kezében már több száz ital járt? A whiskyt. Bár nem nevezi magát gyűjtőnek, igyekszik beszerezni a különlegességet, még könyve is van arról a százegyről, amit feltétlenül ki kell próbálni.

Régebben én sem ismertem, csak azt, amit általában mindenki, a Jack Danielst, a Jim Beamet, de egy külföldi bárban ezek nem is szerepelnek a whiskyk között. Én is úgy futottam össze ezekkel, hogy egy ír kocsmában elmagyarázták, mire számíthatok, ha a jó minőségű változatából rendelek. A kólás vagy energiaitalos változat csak fiatalkori hóbort volt, a lényeg nem az volt, hogy élvezzük, hanem hogy üssön. Ma is látom ezt sokaknál, és bár kezdett alábbhagyni, régebben státusszimbólum is volt, ha valaki minél drágább italt vett magának, amit aztán feltöltött energiaitallal. A híresebbeket fel lehet ugyan tölteni kólával, a minőségibbeket azonban nemcsak hogy nem illik, nem is éri meg így elrontani. Érdekes, karakteres ízek vannak benne. Más fehér italoknál, például vodkából is van drágább fajta, de nem biztos, hogy ezek között akkora az eltérés, mint egy olcsó whisky és egy olyan között, amit húsz-harminc évig érleltek” – magyarázta.

Noha kedvence a whisky, úgy tartja magáról, hogy mindenivó, azaz mindent megkóstol, amit ő is kínál. Másik kedvence a sör, ezen belül pedig az ipa sör, ebből eddig a legjobbat nem Angliában, hanem Csehországban itta.

Szilveszterkor szerinte remek ünnepi ital a bólé vagy a puncs, ezekhez nem is kell a legdrágább italokat választani, hiszen gyümölcslével vannak összekeverve, így nem tűnik ki egyik tömény íze sem. A pultos szerint a koktélkészítés otthon sem lehetetlen, de elég sok összetevő kell, amit nem egyszerű beszerezni. Legkönnyebb a Mojito koktél, ehhez rum, szódavíz, lime és mentalevél kell. Sajnos a másnaposságra nincs receptje – derült ki. Nála sosem vált be a kutyaharapást szőrével elv.

tanácsolta.