A magas IQ önmagában nem elég, érzelmi intelligenciára is szükség van

„Habár a mindennapokban nincs annyira hangsúlyozva az érzelmi intelligencia fontossága, mint amennyire kellene, és inkább az értelmi intelligenciára fektetjük a hangsúlyt, a magas IQ önmagában nem elégséges ahhoz, hogy boldoguljunk bizonyos helyzetekben. Az érzelmi intelligenciánk fejlesztésére is nagy szükség van, és ezt minél korábban elkezdjük – akár már gyermekkorban – , annál inkább a hasznunkra válik a későbbiekben” – hangsúlyozza Ladó Kriszta.

A csíkszeredai Áradat Egyesülethez bedolgozó fiatal pszichológus Tankó Anita pszichológussal közösen egy olyan programot indított, amelynek során izgalmas és interaktív programokkal tűzdelt foglalkozásokkal fejlesztik az 5–8. osztályos kiskamaszok érzelmi intelligenciáját.

Az EQ-vel kifejezhető érzelmi intelligencia nagyon sok készséget és területet foglal magába, ide tartozik többek között

az együttműködés, az érzelmek felismerésének és kifejezésének a képessége, az empátia, a stresszhelyzetekkel való megküzdés.

Ladó Kriszta szerint pedig pontosan azért fontos erről beszélni, mert ezek mind olyan összetevők, amelyek birtokában a fiatalok a későbbiekben könnyebben helyt tudnak állni például olyan helyzetekben, amelyekre előre nem számítottak, amelyekre nem készültek fel. És miben mutatkozik meg, hogyan viselkednek azok, akiknek nem fejlett az érzelmi intelligenciájuk? A szakember szerint például a bizonyos helyzetekre való reagálásunk sokat elárul az EQ-ról.

Az ilyen jellegű nehézségekre nem tud megfelelően reagálni, mert nem ismeri fel teste szükségleteit, érzéseit, és ha nem ismeri fel, nyilván nem is tudja azokat az adott helyzetben megfelelően kifejezni. Ellenben ha ismerjük a saját testünket, érzéseinket, akkor sokkal könnyebb ezeket kinyilvánítani és boldogulni általuk” – magyarázza.

A felsorolást folytathatnánk az együttérzés hiányával, azaz meg tudjuk-e érteni, át tudjuk-e érezni azt, hogy a másik személy mit élhet át bizonyos helyzetekben. Ugyanakkor az is sokat elárul rólunk, hogy mennyire vagyunk együttműködők, mennyire tudunk együtt dolgozni másokkal, mennyire vagyunk csapatjátékosok, mennyire tudjuk elengedni a saját igényeinket mások érdekében. Ellenben ha fejlett az érzelmi intelligenciánk, akkor képesek vagyunk felismerni saját érzelmeinket, képesek vagyunk beszélni róluk úgy, hogy azzal ne bántsunk meg másokat, de mégis azt fejezzük ki ami valóban bennünk van.

A fiatal pszichológus szerint nem véletlen, hogy pontosan gimnazisták számára indították el az első csoportfoglalkozást, hiszen rendkívül nehéz helyzetben van ez a korosztály. Tulajdonképpen a prevenció az ő motivációjuk.

„Nem tabu, hogy egyre több szörnyűség történik, gondolok itt akár iskolai megfélemlítésre, zaklatásra, öngyilkosságra, önsértésre, amelyek az elfojtott, elnyomott érzelmekből, mechanizmusokból fakadnak. Ilyen esetekben a gyermekek nehezen tudnak kommunikálni a külvilággal, és ezért ezek az elnyomott tényezők bennük maradnak, megrekednek egy szinten. Ezért is elsődleges célunk, hogy megtanulják kimondani azt, ami bennük van, és ne címkézzék fel az érzéseket jó vagy épp rossz jelzőkkel. A szomorúság nem rossz érzés, az is egy szükséglet. A testünk így jelzi egy szükségletét, jelzi például, hogy csalódott vagyok, vagy épp megbántottnak érzem magam, és ezt nem kell rossz dologként felfogni, minősíteni. Legyen természetes, hogy néha van szomorúság is, nem lehetünk mindig vidámak, és ezt el kell tudni fogadni” – hangsúlyozza ki.

Mint kifejtette, arra törekszenek, hogy a foglalkozások ne problémaközpontúak legyenek. Nem szeretnének hiányosságokat kiemelni vagy azokat korrigálni, hanem minél játékosabban, minél inkább gyermekbarát módon becsempészni a fiatalok életébe azokat a készségeket, amelyeknek később hasznát veszik bármilyen helyzetben, sokszor akár észrevétlenül is. „Különböző kis mesejelenetek, történetek alapján közösen átbeszéljük, hogy az adott szituációban a szereplők mit érezhettek, miképpen reagáltak, illetve hogy hasonló helyzetben mi máshogyan cselekednénk-e, és ha igen, akkor hogyan. Az ilyen típusú gyakorlatok azért nagyon hatékonyak, mert egyrészt segítik az érzelem felismerését, másrészt meg az érzelem kifejezését is, hiszen általuk nem csak megfigyelünk érzelmeket, hanem nevet is adunk nekik. Ugyanakkor szerepjátékokkal is készülünk a gyerekeknek, amelyek által belehelyezkedhetnek különböző szituációkba, más, addig talán ismeretlen szempontokat is megtapasztalhatnak, illetve ez lehetőséget ad az önmonitorozásra is, hiszen mindeközben azt is megvizsgáljuk, hogyan éreztük magunkat ezekben a különböző szerepekben” – nyújt betekintést a szakember a foglakozások menetébe.

Mindez – egészíti ki – természetesen nem biztosíték arra, hogy a későbbiekben nem lesznek az illetőnek nehézségei például egy konfliktusmegoldás során, vagy hogy minden helyzetben tökéletesen fog tudni reagálni. Viszont ezen tevékenységek során olyan készségeket sajátíthatnak el a gyerekek, amelyek kampóként fognak szolgálni számukra a későbbiekben, és amelyek aktiválódnak, amikor szükség van rájuk.

A gyerekek most még nem érzik ennek súlyát, inkább a felnőttek a nyitottabbak. Jó lenne kicsit érzékenyíteni ennek fontosságára a társadalmat. Nem elég csak a testi egészségünkre figyelni, fontos a mentális, a lelki egészség, ami nagyon meghatározó, hiszen a belső mechanizmusok ugyanúgy kihatnak a testi egészségünkre is” – emeli ki.

Amennyiben lesz igény rá, az első, most elindított csoportfoglalkozást ugyanezen korosztály számára újabb foglalkozás követi, de az egyesület önkéntes szakembereinek további tervei között szerepel 9–12. osztályosok, illetve fiatalok részére is hasonló képzéseket indítani a közeljövőben.