HIRDETÉS
Sokan kérdezik azóta is, hogy találkoztunk-e a maffiával, vagy esetleg féltünk-e tőle. Mindenki megnyugtatására elmondtuk, hogy nem. Nem féltünk, de nem is találkoztunk vele.
Holott akár találkozhattunk volna, ugyanis hazatérésünk után egy-két nappal Palermóban, a Via Tüköryben az olasz maffia fejét nagyszabású rajtaütés-szerű akcióban tartóztatta le az olasz rendőrség és csendőrség. Az utca Tüköry Lajos nevét viseli, az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc azon katonájáét, aki Erdélyben is harcolt Bem oldalán, majd alig harmincévesen az olasz nép függetlenségéért áldozta az életét. Tehát az utcában, ahol a Keresztapa egy ékszerboltot működtet, többször is megfordultunk november utolsó hetében.
A karácsonyra készülődő Budapestről egy rózsaszínű hajnalban indultunk, hogy aztán alig másfél óra múlva Catania repülőterén landoljunk. Ott azonnal felültünk a Palermóba tartó távolsági autóbuszra, és narancsültetvények mellett kanyargó autópályán, rengeteg völgyhídon és alagúton haladva érkeztünk a mediterrán sziget fővárosába. Palermóban jó két órát bolyongtunk, sehogy sem találtuk a szálláshelyünket. Egy labirintusban is könnyebb lett volna tájékozódni, mint azokban a keskeny, kacskaringós utcákban. Pedig segített a kocsmáros, a rendőr, a csendőr, a piaci árus és körülbelül hét-nyolc taxisofőr is, akik miután meghallották, hová szeretnénk, ha elvinnének, egymást túlharsogva magyarázták, hogy itt van csak „ehelyt” az utca, amelyet keresünk, nem kell azért taxiba ülni. Már majdnem feladtuk, amikor a tulajdonos az utcán a nevemen szólított.
A szálláshely a vártnál is jobb volt, és bár Luigi – a tulaj – azt mondta, ne menjek ki a teraszra, mert halszag van, és az ablakot se nyissam ki, mert lent nagy a hangzavar, mi élveztük azt a letagadhatatlan szicíliai hangulatot, amellyel addig csak az olasz filmekben találkoztunk, és amelyről azt hittük, hogy túlzás. A sziciliai életérzéshez hozzátartoznak a magasban száradó ruhák, a hangosan beszélő emberek, a lepattant házak, a lakhatatlan, omladozó paloták, a halpiacnak is helyet adó, rettenetesen zsúfolt utcácskák, amelyekben több középkori templom is áll, az utcazenészek, a rengeteg szemét, az utcaseprő, aki imitt-amott teszi magát, hogy dolgozik, a csodálatos terek, az ókor nyomai, a középkori épületek. Olaszul az utcára nem is tudom hány kifejezés van: utcák, utcácskák, betérők, átjárók, átjárócskák, beugró, kapualj, udvari utca, stb.
Egy teraszon ebédeltünk, amikor egy kéregető magyarul szólt hozzánk: csak egy kenyeret vegyen nekem legyen szíves. Mit tehettem, bementünk, megmutatta, hogy mit kér, megvettem. Más magyar szót még nem hallottunk.
Angolul szinte senki nem beszél, ezért aztán meglepő, ha egy-egy pincér, vasúti pénztáros folyékonyan szólal meg angol nyelven, és ad útbaigazítást.
Cefalù körülbelül egyórányi vonatozásra van Palermótól, sűrűn lakott kisváros, szűk, keskeny utcácskák kanyarognak, de mindenhol tisztaság van és rend, nem is érthető, hogy egyik helyen sikerül, az a másik helyen miért nem. A legnagyobb látványossága a katedrálisa, amelyet a 12. században kezdtek el építeni, de – az útikönyv szerint, – még mindig nem fejeztek be. A Világörökség részét képezi. Megnéztük a tengert is, érdekes sziklák állnak a házak alatt, valamennyire megtörik a hullámokat, de azért elképzelhető, nagyobb viharkor mi lehet ott. Az egész várost mintha a szikla oldalába építették volna. Egyik felén a tenger, másik oldalon a hegy.
A negyedik nap reggelén, mielőtt még eljöttünk volna Palermóból, tettünk egy kitérőt, és elmentünk Monrealeba, ahol a 13. században épült bizánci stílusú székesegyház a fő látványosság.
Érdekes vagy talán inkább furcsa jelenség, hogy az utcákban (ahol egyáltalán lehet autóval járni, mert a belvárosban sehol), elképzelhetetlenül nagy a zsúfoltság, a parkolás egy káosz.
Ráadásul nem elég, hogy keskenyek az utcák, hogy mindkét oldalon parkolnak és hogy a zöldség-, gyümölcs- és halárusok standjai is kiterjeszkednek majdnem az utca közepéig, ha valaki vásárolni akar, az csakis a parkoló autótól beljebb tud megállni, amivel teljesen lezárja a forgalmat. A busz ilyenkor egyet dudál és vár türelmesen, legalábbis úgy tűnt, hiszen nem káromkodott a sofőr, nem anyázott. Jött is a gépkocsi tulajdonosa, megtörtént, hogy egyszer-kétszer még visszafordult valamiért, intett a kezével egy köszönésfélét, és továbbállt.
