Renault Captur: a nők (is) imádni fogják

Noha lehetetlen szigorú korlátok közé szorítani a legdinamikusabban fejlődő kategória egyes típusait, némi „rendszerezés” azért látható: a robusztus Volkswagen T-Cross és Ssangyong Tivoli elsősorban a férfiakat, a lazán futurisztikus Škoda Kamiq, Seat Arona, Mazda CX-3, Peugeot 2008, Ford Puma és új Nissan Juke a fiatalokat, míg a Renault Captur a nőket szólítja meg. Fokozottan igaz volt ez az első, 2013 és 2019 között gyártott, „gömbölyű” generációra, az új modell ugyanis hiába tartotta meg a főbb jellemvonásokat, vonalvezetése némileg „keményedett” – azonban még így is rengeteg hölgyet fog elcsábítani.

Az új Captur a kis crossovereknél is tetten érhető, nemzedékről nemzedékre történő méretnövekedésnek megfelelően két centiméterrel szélesebb, tizeneggyel hosszabb és 33 milliméterrel nagyobb tengelytávú elődjénél. Ami viszont igazán döbbenetes, az a 16 centiméteres síneken csúsztatható hátsó üléssor mögötti 536 literes, kettős üregű csomagtér: ez 159 literrel több, mint a korábbi modellé, arról nem is beszélve, hogy a csomagtér legaljára még így is befér egy teljes értékű pótkerék.

Ami a külső dizájnt illeti, ugyan kevésbé „nőies” a másfél milliós darabszámban eladott első nemzedékhez képest, de továbbra is csinos maradt, sőt arányai sokat javultak:

magasabbra húzták az orrát, hosszabbra hagyták a tetővonalat, és meghagyták a már-már ikonikus kéttónusú fényezést is: az autó színe az enyhén emelkedő övvonaltól felfelé eltérő, és ez az apróság rengeteget tesz hozzá a Captur karakteréhez.

A Laurens van den Acker formatervező rajzolta crossover legszembetűnőbb újdonsága a mostanság Renault-modellekre jellemző, C alakú első és hátsó lámpatest – ez utóbbi különbözteti meg leginkább a kis testvér Cliótól, nagyon leegyszerűsítve ugyanis a Captur a kisautó „felhizlalt” verziója. Ám a célközönség meglehetősen eltérő, így a szabadidőautó jóval markánsabb sárvédő-szélesítéseket, illetve a kerékjáratoknál fényezetlen burkolóelemeket, továbbá áldiffúzorokat kapott.

A franciák dicséretére legyen mondva, hogy mind az első fényszórók, mind a hátsó lámpák már alapáron kizárólag LED-technológiát használnak – hogy ez a későbbi javítási költségeknél milyen terheket jelent, azt még nem tudni, de annyi bizonyos, hogy az esti fényerő miatt senki nem fog panaszkodni.

Az már kívülről látszik, hogy rendhagyó összeszerelési minőségnek örvend a Captur, de a beltérbe pillantva – no meg tapintva – fokozódik az érzés. Egyrészt szembeötlők az alapos összeszerelési munkára utaló minimális illesztési hézagok, másrészt kellemes látvány a sötét-világos elemek kontrasztja, harmadrészt pedig az első generációnál jóval több felületre kerültek habosított, puha műanyagok.

A tesztelt Intens – csúcsfelszereltségű – Captur ezzel a színvonallal kétségtelenül a prémiumkategória irányába kacsint, az egyetlen, ami láthatóan elmarad az istenített német gépektől, az a kormánykerék bőrbevonata: a burkolás valószínűleg soha nem látott állatot, ami végül is – valljuk be – a hangsúlyos állatvédelem korszakában nem is akkora baj. Tapintása így is remek, és meglepő módon közvetlen visszajelzést kapunk a kerekek irányából.

A néhány milliméter híján 4,23 méteres hosszúsághoz 264 centiméteres tengelytávot kapott az autó, ami önmagában jó értéknek számít, az igazi kérdés az, hogy a beltéri elemekkel, az ülésekkel és a helykínálattal miként tudtak gazdálkodni. Elöl határozottan szellős a Captur, széltében is, a könyöklő csúsztatható, így ergonómiai szempontból sok piros pontot gyűjthet be a francia. Tárolórekeszekből is akad bőven, lesz hová a kisebb-nagyobb holmikat elpakolniuk a nőknek: a már említett könyöklő alatt ugyan egy visszafogottabb méretű üreg lapul, de az oldalajtók „zsebeiben” és a méretes kesztyűtartóban nem kell csalódni.

Az automata váltós Captur legszembetűnőbb különlegessége az úgynevezett lebegő konzol: a váltó előválasztó karja előtt és alatt is tároló található. Hátul már óvatosabban kell bánni a méretesebb utasokkal, a tetővonal lejtése kicsippent a hasznos fejtérből, és a keresztbe tett lábakról is lemondhatunk. Nincs „bunkerérzet”, de a Captur emlékeztet, hogy kompakt autóban ülünk.

