Tüzes, szenvedélyes, érzéki: bachata

Magyar Barnabás ötéves korában kezdett el táncolni, ekkor íratta be édesapja egy latin tánctanfolyamra. „Csak úgy hobbiból, hogy csináljak valami olyant gyerekként, ami jó a mozgáskultúrának, egyensúlynak, reflexfejlesztésnek. A tánc közben használjuk leginkább minden testrészünket. Két és fél évig jártam a tánciskolába, majd versenyezni kezdtem. Édesapám (Magyar Imre – szerk. megj.) úgy döntött, hogy nyit egy tánciskolát, meghívta tanítani az egyik legjobb magyarországi oktatópárost, és velük kezdtem el versenyszinten tanulni” – meséli a tánchoz fűződő viszonyának kezdeteit az ifjú, aki tizenkét éves koráig versenyzett latin sporttáncban.

Nyert magyar bajnoki címet, és járt európai versenyekre is. Tízéves volt, amikor salsát kezdett el tanulni, amelyet jelenleg is tanít, és kubai koncerteken tartott show-kat. Aztán következett a kamaszkor, tizenhárom éves korában abbahagyta a táncot, nem érdekelte már annyira, mint korábban, más dolgok kerültek előtérbe. Középiskolai tanulmányai után, 2015-ben azonban Budapestről Csíkszeredába költözött, hogy édesapjának segítsen az oktatásban, ő ugyanis itt alapított tánciskolát.

De nem csak oktatott, ő maga is újra elkezdett versenyszinten táncolni, és már ebben az évben versenyekre is járt. A salsa mellett bachatát kezdett táncolni, és az All Stars nevű nemzetközi táncfesztiválon harmadik helyezést ért el félprofi kategóriában. Ettől fogva folyamatosan képezte magát, külföldi fesztiválokon vett részt, magánórákra járt a világ minden pontján, ahol bachatát oktattak. 2016-ban pedig egy magyarországi profi bajnokságon első helyezést ért el.

„Onnantól indult be az egész, elkezdtek hívni nagyobb fesztiválokra tanítani, mert ha egy profi magyar bajnok vagy, azt jelenti, hogy az országban te vagy a legjobb. Nemzetközi fesztiválok, versenyek, fellépések, show-k sorozata következett. Mostanra húsz verseny van mögöttem. 2017 decemberében tizedik helyezett lettem a bachata világbajnokságon. Nem végeztem az élen, de világversenyről van szó, és ez szép címnek számít. A bachata kategóriában három világbajnokság van: az egyik az európai táncosoknak, a másikon csak spanyolok versenyeznek – mégis világbajnokságnak nevezik, mert noha a Dominikai Köztársaságból származik ez a tánc, de Spanyolországban formálták olyanná, amilyent ma táncolnak. Ezen kívül van egy másik világbajnokság, amelyre tényleg az egész világról érkeznek a táncosok. Erre készülünk most” – magyarázta Barnabás. A verseny 2020. február 20-án lesz, de közben még néhány kvalifikáción meg kell mutassák bachata-tudásukat Párizsban és Sevillában.

A táncos elmondta, a dominikai, autentikus bachata teljesen más, mint amit ma táncolnak az egész világon. Az egy kicsit pörgősebb, másabb a ritmusa, jobban hasonlít a salsához, sok lábtechnika van benne. A sensual bachata – amelyet a versenytáncosok járnak – ennek a finomítottabb, erotikusabb, lágyabb, lassabb verziója. A dominikaiban csak kézzel történik a vezetés, ebben az új ágazatban testvezetés van – mutatott rá.

És noha a bachata nem tűnik annyira feszesnek, mint egy latin versenytánc, minden egyes mozdulatot ki kell dolgozni az elejétől a végéig, és ha valaki csak egy kicsit is hibázik, máris elcsúszik a helyezés egy versenyen.”

A bachatát nem lehet egyedül táncolni, mindig kell egy partner, viszont ha valaki megtanulja a vezetés- és követési technikákat, akkor bármelyik bachatatáncossal táncolhat. Állandó partner akkor ajánlott, ha valaki versenyre készül.

„A bachata tüzes, szenvedélyes, maga a zene is ilyen és a táncmozdulatok is. Én a technikáját szeretem ennek a táncnak, nagyon kifinomult, lényegre törő tánc, el kell találni a fontos pontokat ahhoz, hogy igazán ki tudd hozni a partnerből, amit szeretnél. Ugyanakkor bele lehet vinni az összes érzést. Ha valaki átérzi ezt a zenét, ha a magáévá tudja tenni, akkor nagyon szépen ki tudja fejezni a zeneiségét ennek a táncnak. Hozzám ez áll a legközelebb, és a zenéjét is nagyon szeretem, reggeltől estig tudom hallgatni.”

Fontos eleme a bachatának a mimika, hogy az érzés, amelyet a mozdulat által is kifejez a táncos, az arcán is látható legyen.

„Az érzéseket meg kell mutatni. Ha a táncos a nézőnek csak a mozdulattal akarja megmutatni, hogy mit érez, akkor csak az fog látszani, hogy milyen vagány ez vagy az a mozdulat, hogy forog a lány, de nem fogja tudni a különbséget egy salsa és egy bachata között, csak egy tánc lesz. A profi táncosoknál azok az érzések, amelyeket a mozdulatba beleraknak, az arcukon is láthatóak. Egy versenyen a színpadi jelenlétet is pontozzák, és ebben az egyik legfontosabb szempont a mimika. Amikor a zenében fájdalomról vagy rossz dologról van szó, akkor ez a táncosnak is ott kell legyen az arcán. Ha boldogságról vagy pörgősebb valamiről szól a zene, akkor a mimika is úgy kell változzon, mint ahogy a zene, másképp nem adnak rá pontokat. Nekünk meg kellett tanulni versenyszintre, viszont egy bulin a zenétől és a tánctól a mosoly vagy éppen egy fájdalomtól teli arckifejezés teljesen magától jön. Észre sem veszi az ember, már csak a mozdulat miatt is, tánc közben ül ki az arcára, és ez nagyon szép. Ez egy olyan valami, amit érdemes akár egy éjszakán át is figyelni.”

A bachatát bárki megtanulhatja, az alaplépéseket, alapmozdulatokat olyan is elsajátíthatja, akinek nincs sok érzéke ehhez a fajta tánchoz. Fontos viszont, hogy szeresse ezt a fajta zenét. „Ha ez a zene nem vonz valakit, akkor esélytelen, hogy valaha bachatát fog táncolni, mert nem áll össze a kép benne.

A tehetség kérdése az a versenyszintnél kezdődik. Ha valaki nem tehetséges, akkor azok a mozdulatok, amelyek másoknak öt perc alatt könnyen összejönnek, az neki egy fél évbe is telhet elsajátítani. Tehát a versenyszintű táncosoknál ötven százalékban a tehetség számít, utána következik az érzés, hogy szereti vagy sem ezt a zenét és táncot, és utána jön az, hogy mennyit dolgozik. De mindenképp meg lehet tanulni, és érezni kell a bachatát” – biztatott Magyar Barnabás.