Palermóból Cataniába a menetrend szerint 2 óra 48 perc az út, és 243 km. A tengerpart, majd szépen megművelt földek mellett haladtunk, majd jöttek a narancsültetvények. Megérkezésünk napján esti sétával próbáltuk feltérképezni a másik szicíliai nagyvárost, hogy másnap, amikor az impresszionisták kiállítását vettük célba, véletlenül felfedezzük a római amfiteátrumot/színházat is. Érdekes, ahogy a kétezer éves létesítménybe beleépítkeztek az évszázadok során, kőbányának/építkezési anyagraktárnak használva azt a középkorban. Szerencsére a város felépült, és nem volt több építőanyagra szükség így még a római korból is maradt valami ránk.
Megállapítottuk, hogy nappal rokonszenvesebb a város, igaz, a szemét is jobban látszik, meg a sok fekete, elhanyagolt ház, palota, iskola, színház, hivatal. Erre számítson, aki oda készül. Néha az volt az érzésem, amióta felépítették, nem tettek semmit, hogy megmaradjon minden az eredeti szépségében.
Az élelmiszerboltban, ahol vásároltunk, kedvesek voltak, akárcsak ott, ahol a délben egy-egy szendvicset ettünk ebédre, vagy ahol frissen facsart narancslevet ittunk. A hiányos olasz nyelvtudásunkkal mindenhol jól boldogulunk, örülnek, ha hallják, hogy ha többé-kevésbé rosszul is, de igyekszünk olaszul kommunikálni. Néha jókat nevetünk, mert a kérdésemre, hogy hol van egy adott utca, olyan gyors választ kapok, hogy egy vak hangot nem értek belőle. Aztán a válaszadó is rájön erre, és nevetve magyaráz, lassan és türelmesen.
Itt minden az Etnáról szól.
A folyamatosan fortyogó tűzhányóban azonban nem lehet állandóan gyönyörködni, legtöbbször, főleg novemberben, ködbe burkolja magát. Vannak turisztikai irodák, vannak buszok és magánkezdeményezések is, jópénzért kivisznek a vulkán oldalába, de lemondtunk erről az élményről. Taorminába utaztunk, ahol Csontváry Kosztka Tivadar is többször járt, ugyanis ott festette meg a Taorminai görög színház romjai című festményt, amelyet az olaszok ott helyben meg szerettek volna vásárolni. Taorminába nem nehéz beleszeretni. Az ókori görög színházzal kezdtük, a látvány lenyűgözött. Aztán végigsétáltunk a városka főutcáján. Ennél szebb helyet nehezen tudok elképzelni: lent, alul a tenger, fent, hátul a hegyek, szerpentinen kapaszkodik a busz, és egyre szebb a kilátás. Mindenhol virágok, pálmafák, karbantartott és tiszta utcák. A görög színház ráadás minderre. És mindezt a látvány megkoronázza a felhőbe burkolózó Etna látványa.
A belvárosban nincs gépkocsiforgalom, de szabad a bejárás, ám ott is lassan és óvatosan közlekednek. November legvégén alig van idegenforgalom. A görög színház bejáratánál ki volt írva, hogy az online jegyvásárlás megkímél a hosszú sortól, gondoltam, milyen jó, hogy mostanra időzítettem az utunkat, hiszen alig lézengett egy-két ember. Meseszerű városból este mentünk vissza Cataniába. A szecessziós stílusú vasútállomáson az intercityre vettünk jegyet, de mivel az késett, vissza akartuk kérni a pénzt, hogy a pontosan közlekedő személlyel utazzunk. A pénztáros nagyon megértő volt, de mondta, pénzt nem tud visszaadni. Azonban felajánlotta, hogy ha még utazunk a napokban valahová, akkor megvehetjük ott a jegyet, és leszámítja a különbözetet.
Másnap, szicíliai utunk utolsó napján Cataniából Siracusába utaztunk. Vonatpótló busszal mentünk a vasúti felújítások miatt, kényelmesen utaztunk, de három település állomására is be kellett térni, ami által megismerhettük Szicília szépen fogalmazva sem a legszebb részeit. Arról már írtam, hogy a forgalom katasztrofális, a parkolás haláli, ehhez hozzájött még, hogy garázsokkal, javítóműhelyekkel, raktárakkal telezsúfolt szemetes, mocskos, gazdátlan helyeken jártunk. Nem mintha Siracusa a tisztaság megtestesítője lenne! Az volt az érzésem, utoljára az ógörögök sepertek az utcán. Hosszas gyaloglás után találtuk meg, amit kerestünk. Érdekes volt ez az ókori színház /amfiteátrum, ehhez alig nyúltak hozzá, egy-két korlát meg három fapadka, de többnyire olyan, ahogy a görögök hagyhatták.
Többen is kérdezték, hogyan lehet költséghatékonyan eljutni Szicíliába, illetve azon belül is Palermóba, vagy Taorminába.
Szokásomhoz híven most is vezettem a kiadások listáját, hogy aztán láthassam itthon, mire mennyit költöttünk és hogy majd a jövőben is tudjam, mennyivel számolhatok, ha hasonló útra indulunk.
Budapestről utaztunk Cataniába Wizzairrel. A repülőjegy 2 személynek oda-vissza 288 lej volt.
A szállást Booking.com-on foglaltam: 7 éjszaka 2 személynek összesen: 215 €. (Ebből 3 éjszaka Palermó: 129 és 4 Catania 86 €.)
Utazás a szigeten (két személyre, menettért számolva):
Kaja: összesen 182 €. Ebben a napi két kávé, az utcán frissen facsart narancslé, helyi jellegű sütemény, sajt, prosciutto, olajbogyó, kenyér, sör, ásványvíz, gyümölcs is benne van. (A palermói szállás árában reggeli is volt, bőséges, változatos. Cataniában mi gondoskodtunk magunkról a közlei kisboltok egyikéből.)
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