A roncsautóprogram hamarosan induló újabb kiírásában is elérhető Renault alapváltozata (Life) ügyesen elegyíti a fapadosságot egy sor kényelmi és biztonsági elemmel. A szolid, sötét beltér csak elsőre tűnhet puritánnak, az áfástól 15 900 eurótól induló gépben már gyalogost és kerékpárost egyaránt észlelő aktív vészfékező egység, visszagurulás-gátló, sávtartó automatika, forgalmi táblákat felismerő rendszer, a belső visszapillantó előtt integrált segélyhívó gomb, fényérzékelő, manuális klíma, négy irányba állítható kormánykerék, négy automata elektromos ablakemelő, fűtött külső visszapillantó tükrök, négy hangszórós médiaegység, illetve első-hátsó LED-lámpák találhatók.

A 18 600 eurótól elérhető Intens-szint megér egy gyengébb használt autónyi felárt, itt ugyanis már adaptív fényszóró, parkolószenzor, ülésfűtés, bőrkormány, kulcs nélküli nyitás és indítás, automata légkondi, hangulatvilágítás, személyre szabható digitális műszeregység, középkonzoli, táblagép méretű érintőkijelző és 17 hüvelykes könnyűfém felni tartozik a Capturhoz.

Bár feláras tétel, de az automata sebességváltóval párosítva rengeteg gondot levesz az ember kezéről és lábáról az Easy Parking-csomag. A parkolóautomata a valaha próbált egyik legjobb: a gombnyomásra előhívható rendszernél az érintőkijelzőn kiválaszthatjuk, hogy háttal, párhuzamosan, esetleg „halszálkában” szeretnénk beállni egy üres helyre, a többit pedig az autó „intézi” helyettünk, miután elemezte a szabad parkolóhely méretét. Az Easy Parking megdöbbentően ügyes, és a felhasznált szenzorok adataiból dolgozva gyakorlatilag képtelen hibázni. Érdemes megjegyezni, hogy nemcsak a be-, hanem a kiállást is megoldja.

Hiába a kompakt crossover kategória tagja, a Captur hossza bőven túlnyúlik a négy méteren, így nem kizárólag városi használatra alkalmas autó, sőt. Családanyák és úgy általában a családok kedvence lehet továbbra is, főleg az automata kényelmével. A Renault duplakuplungos váltója (EDC) az elmúlt években rohamtempóban fejlődött, mára mindössze egy ponton, indulásnál érhető tetten egy minimális bizonytalanság. Menet közben viszont lehengerlő pontossággal és gyorsasággal vált a fokozatok között. A tesztautóba a Renault-Nissan és a Mercedes-Benz közös „gyermeke”, az 1,33 literes turbós benzinmotor került, ezt az A osztályos stuttgartitól a Dacia Dusteren át rengeteg modellbe beépítik – értelemszerűen a Captur is megkapta, 130 és 155 lóerős változatokban.

A kipróbált, 130 lovas erőforrás egészen ötezres percenkénti fordulatig úgy csendes, hogy a motorháztető alatt csak egy visszafogott szigetelés található. Rugalmas, magas forgatónyomatékú és kiforrott motor benyomását kelti, bár az átlagfogyasztás egy literrel meghaladja a gyári értéket – igaz, egy összesen kevesebb mint 300 kilométert futott járműnél ez nem meglepő. A magas test ellenére csekély a szélérzékenység, kanyarban ügyesen tart a futómű, minimális az oldaldőlés.

Egy tanács: noha gyönyörű a kialakítása, a feláras tizennyolc hüvelykes könnyűfém felniktől és a rajtuk lévő 215/55R18-as abroncsoktól tekintsünk el, a romániai úthálózat még nem igazán nőtt fel ezekhez a méretekhez. Az Intens-szinthez mellesleg „gyárilag” 17-es felnik tartoznak, ezekkel a komfortérzetünk is javulni fog. Ide kapcsolódik a nehezen magyarázható elem is: nem a legesztétikusabb, amint a hátsó felnik mögül kikukucskál a dobfék – a megállással így sincs szemernyi gond sem, de ne feledjük, hogy húsz éve már a VW Golf IV is négy tárcsával lassított.

Európa legnépszerűbb városi szabadidőautója a második generációval töretlenül folytathatja diadalmenetét, hiszen minden tekintetben felülmúlja elődjét.

Igaz, hogy nem egy – korlátozott használati értékű – Fiat 500 vagy Mini Cooper, esetleg Mazda2, de kategóriájában felülmúlhatatlanul vonzó a nők számára.

A tesztautót a csíkszeredai Mida márkaképviselet bocsátotta rendelkezésünkre (mida.ro).