HIRDETÉS

 

Utód nélkül maradva: Renault Fluence facelift

Pinti Attila 2018. április 06., 16:49

Érthetetlen módon csak egy generációt élt meg a kelet-európai piacokon megingathatatlanul népszerű lépcsőshátú kategóriában egyszerre jónak és megfizethetőnek számított Fluence. A megjelenésekor tipikus európai hódítónak szánt dél-koreainak egyébként kimondottan jót tett a modellciklus közepén kapott ráncfelvarrás.

A 2009-től 2012-ig gyártott modellek felszereltségi szinttől függetlenül magukon hordozták a dél-koreai autóipar stílusjegyeit – Ázsiában Samsung SM3 néven futott a típus –, így hiába került az európai változat orrára rombuszjelvény, az öreg kontinensen a Fluence enyhén idegennek hatott.

A hat évvel ezelőtti arculatfrissítéssel még most sem tűnik elavultnak Fotó: Pinti Attila

Ha külsejével nem is, árával és minőségével hamar utat tört magának az elfogadható árú családi limuzinok – az akkor ugyancsak meglehetősen népszerű Chevrolet Cruze vagy az azóta is felívelő pályán lévő Škoda Octavia – mellé érkezett Renault. A 2012-es ráncfelvarrás néhány lényegre törő ceruzavonással teljesen más karakterű szedánt eredményezett:

a hatalmas márkajelzéssel, illetve az átrajzolt első lökhárítóval a Fluence-t tökéletesen beleillesztették a franciák akkor aktuális arculatába.

A beltérben csak annyit változtattak, hogy frissessége mellett azonnal felismerhető legyen a „régi” Fluence-tulajdonosoknak is.

Nem Mégane

Noha a Fluence műszakilag egy méretes puttonyt kapott harmadik generációs Mégane, a két típus nemcsak a csomagtér mérete miatt különíthető el egymástól. A szedán tengelytávja ugyanis 6,3 centiméterrel haladja meg a Mégane hatchbackét, csomagtere pedig 125 literrel nagyobb (530). A Fluence igazából még a kombi – Estate – Mégane-on is túllicitál, vele azonos tengelytáv mellett 6 literrel több poggyászt fogadhat be.

Gyakori látvány az utakon ez a lépcsős hátú kivitel Fotó: Pinti Attila

A nálunk oly népszerű lépcsőshátú kivitel miatt gyakori látvány az utakon, flottaautóként is szép eladási számokat hozott az anyacégnek. A beltér első része ugyan valóban a csapotthátú „utánzata”, a hátsó üléssortól – a hosszabb tengelytáv miatt is – viszont már felnőttebb, szellősebb, három utas kényelmesen elfér egymás mellett.

Még nem kezdték ki az utak

A közel négyéves tesztelt Fluence évi kevesebb mint 19 ezer kilométert futott – a próbaúton lépte át a 75 ezret –, nem túlhajtott, kitaposott, de nem is végtelenségig kímélt. Az utastér egy kisebb takarítással makulátlanná varázsolható, hiszen sem a kormánykeréken, sem a váltóbot bőrborításán, de még az üléseken sem látszik az elhasználódás legapróbb jele – ami annak tudatában nagy szó, hogy a facelift előtti modelleknél elő-előfordult, hogy még garanciában cserélni kellett a szétmálló kormánykereket.

Az összeszerelés minőségét jól tükrözi, hogy a régió cseppet sem futóműkímélő útjain megtett táv csupán két-három rögzítőcsavart lazíthatott meg,

ugyanis egyetlen elhanyagolható nyöszörgő hang hallatszott a műszerfal alól a kikerülhetetlen kátyúrengeteg egy-egy gödrébe zöttyenve.

A műszerfal legnagyobb újítása a digitális sebességmutató volt Fotó: Pinti Attila

A próbaútra vitt Fluence – okosan – jókora ballonos gumiabroncsokat kapott, a komfortosra hangolt futómű mellett ez is sokat nyomott a latban az útegyenetlenségek „kivasalásánál”.

Dízellel sem orrnehéz

Jóval a dízelbotrány kirobbanása előtt még fényesebbnek tűnt a gázolajas autók jövője, nem csoda, hogy a Fluence húzómotorjának is a Renault másfél literes, közös-nyomócsöves változata számított – az 1.6-os benzines mellett. Az 1461 köbcentiméteres dCi legerősebb, 82 kilowattos (110 lóerő) verziójával 400 kilométert tudtunk le, fedélzeti számítógép szerint 4,7, míg üzemanyagtöltő-állomáson „utántankolásos módszerrel” mért fogyasztás szerint 4,9 literes száz kilométerenkénti átlaggal (a gyári adat 4,6 liter).

Nem „túlfeszített”, de elegendő dinamikát biztosít a dízelmotor Fotó: Pinti Attila

Ez a dízel elsősorban nem is rugalmasságával, hanem csendességével lepett meg – hidegen ugyan kelletlenül kerreg, de üzemmelegen 3500-as percenkénti motorfordulatig távoli morajként szűrődik némi hang az utastérbe.

Ennek egyik oka, hogy a Fluence motorházteteje a legnehezebb, amit valaha felnyitottam, alulról vaskos szigetelés óvja az utasok fülét.

Érdekes módon ugyanilyen nehéz a csomagtérajtó is. A „nehezékektől” függetlenül az autó semleges kanyarvételi tulajdonságai döbbenetesek, így kell megoldani egy orrmotoros, elsőkerék-hajtású autónál a súlyelosztást. A hatfokozatú kézi váltó is sziklaszilárdan áll még a fokozatokban, az utolsó fokozat pedig nem egy extra hosszú, autópályára alkalmas gang, már óránként kilencven kilométeres sebességnél zokszó nélkül viszi az 1,3 tonnás testet, pedig százhúsznál is csak 2500-at forog a motor.

Tartja az árát

A hasonló futásteljesítményű, felszereltségű és motorizációjú modellek ára hétezer eurótól indul, a megkíméltebb négyéves típusokért pedig közel 10 ezer eurót is elkérnek – értékvesztés szempontjából tehát átlagon felül teljesít a Fluence. Cseppet sem rossz befektetés, annak ellenére, hogy utód nélkül „koptatták ki” Európából – az új Mégane esetében a Renaultnál úgy látták, nincs szükség különálló típusjelzésre, így aki most ebben a kategóriában gondolkodik limuzinban, az a Mégane Sedan névre keresztelt autót viheti haza.

Gyári adatok 1.5 dCi (1461 cm³)
Teljesítmény 82 kW / 110 LE (4000 motorfordulat/percnél)
Forgatónyomaték 240 Nm (1750 motorfordulat/percnél)
Gyorsulás (0–100 km/óra) 11,0 mp
Végsebesség 185 km/óra
Fogyasztás (város / városon kívül / vegyes) 5,6 / 4,0 / 4,6 liter
Hosszúság / Szélesség / Magasság 4623 / 2037 / 1478 mm
Nyomtáv (elöl / hátul) 1542 / 1562 mm
Tengelytáv 2703 mm
Csomagtér 530 liter
Üzemanyagtartály 60 liter
Abroncsméret 205/65 R15 vagy 205/60 R16 vagy 205/55 R17
Önsúly / Terhelhetőség 1285 / 500 kg
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
Fotó: Pinti Attila
HIRDETÉS
0 HOZZÁSZÓLÁS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS