Rédai Attila

2018. június 20., 15:02

Nyáreleji aggódások

Üldögélek a padon, lógatom a lábam. Az oviban vagyok, anya és apa ide szokott hozni napközben, miközben ők dolgoznak. Igaz, néha otthon is dolgoznak. Olyankor nem figyelnek rám, a billentyűzetet ütögetik, s közben egy képernyőbe bámulnak, de én még nem értem igazán ezt. Ilyenkor mászok fel apa ölébe, s követelem, hogy én is dolgozhassak. Kapok ilyenkor én is egy billentyűzetet, azt ütögetem. De már nem sokáig vernek át ezzel, mert azt már észrevettem, hogy ha azt a másik kicsi fekete izét mozgatom, akkor a képernyőn is mozog valami, miközben ha a billentyűzetemet nyomogatom, akkor nem történik semmi.

Féléves vagyok, vagyis hát kettő és fél.

Ki szokott javítani apa, mert korábban azt mondtam, hogy kétéves vagyok, de most már nagylány lettem. Igazából nem tudom, hogy szeretek-e oviba járni, de azt mindenképpen, hogy vannak itt még rajtam kívül gyerekek. Otthon rajtam kívül nincs más gyerek, bár néha anya és apa szokott beszélni arról, hogy talán jó volna nekem egy testvérke, de aztán tovább nem beszélnek erről, mert azt mondják, hogy ehhez ők már öregek. Ha tudnék erről beszélni, azt mondanám, hogy jó későre érkeztem meg a családba, anya és apa nagyon későre vállalt engemet. De igazából ez nekem most mindegy, mert van anya meg van apa, én nem látom, hogy öregek lennének, még anya sem ráncos, mint a szomszédban Borika néni, s apának sem fehér a haja, mint a szomszéd bácsinak, csak egy kicsit.

Fotó: Pixabay.com

Szóval ülök itt a padon az oviban, kicsit félre vagyok ülve, nem vagyok benne a legnagyobb balhékban, óvatosabb vagyok annál. A doktornéni azt mondta még valamikor régen, mikor még tényleg csak féléves voltam, hogy mimóza típus vagyok, anya és apa érdeklődéssel figyelték ezt, még ha nem is bólogattak. Lógatom a lábam, nyújtogatom a kezem, nézek fel az égre, a madarakra, nagyon kíváncsi vagyok. Jönnek rögtön a többiek, Alexie is, meg Dávid is, meg mások a Micimackó tipegőből, ők is azt nézik, amit én. Nem veszem észre apát, aki biciklivel érkezett, s hozta magával Samut, az én macsekomat, akit anya otthon hagyott, de aki nélkül nem tudok elaludni az oviban sem. Én már csak azt látom, hogy amikor fekszünk le, az óvónéni hozza nekem Samut, mint mindig máskor.

Anya és apa mostanában kicsit aggódik. Mármint jobban, mint máskor.

Ugyanis nyár van, s nemsokára szünet lesz az oviban, s nem tudják, velem mi lesz, hova fogok napközben menni, miközben ők dolgoznak. Mert vannak nagymamák, de Bözsi nagymama messze van, nem lakik itt, Zsóka nagymama pedig beteg mostanában, nem tud rám vigyázni. Még néhány nap, s bezárják az ovit, s át kell menni egy másikba. Anya azt mondja, jártam már ott egyszer, amikor beiratkoztam, de akkor még nagyon kicsi baba voltam, s nem tudtam, mit jelent, hogy beiratkozni. Igaz, most sem tudom igazán.

Fotó: Pixabay.com

Aztán lesz olyan is, amikor a másik ovi sem lesz, akkor lesz igazán a haddelhadd. Akkor azt tervezi apa és anya, hogy beülünk az autóba, s elmegyünk egyet kirándulni. Elmegyünk messze messze Magyarországra, ahol szintén voltam már, mikor féléves voltam, s mindenki úgy csodálkozott rajtam. Messziről megbámultak, meg fordultak utánam, mintha én volnék a szépségkirálynő – már persze, ha tudnám, hogy az ki. Ott volt bátyu is meg mások, de minderre én már nem emlékszem. Csak a tengerre emlékszem, mert az egy évvel később volt, s néha nézünk onnan fényképeket meg videókat, így tudom, milyen a tenger.

Fotó: Pixabay.com

Nagyon szeretem a tengert, meg általában mindent, ami víz. Apa vett nemrég egy kicsi medencét az udvarra, napokig töltötte bele a vizet, aztán végül tíz percet tudtam ülni benne, mielőtt megjött volna az esős idő, de még akkor sem akartam kiszállni, pedig nagyon hideg volt a víz. És szeretem a homokozót, bár nekünk otthon nincsen, csak itt az oviban. Meg a játszótéren. Igaz, most voltak nálunk valami bácsik, felásták az udvart a kotrógéppel – igen, így ki tudom mondani, kotrógép –, s hagytak maguk után egy nagy földkupacot, ami már szinte olyan, mint egy homokozó. Nagyon szeretek kirándulni is, amikor anya és apa bejelenti, hogy kirándulás lesz, alig férek a bőrömbe, sikongatok meg minden. A kirándulásnál jobban talán csak az ajándékokat szeretem, minden nap várom, hogy jöjjön a Mikulás meg az angyalka, és amikor ők nem jutnak eszembe, akkor valakinek születésnapja lesz. Legalábbis szerintem.

