A megtört „hegedős”: száz éve halt meg Fülöp Áron

Mindössze ötvenkilenc évet élt Felsőboldogfalva legnagyobb szülötte, akinek a szobra ma a róla elnevezett általános iskola előtt áll. Szülőfalujának iskolája 1993-ban vette fel a nevét, a szobor néhai Szabó János szobrászművész alkotása. Az iskolától néhány percnyi járásra van a település temetője, de még azelőtt, egy kis utcán kell kimenni az egykori Fülöp-birtokhoz. Az 1918-ban állított székely kapu fogadja az arra járót, rögtön mögötte pedig Fülöp Áron és felesége, Sargavy Erzsébet közös síremléke áll.

– ez a felirat áll a sírkövön, a sírhantot kis kovácsolt vaskerítés veszi körül.

Fülöp Áron még a kiegyezés előtti korszakban, 1861. március 21-én született egy felsőboldogfalvi gazdálkodó családba, apját Fülöp Sándornak, édesanyját Bencze Rozáliának hívták. A család taníttatni akarta a nagyobb fiút, Áront, aki az elemi elvégzése után, tízévesen a székelyudvarhelyi Református Kollégiumba került tanulni, Albert öccse pedig a szülőkkel maradt, gazdálkodó lett.

Az ifjú Áront református papnak szánta az apja, ám már az udvarhelyi iskolai években problémák voltak vele.

Életrajzírói megemlítik, hogy egyszer hazaszökött Boldogfalvára, annyira nem szerette a kollégiumi szigort, csak apja szavára volt hajlandó visszamenni.

Középiskolás korában már írni kezdett, verseket és kisebb prózai műveket egyaránt, s tudjuk azt is, hogy a kollégiumban ugyanabban az évfolyamba járt, mint Benedek Elek. Fülöp Áron 1881-ben érettségizett Udvarhelyen, méghozzá kitűnő eredménnyel. Nagyenyed, illetve az ottani papnevelde és nagynénje lakása lett életének következő állomása. Nem sokáig, mert sokat mulatott barátaival, otthagyta Enyedet, inkább Pestre ment, és az orvosi egyetemre iratkozott be. Azonban ott sem találta a helyét, önéletrajza szerint az első boncoláskor a hullák látványától annyira „megiszonyodott”, hogy otthagyta az orvosit.

Fülöp az irodalom, illetve a tanítás mellett akarta elkötelezni magát, magyar-latin szakra iratkozott be, és többek között Gyulai Pál, Beöthy Zsolt, Szász Károly, Greguss Ágost, Budenz József, Simonyi Zsigmond és Ponori Thewrewk Emil voltak a tanárai. 1885-ben fejezte be az egyetemet, de nem tett diplomavizsgát. Sokat írt ebben az időben is, az Attila fiai című verses nagyeposzát benyújtotta egy pályázatra, de nem ő nyerte a 200 arannyal járó Nádasdy-díjat, hanem csak első dicséretben részesült.

És pont tanára, Gyulai Pál volt az, aki „lehúzta” a művét, emiatt Áron megharagudott tanárára. Nemcsak rá, hanem apjára is,

akivel szintén összeveszett, Fülöp Sándor ugyanis nehezen tudta elviselni, hogy fia a tanulmányaival sem haladt, és a pénzzel sem tud kellőképpen bánni. Az ifjú Áron Hódmezővásárhelyen lett segédtanár (csak az lehetett), közben a pályázati dicséret révén költőként is kezdték megismerni a nevét, aztán letöltötte katonai szolgálatát is, ezt a budapesti 28-as vadászzászlóaljnál tette meg.

Fülöp Áron hagyatékát, írásait, személyes dokumentumait a székelyudvarhelyi tudományos könyvtár őrzi, illetve kéziratban fennmaradt versei, levelei is ugyanitt, könyv alakú díszdobozokban találhatók. Ezekben van az ún. „katonakönyve” (akkori szóhasználattal végelbocsátó-levele és Népfölkelési igazolványa) is, az iratok szerint  nem vett részt hadicselekményben – akkoriban „boldog békeidők” voltak. A katonaság után, 1884-ben Szatmárnémetiben lett helyettes, majd rendes tanár és könyvtáros. 23 évesen ott ismerte meg későbbi feleségét, a tíz évvel idősebb Sargavy Erzsébet tanítónőt, de a nyolcvanas évek végén jelentek írásai is a helyi lapban, majd 1893-tól egy évig a Szatmári Hírlap szerkesztője lett.

Felesége rávette az apjával való kibékülésre, aztán a kilencvenes évek közepén Pestre költöztek

– akárcsak sok mai diák, Fülöp Áron még ebben az időben sem tette le a tanári vizsgáit. Költeményei ugyan imitt-amott megjelentek, de mindenféle siker nélkül, kortársai egyszerű Arany János-epigonnak tartották.

A millennium évében, 1896-ban lett az országgyűlési könyvtár segédkönyvtárosa. Érdekesség, hogy a könyvtár létrehozásának egyik javaslattevője Ugron Gábor udvarhelyszéki képviselő volt. A könyvtárat a törvényhozó munka támogatására még az 1860-as évek végén hozták létre, a könyvek, a költségvetés és személyzet biztosításával 1870-ben kezdte meg a a tényleges működését.

Fülöp 1902-től az országház új épületébe költöztetett könyvtárban dolgozott, jó és rendszeres jövedelme lett, illetve értelmiségi körökben is megfordulhatott. Írta továbbra is a nagy, folytatásos hun hőskölteményét, a Csaba című eposzt 1908-ban, az Attilát pedig 1909-ben jelentette meg, ezeknek azonban mérsékelt lett a sikere. Habár Pesten bizonyos körökben felolvasóesteket tartottak belőlük, Fülöp Áron nem lett nagy, országos hírű és elismert költő.

Fülöp Áron testvére, Albert 1905-ben meghalt, gyerekeit örökbe fogadták Áronék, mert nekik nem született utóduk. A tanítónő Annus fiatalon, alig 21 évesen (1909-ben) hunyt el, László pedig besorozása után, 1918-ban, de nem a fronton, hanem a gyulai szanatóriumban. Az ötvenéves Fülöp Áront az országgyűlési könyvtár igazgatójának nevezte ki Justh Gyula házelnök 1911. június 29-én, innen vonult nyugdíjba 1916-ban.

Ekkor már gyakran látogattak haza Boldogfalvára, 1913 óta építtették a ma is álló kúriát, 1917-ben pedig ő is véglegesen hazatelepedett (felesége fogadott fiukkal már 1914 óta ott élt). Az idősödő, ötvenes éveinek végén járó Fülöp Áron azonban nem sokáig élvezhette sokévi munkájának gyümölcsét.

Az elveszített háború, az azt követő hangulat, illetve fogadott fia halála mind rányomta a bélyegét a család életére, az egykori könyvtárigazgatóból egy megtört ember lett.

Megbetegedett, nyakából rákos daganatot kellett kioperálni 1920. júniusában, de állapota nem sokat javult,  október 22-én, alig 59 éves korában meghalt, a családi birtokon temették el. Felesége több mint másfél évtizeddel élte túl.