HIRDETÉS
Az egyik legelterjedtebb galajfaj hazánkban, amelyet réteken, erdőszéleken és bolygatott területeken találhatunk meg. Jellegzetes vékony, kúszó szára és örvösen álló keskeny levelei csillagszerűnek hatnak és könnyen felismerhetővé teszik. Nyár elejétől egészen késő őszig virágzik, apró, fehér virágai sok beporzót csalogatnak.
Hajtásait nyersen keverhetjük salátákhoz és érdekes dekorációként érvényesülhet sós ételekhez párosítva. Gyógynövényként használva vese- és nyirokrendszer támogató lehet, valamint vízhajtó hatásáról ismert.
A galaj teájának elkészítéséhez egy teáskanálnyi szárított növényt forrázzunk le 3 dl vízzel, majd lefedve hagyjuk állni 8-10 percig.
Külsőleg borogatásként is alkalmazható számos bőrprobléma kezelésére. Várandós és szoptató anyák számára nem ajánlott a fogyasztása. Könnyen összetéveszthető más galajfajokkal, például a tejoltó galajjal, amely sárga virágairól ismerhető fel és csak kis mennyiségben fogyasztható. Aprómagvakat fogyasztó énekesmadaraink számára vonzó magforrás, csiz és pintyfélék elesége lehet. Érdekessége, hogy a közkedvelt fecskefarkú lepke és más bagolylepkefélék hernyói is galajféléken nevelkednek, sok más mezei növény mellett.
Erős fokhagymás és mustáros ízével az egyik legkiválóbb vad pesztó alapanyag. Az élővilágban fontos szerepet tölt be, hiszen 2 lepkefaj túléléshez is elsődleges. A repcelepkék hernyói a leveleket fogyasztják, míg a hajnalpírlepkék a terméséből táplálkoznak. E kedves megjelenésű lepkék szaporodását segíthetjük, ha kertünkben meghagyjuk és kaszálás közben kikerüljük a kányazsomborokat. Nem csak magunknak kedvezünk védelmével, mindig figyeljünk arra, hogy az élővilágot összességében kezeljük, ne emeljük ki csak a saját érdekeinket, hiszen sok más élőlénnyel kell osztoznunk életünk során. Üde ligetek, gyümölcsösök, fák és épületek árnyékában érdemes keresnünk.
Fűszernövényként hasznosítsuk nyers leveleit, fermentálhatjuk is önmagában de akár káposztával vagy más zöldségekkel társítva is három százalékos sózással, két hetet érlelve.
Virágai is ehetőek, de mivel nem bírják jól a tárolást így frissen szedés után dekoráljunk velük sós ételeket. Terméseiből vad mustárt is készíthetünk.
Pesztóhoz használva dióval vagy mandulával aprítsuk össze,
medvehagymával és spenóttal keverve is készíthetjük. Enyhe ízű salátákba is keverhetjük, főszereplőként fog érvényesülni. Összetéveszthető kezdőként a fekete pesztercével, de kellemetlen illatú és szöszös levelei segítik a megkülönböztetést. A kányazsombor élénk zöld, fényes levelei összedörzsölve kénes, fokhagymás és kicsit káposztás illatúak. Elöregedett levelei keserednek a meleg érkeztével, így kora nyárig gyűjtsük. Magas C-vitamin tartalommal rendelkezik, gyógynövényként a lehetséges fertőtlenítő és parazita ellenes hatása miatt használják.
A vadon élő sárgarépa őse, amelyet gyakran találunk napsütötte mezőkön, réteken és utak mentén. Jellegzetes ernyős virágzata fehér színben pompázik, közepén gyakran egy sötétebb, bíbor színű virággal, amely megkülönbözteti a mérgező bürökféléktől. Egész nyáron virágzik és érintésre kellemes, sárgarépára emlékeztető illatot áraszt.
A vad murok ehető részei közé tartozik a gyökere, amely fiatal korban vékony és fehéres, enyhén édeskés ízű.
Az idősebb gyökerek azonban fásabbá válnak és kevésbé élvezhetőek. Levelei és virágai szintén fogyaszthatóak, salátákhoz keverve vagy fűszerként felhasználva. Érett termése erősen sárgarépa ízű, így ebből is készülhet ízletes, aromaanyagokban gazdag fűszer.
Emésztést segítő, vízhajtó hatású lehet gyógynövényként fogyasztva.
A belőle készült tea megnyugtatja a gyomrot, és segíthet a vesék egészségének fenntartásában. A tea elkészítéséhez 1 teáskanál szárított virágzatot vagy levelet forrázzunk le 3 deci vízzel, és hagyjuk ázni 7-10 percig. Haladó kategóriának számít határozása,
gyűjtéskor különösen figyeljünk a hasonló megjelenésű, de erősen mérgező bürökfajokra,
melyek szárán lilás foltok találhatóak és kellemetlen, egérvizeletre emlékeztető szagot árasztanak. A vad murok esetében mindig ellenőrizzük az illatot, kellemes sárgarépa illatú kell legyen és a virágzat közepén megjelenő jellegzetes kis bíbor virágot. Méhösszehúzó hatása lehet, ezért várandósság és szoptatás ideje alatt kerülendő, illetve zellerallergia esetén okozhat bőrirritációt is. A vadonban élő állatok közül a mezei nyulak és őzek szívesen legelik zsenge hajtásait, de a tengelicek és pintyek is csipegetnek érett magjaiból. A fecskefarkú lepke hernyóinak egyik fő tápláléka.
