Szabadság, kalandok, vándorló élet: ilyen a lakókocsis nyaralás

Négyen ülünk a kenuban. Kezünkben az evezők, a kicsiken mentőmellény, a telefonok, az ivóvíz, a fényképezőgép vízbiztos műanyag hordóban a lábunknál. Irány a vadregényes nádtenger!

Mintha a Lengemesékben lennénk – Berg Judit Lengemesék című sorozata amúgy is a gyerekek kedvence –, kenunk előtt szétnyílik a nádtenger, és mi belecsöppenünk egy varázslatos világba. Nyár vége van, de azért kifejezetten melegen süt a nap, csendesen evezünk, pihenő vadkacsacsaládra bukkanunk, mi rájuk csodálkozunk, ők ránk. Mindenki békés. A kenuban lévő gyerekek figyelmét teljes mértékben lekötik a halak, békák, színes szitakötők, madarak, s ugyan néha ők is besegítenek az evezésbe, de hogy bele ne boruljunk a vízbe, az ilyen jellegű segítségnyújtást alaposan meg kell előre szervezni. Ki, mikor és melyik oldalon evezhet, hogy szárazon megússzuk a túrát. Kezdeti aggodalmamat hamar leküzdöm, az evezés sem ördögtől való, átadhatjuk magunkat a látványnak!

Gémek, hattyúk, dolmányos varjak, szárcsák röpködnek vagy úszkálnak tisztes távolságra, de van, aki közelebb is merészkedik, s ha kellőképpen csöndben vagyunk, láthatunk bölömbikát, kormoránt. Sajnos a szúnyogok is mellénk szegődnek, s bár napközben még úgy ahogy tűrhető a közelségük, a part menti vacsora hangulatába alaposan beleszólnak. Poroszlón vagyunk, ahová kettős céllal érkeztünk: túrázunk a Tisza-tavon és környékén, illetve meglátogatjuk a porszolói Tisza-tavi Ökocentrumot.

De térjünk vissza a Tisza-tóra. Volt alkalmunk motorcsónakkal és túravezetővel is bejárni egy kis szegletét, megtudni néhány hasznos és érdekes információt Magyarország második legnagyobb állóvizének az állatvilágáról, de kenuval is túráztunk csak magunkban. Kitáblázott útvonalak segítik a víztúrázókat, nekünk már csak annyi dolgunk van, hogy evezzünk és nézelődjünk. Már-már várom, hogy a Lengemesék kis főhőse, az aprócska Füttyös Vilkó mellénk pattan, s bemutatja a nádtengert. Fehér tündérrózsa és sárga tündérfátyol mezők mentén haladunk, alattunk dúsan lebeg a fűszeres süllőhínár, helyenként teljesen belepi a víz felületét az apró békalencse.

A tündérrózsa védett növény, s szintén ebbe a kategóriába tartozik a kecses nyílfű, mélyen a zsebbe kell nyúlnia annak, aki leszedi – hívta fel korábban a figyelmünket a túravezetőnk, aki szinte nem is hitt a fülének, amikor azt hallotta, nem kóstoltuk még meg a sulyom termését. Szedett is nekünk egy jó marékkal, amit miután nagy nehezen megszabadítottuk a tüskéktől, meg is kóstolhattunk. A dióra hasonlít az íze. Mesés itt minden, eszünkbe is jut a korábban említett sorozatból, miközben a sulyom termését tisztogatjuk, hogy Sulyom a lengék jóságos, bölcs, de szigorú királya.

Aztán mivel pihennénk kicsit, kikötünk, hiszen madárfigyelők, tanösvények mellett haladunk el, kilátótornyok csalogatnak. A Tisza-tavi vízi sétány és tanösvény egy részét járjuk be pallóúton, ennek hossza egyébként másfél kilométer, s közben tájékoztató táblák, madármegfigyelő házikók keresztezik utunkat. Több órás kikapcsolódást nyújthat kicsiknek és nagyoknak egyaránt a Tisza-tavi barangolás, lehetőség van a kikötőkből önállóan útnak indulni kenut vagy motorcsónakot bérelve, de a kevésbé merészek sem maradnak le az élményről, hiszen csónaktúrákra lehet benevezni túravezetővel. A vízitúra mellett – ha már ott járunk – mindenképpen érdemes időt szánni a poroszlói Ökocentrum meglátogatására, van ott hatalmas édesvízi akváriumrendszer, tájház, 24 méteres körpanoráma kilátó, rengeteg állat és játszótér, ahol a kenuban való egy helyben üléstől kifáradt gyermekek kitombolhatják magukat.

