A halandóság értelme, a halhatatlanság ára a Csíki Játékszín legújabb kamaratermi előadásában

Adott két drámaíró, egy cseh darab, egy előadás, egy ünnepelt operaénekesnő, négy szerelmes, egy realista gondolkodású ügyvéd, egy történelembolond titkár, egy hírnévre vágyó énekesnő, egy tükör, egy olajfa, egy közel százéves hagyatéki per, 150 milliónyi örökség, egy lezárt sárga boríték, egy ismeretlen, görög papír, egy titokzatos családi szál és egy nagy kérdés: mi sül ki ebből? – ez a Makropulos receptje. Mindez ízlés szerint tálalható néhány kényelmetlen gondolattal az életről és halálról – áll a Csíki Játékszín legújabb kamaratermi előadásának ajánlójában. Az előadást Cristina Giurgea rendezte.

„Első alkalommal tavaly áprilisban jöttem el Csíkszeredába Veres Albert és Vladimir Anton meghívására, hogy megnézzem a színház néhány előadását és megismerjem a társulatot.

– osztotta meg a Ligettel Cristina Giurgea.

Mint mesélte, első ízben dolgozott magyar nyelvű társulattal, de a színészek már a kezdetektől fogva megkönnyítették a dolgát, és nyitottak voltak a javaslataira. „Úgy szeretek dolgozni, hogy folyamatosan konzultálok a csapattal, a színészekkel, és ők nyitottak voltak erre. Már most várom, hogy a későbbiekben is visszatérjek ide dolgozni.”

Beszélgetésünk során arra is kitértünk, hogy Josef Čapek és Karel Čapek Makropulos ügy című darabja nem az ismert művek közé tartozik, ám éppen ezért is esett rá a választása. Kiemelte, hogy

egy nagyon érzékeny és furcsa szöveg, amelyben humor, fantázia, némi metafizika is keveredik.

„Nem tudom, hogy miért kevésbé ismert. Én egyetemista koromban olvastam és velem maradt az idők során, de mindig úgy gondoltam rá, hogy olyan fajta darab, amelyhez előbb a színésznőd kell meglegyen és utána tudod csak megrendezni.

– hangsúlyozta a rendező.

A darab a halhatatlanság és az örökkévalóság etikai dilemmáit boncolgatja, azt, hogy hogyan viszonyulnak az emberek egy ilyen lehetőséghez. „Különböző viszonyulások vannak a témához, és ki-ki a maga nézetei szerint azonosul ezekkel. Néha humorral kezeli a darab ezt a témát, és azért is érdekelt engem, mert a halhatatlanság az, amit mindig is keres az emberiség. Olyan kérdések merülnek fel, mint hogy mi számít igazán, mi az élet értelme? Az időről is szól, és arról, hogy hogyan értékeljük az időt, amennyiben értékeljük. Gyakran elhangzik az, hogy ha valaki meghal, hogy »bár csak még élt volna egy keveset«.

Mi innen indultunk ki, és abból, hogy miért mindig vagy a múltban, vagy a jövőben élünk és kevésbé a jelenben? Ezek jelennek meg meglehetősen egyszerűen a darabban és az előadásban is ezt szeretnénk felmutatni” – mondta el zárásként a rendező.