Sokunk kedvenc tavaszi virága, de a vad beporzók is izgatottan várják megjelenését. A korai pillangók túlélése nektárjától függ, hiszen kevés táplálékforrást találnak ebben az időszakban. A hangyák érdekes kapcsolatot ápolnak az ibolyával, hiszen annak magjait elhordozzák és terjesztik. A magok felületét olajos függelék borítja, melyet a hangyák szívesen fogyasztják, de a magot érintetlenül hagyják, így segítik a növény szaporodását. Csak kis mennyiségben alkalmazzuk, így káros hatásait elkerüljük. Az illatos ibolya mellett sok más ibolya fajunk is él vadon, így ha nem sötét lilák és erősen illatosak a virágai, akkor egy másik, szintén fogyasztható fajjal találkoztunk. Legyen akár erdei vagy mocsári ibolyáról szó, a virágok megjelenése az egyik legfontosabb határozóbélyeg a pontos felismeréshez. Összetéveszthető az említett többi ibolya fajokkal vagy kezdők számára a szintén gyógyhatású vad árvácskákkal is. Félárnyékos, üde ligetek, erdők, nedves rétek, gyümölcsösök gyakori és tömegesen megjelenő éke.
Frissen használhatjuk desszertek, de akár sós ételek dekorálásához is.
Kandírozhatjuk virágait, áztathatjuk felmelegített gyümölcsecetbe (max. öt százalék) is egy hétre, így szép lila és ízesített végeredményt kapunk. Tea készítéséhez használjunk egy evőkanál szárított ibolya virágot, forrázunk le 3 deci vízzel és lefedve hagyjuk ázni öt percig.
Fájdalomcsillapító és nyákoldó hatása lehet,
ezért megfázás idején is segítségül hívhatjuk. Várandósság és szoptatás ideje alatt kerüljük használatát.
Az egyik legnépszerűbb vadon termő fűszernövényünk. Erőteljes fokhagymaillatáról könnyen felismerhető, főként árnyas erdők aljnövényzetében találkozhatunk vele, különösen bükkösökben és gyertyánosokban. Nevét onnan kapta, hogy a barnamedvék is előszeretettel fogyasztják, sok más erdei vad mellett. A vaddisznók előszeretettel túrják ki hagymáját, míg az őzek és szarvasok időnként zsenge leveleiből legelnek. Levelei kiválóan alkalmasak salátákhoz, pesztókhoz, levesekhez és szinte bármilyen ételbe belecsempészhetőek, ahol fokhagymás ízvilágot szeretnénk elérni.
Gyógyhatásai között említhető lehetséges vérnyomáscsökkentő és koleszterinszint-csökkentő tulajdonsága.
Érdemes azonban óvatosnak lenni a gyűjtés során, mivel kezdőként összetéveszthető a súlyosan mérgező gyöngyvirág, foltos kontyvirág és az őszi kikerics levelével. A gyöngyvirág levele fényesebb és kerekdedebb, a kontyvirág nyíllevél szerű levelekkel rendelkezik, a kikericsek pedig rétek és legelők növénye, így élőhelyi kizárás alapján elkerülhetőek. Ha biztosak vagyunk a határozásban és fokhagymás illatú minden egyes levél, a legjobb, ha frissen használjuk fel, de fagyasztva és szárítva is tárolható.
Készíthetünk belőle pesztót dióval vagy mandulával, amit olívaolajjal kikeverve tésztás ételekhez használhatunk fel.
Gyümölcsecetbe is áztathatjuk aprított leveleit, virágait és egy hónap ázás után leszűrve évekig tárolhatjuk. Virágzást követően a levelek fűszeres fokhagymás íze jelentősen csökken, így a betakarítást még a virágok megjelenése előtt érdemes elvégezni. A növény összes része felhasználható, a hagymái, levelei, bimbói, virágai és éretlen zöld termései is. A bimbókat, virágokat és zöld terméseket fermentálhatjuk is három százalékos sózással, így egész évben csemegézhetünk belőle. Hagymáit és terméseit kíméljük, csak kis mennyiségben gyűjtsünk belőle, ezzel is óvjuk az állományt. Igyekezzünk ne összetaposni és bele feküdni a telepekbe, guggoljunk mellé és úgy gyűjtsünk belőle.
Mindig úgy hagyjuk magunk mögött az élőhelyet, mintha ott sem jártunk volna.
Sose gyűjtsünk csendben, mindig rendszeresen hangoskodjunk és tartsuk távol a medvéket és más vadakat magunktól. Ezzel őket és magunkat is védjük, megférünk egymás mellett, ha megfelelően viselkedünk a természetben.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
