Pincérből lett rádiós: egy hétköznapi történet arról, hogy merjünk próbálkozni

Nagyon szeret beszélgetni, kíváncsisága pedig végtelen – így jellemezte magát beszélgetésünk kezdetekor Pál Renáta, gyorsan hozzátéve, hogy ez nem volt mindig így. Egy székelykeresztúr mellőli aprócska faluból, Nagykadácsról származik, középiskolás éveit pedig Székelyudvarhelyen végezte.

Mint mondta, otthonról azt tanulta, hogy az iskola után gyorsan talpra kell állni, így már annak befejezése előtt tudta, merre szeretne elhelyezkedni a továbbiakban. „Pincérként kezdtem dolgozni egy farkaslaki étteremben. 

– magyarázta.

Viszont – folytatta – tudta, hogy a vendéglátóiparban legtöbbször nincs fölfelé, így időközben más lehetőségek után is nézett. „Nálunk a faluban is sokan hallgatják a székelykeresztúri Vox Rádiót, apum és a tesóm például autószerelés közben, így az én fülemet is megcsípte, hogy mennek ott jó zenék. Egyszer pedig fél füllel elkaptam egy álláshirdetést, hogy műsorvezetőt keresnek, így kaptam is az alkalmon, próba szerencse alapon jelentkeztem.

Rá másfél napra kaptam is egy telefonhívást, hogy szeretnének meginterjúvolni. Odamentem, felmondattak velem néhány szöveget, és úgy látták, karakteres a hangom, egészen művelhető. Egy hónap próbaidő következett, majd folyamatosan alakultak a dolgok, a kollégák segítségével tanultam bele a szakma alapjaiba” – mesélte Renáta. 

Kifejtette, amikor már biztossá vált a Vox rádiónál a munka, felhagyott a pincérkedéssel, időközben még beszédórákat is vett. „Egyik meghatározó élményem, amikor semmi előzetes utalás nélkül behívtak a stúdióba, a műsorvezető felhúzta a potmétert, majd mondta, élő adásban vagyok, onnantól pedig improvizálni kellett.

– elevenítette fel. Hozzátette, ezt követően kapott saját műsort, megtanulta, hogyan lehet fenntartani az emberek érdeklődését jó zenékkel és érdekességek bemondásával.

„Viszont idővel problémák is adódtak, nem éreztem jól magam már abban a közösségben, így más lehetőségek után néztem.

Jeleztem is ezt neki, elmondtam, hogy már van tapasztalatom, és szívesen kipróbálnám magam új helyen, ő pedig azt mondta, nagyon is nyitott erre, hiszen szükség van még egy emberre”. Ezt követően bejött Csíkszeredába, megbeszélték a részleteket, az is eldőlt, hogy ehhez a munkához a városba kell költöznie, ez tavaly októberben volt.

„Az állásinterjú során elmondtam Ottónak, hogy szabad kezet szeretnék kapni azt illetően, hogy milyen vendégeket hívok meg beszélgetésre. Szerintem pont az a lényege a rádiózásnak, és azért vagyok én a műsorvezető, hogy olyan műsort vezessek, olyanokkal beszéljek, akiket találok annyira érdekesnek, hogy szélesebb körben is megismerjék őket. Szabad kezet is kaptam,

– fejtette ki véleményét a fiatal rádiós lány, hozzátéve, hogy nagyon boldog a Fun FM rádiónál, és noha számos terve van még az életben, de jó ideig még ezt szeretné csinálni.

Zárásként úgy fogalmazott, az egészen hétköznapi története fontos mondanivalója, hogy bátran próbálkozzon bárki egy nagyobb tudást igénylő munkahelyen, ha érez magában hajlandóságot és természetesen elegendő alázatot ahhoz, hogy a munkába állás után elsajátítsa a szakma fortélyait.