Vajon izgalmas lesz ez a nyár? És vajon majd elmesélem?

Hát én ezt nem tudhatom, hisz még csak féléves vagyok. Akarom mondani, két és fél.

0 HOZZÁSZÓLÁS
Péter Beáta 2019. augusztus 06., kedd

Kamaszagy: a hiányzó húsz százalék

Miért másabb egy kamasz alvásciklusa, hogyan reagál az élvezeti cikkekre vagy a stresszes helyzetekre, és miért van egyre több mentális betegség az utóbbi időben a kamaszok körében? Egyáltalán miben más a serdülő agya a felnőttekétől? A legújabb agykutatások tükrében világítunk rá minderre.

Péter Beáta 2019. május 24., péntek

Nem igaz az, hogy tanulni csak szenvedések árán lehet

Miért szükséges valamilyen tanulási stratégiát alkalmaznunk, milyen módszerekkel érhetünk el eredményeket, maradandó tudást? Hasznos-e a magolás, és mit tehetünk szülőként, hogy a gyerekünk számára ne legyen unalmas a tanulás? Lantos Mihály magyarországi tanulás-módszertani szakértőt kérdeztük.

Szász Cs. Emese 2019. május 17., péntek

Erdei óvoda: tanít az erdő, a mező

Lehet fára mászni, pocsolyában ugrálni, függőágyban a szabad ég alatt aludni és télen-nyáron a természetben lenni – így képzelik el azt az erdei óvodát, amely a Marosvásárhely melletti Tófalván ősszel nyitja meg kapuit.

D. Balázs Ildikó 2019. március 29., péntek

Emlékezni a víz nyelvére: vizes foglalkozások kisbabáknak

Kinek nem lágyul el a szíve, amikor az uszoda medencéjében magabiztosan ficánkoló babákat lát? Megadott jelre a víz alá merülnek, lebegnek, láthatóan jól érzik magukat. Ők nem felejtették el a víz nyelvét. Zakariás Éva közel tíz éve tart vizes foglalkozásokat a három hónaptól három éves korig terjedő koroszt&

Szász Cs. Emese 2019. március 05., kedd

Készen állni érzelmileg is. Mitől iskolaérett a gyerek?

Mindjárt hatéves a gyerek. Cserélődnek a fogai, megnyúlik a teste, eltűnik a babapocakja, s egyre több mindent ért, tud. De vajon tényleg iskolaérett? Mit kell egyáltalán tudnia egy előkészítőbe alkalmas gyereknek? S mivel kell megküzdenie? Szakértőt kérdeztünk.

Rédai Attila 2019. február 26., kedd

Hercegnőből lehet-e doktor? Régi mesék és a nemi identitás

Talán nincs olyan kislány az univerzumban, aki ne álmodna arról, hogy egyszer királynő, hercegnő lesz belőle. A klasszikus mesék azonban a sorsukra váró, önfeladó, a fehér lovon érkező megmentő hercegre váró lányok példáját mutatják fel előttünk. Manapság azonban már teljesen megváltoztak a női szerepminták.

Péter Beáta 2019. január 03., csütörtök

Varázskert, amelybe menekülni lehet

Miért fontos, hogy énekeljünk a gyerekeknek, mesét olvassunk és odafigyeljünk az érzelmi intelligencia fejlesztésére? Bálint Piroska székelyudvarhelyi származású, jelenleg Budapesten élő iskolapszichológus ad választ kérdéseinkre.

Szász Cs. Emese 2018. december 12., szerda

Rendhagyó babanapló: saját élete mesehősévé válhat a gyerek

Tudja a gyerek, hány kiló volt három hónaposan, de nem tudja, honnan is kapta a nevét, tudja, mikor jött ki a negyedik foga, de nem tudja anya és apa hogyan is ismerkedtek meg. Ezen szeretne változtatni Kádár Annamária legújabb kötetével. A sokak által csak mesepszichológusként emlegetett szakember ugyanis egy rendhagyó babanaplóval jelentkezett.

Molnár Rajmond 2018. december 10., hétfő

Fontos is legyen, de érdekes is? Mit lapoznának szívesebben a diákok?  

Noha nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a kortárs irodalmi alkotásokra, így megszerettetve az olvasást a diákokkal, a tanügyi rendszerben a klasszikus műveken van a hangsúly. Egyes pedagógusok rengeteg házi olvasmányt megkövetelhetnek, mások kevésbé foglalkoznak ezzel.

Szász Cs. Emese , Bús Ildikó 2018. december 07., péntek

„Eszköztelen” pedagógusok: mit tanul a verésből a diák?

Panaszkodnak a szemtelenebb diákokra a tanárok, akik néha visszasírják azokat az időket, amikor még legalább egy tenyeres belefért a  munkájába. A szakemberek szerint azonban a gyerek a verésből csak azt tanulja meg, hogy neki is testi fölénnyel, verekedéssel kell „megoldania” a konfliktusokat.

Vélemény
Tamás Attila: Gyorselemzés a 2019-es Oscar-díjakról

Meglepő volt és mégsem az Amerikai Filmakadémia döntése, vagyis, hogy a Zöld könyvet kiáltották ...

Legnézettebb