Aki szereti a halból készült ételeket, az itt igencsak jó helyen jár, rengeteg választék van ami a csárdákat, éttermeket, halfalatozókat, halsütődéket illeti. Mi rendszerint – bármerre is járunk a nagyvilágban – ott szeretünk étkezni, ahol a helyiek is esznek, s ez most sem volt rossz döntés. Agárdon például egy egyszerű, de nagyszerű halsütődére bukkantunk, Egerben a Keszegsütőbe többször is visszatértünk ott tartózkodásunk alatt, s Tiszafüreden a Helló Hal Halfalatozó szintén egy olyan teraszos hely volt, ahonnan úgy jöttünk el, hogy oda még visszamegyünk. Itt például a gyros tál is harcsából készül, de a kínálatban szerepel halburger, halkolbász, harcsás wrap, esetleg sült - ponty, keszeg, kárász, süllő, szürkeharcsa és természetesen halászlé.

A kiadós estebédből adódó lelkiismeretfurdalásunkon kicsit a kerékpározással könnyíthettünk, s mire hazaértünk, rendszerint már esti mesére sem volt szükség. Egyébként biciklizni is nagy élmény volt a Tisza-tó környékén, nemrég olvastam, hogy idén a Poroszlót és Tiszafüredet összekötő kerékpárút lett Magyarország legkedveltebb bringaútja. Nem csoda, biztonságos, látványos, több pontjáról is csodálhatjuk a Tiszát, hidakon tekerhetünk át. Egyébként a Tisza-tavat körbeölelő kerékpárútnak egy része egybeesik az EuroVelo 11 Magyarországot érintő szakaszával, ez pedig egy nemzetközi kerékpárút, amely Norvégiától Görögországig halad. A Tisza-tó az a hely, ahol nem szabad sem megijedni, sem meglepődni ha hajnalonta lövésekre ébred az ember, ottjártunkkor teljében volt a vadászszezon, elsősorban olasz vadászok lőttek vadkacsákra.

Egyébként a Tisza-tavat is körbe lehet bringázni, amennyiben belefér a napba és az erőnkbe. Közel hetven kilométer a hossza, aszfaltburkolattal fedett, s a lehető legminimálisabb a szintkülönbség. S ha már a kétkerekűeknél tartok, a Velencei-tavat körbeölelő kerékpárút is kényelmes, ember – és gyermekbarát. Miután különösebb erőfeszítés nélkül a kis ötéves is letekerte a 18 kilométeres családi túrát, a Madárdal tanösvényt, úgy döntöttünk, nem térünk vissza Agárdra, a kiinduló pontunkhoz, hanem folytatjuk az utat.

A Velencei-tavat körülölelő 33 kilométeres kerékpárút kényelmes, s akkor is biztonságos a bringázás, ha helyenként kevésbé forgalmas bekötőutakon kell haladni, de számtalan helyen meg lehet állni egy bodzaszörpös limonádéra, fagyira. Aztán a biciklizés fáradalmait istenien ki lehet pihenni az Agárdi Gyógy- és Termálfürdőben, ahol az élményfürdőzés mellett még a felnőtteket is ámulatba ejtő játszótér várja a gyerekeket. Mert ha gyermekkel utazgatunk, bizony a játszóterek fontosság felértékelődik. Egyébként a gyermekprogramoknál maradva ajánlom figyelmükbe, ha a környéken járnak, az agárdi gyógyfürdő szomszédságában található gárdonyi rönkvárat, amely az egri vár kicsinyített változata, s ahonnan a gyerekek különböző nehézségű feladatokat teljesítve emléklappal térhetnek haza.

S ha már úgy indultunk útnak, hogy hátunkon volt a házunk – pontosabban vontattuk az otthonunk – az utunkba eső érdekes helyeket sem hagytuk ki, hiszen az ember ott állhat meg, ahol éppen akar, na meg persze ahol tud. Körbesétáltuk a Bánki-tavat, végigmentünk a gánti-kőfejtőben kialakított tanösvényen, megpihentünk az alcsútdobozi arborétumban, megnéztük Esztergomot, Visegrádot, Egert.

A lakókocsis, lakóautós nyaralás különleges élményt nyújt, hatalmas szabadsággal, élményekkel telítődhetünk, aki teheti, annak mindenképpen érdemes kipróbálni, csak azzal kell számolni, hogy függőséget okoz.

Persze kell ehhez egy adott nyitottság, szeretni kell a vándorló életet, a kempingeket. Az is hozzátartozik a történethez, hogy mivel már mifelénk is egyre népszerűbb az ilyen jellegű utazás, a nagy érdeklődésre való tekintettel idén már bérelni is sokkal drágábban lehetett az ilyen utazó alkalmatosságot, mint mondjuk két évvel ezelőtt. Mi a korábbi évektől eltérően idén nem lakóautóval, hanem lakókocsival vágtunk neki a nyaralásnak, s mivel nyugatnak indultunk, jó döntésnek bizonyult Budapesten bérelni azt, ez pedig már csak azért is megérte, mert nyárutón jóval barátságosabb árakkal találkoztunk, mint idehaza. Szeptember elején pedig már a kempingekben is akadt bőven hely, sehol sem volt tömeg. Egyszóval biztonságos, kalandos és izgalmas.