HIRDETÉS
A csend fölött megszólaló hang
Mi történik majd akkor, amikor a népmesék szavakban élő mestere képet kezd formálni – nem hangból, hanem fényből és árnyékból? Berecz András Kossuth-díjas előadóművész fotói dokumentálnak és költészetet hordoznak egyszerre. Nem a harangok technikai leírása vagy építészeti részletei kerülnek fókuszba, hanem az, ami láthatatlan: az emlék, a rezdülés, a hit, az összetartozás. A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében május 8-án, 16 órától nyílt meg Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumkertjében Berecz András Szívverés a magasban című fotókiállítása. A tárlat középpontjában a harangok szimbolikus jelentése áll, kulturális szempontból a nemzeti emlékezet és a nemzeti összetartozás értelmezéseire épül. Kárpát-medence harangjai évszázadok óta együtt rezdülnek örömben, bánatban, jóban és veszélyben, határokat átívelve egy egész nemzet szívéhez találnak utat. A kiállítást a nemzeti összetartozás gondolata hívta életre, június 4-ig további hat történelmi régióban:
Erdélyben, Székelyföldön, Kárpátalján, Felvidéken, Délvidéken, Muravidéken lesz párhuzamosan megtekinthető.
„A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fogyatkozó időét” – vallja az alkotó, aki hosszú évtizedek óta gyűjti a magyar kultúra szóbeli hagyományait, s most képek formájában mesél tovább.
A Szívverés a magasban című fotókiállítás a Kárpát-medence templomtornyaiban lógó harangok világát tárja elénk.
De ezek a harangok nem csupán tárgyak: élő tanúk. Emlékeztetnek a történelem viharaira és a mindennapok áhítatára. Együtt szólalnak meg, bárhol is legyenek – Felvidéken, Székelyföldön, Délvidéken vagy Kárpátalján. Mintha egyetlen szív dobogna majd bennük, egyetlen nép időn túli összetartozását zengve.
Hang és fény – az örökség képei
A kiállítás tematikus egységei a Szentháromság rendjét követik: három rész, három nézőpont, három ritmus. Az út a középkor néma harangjaitól fog vezetni az élő, megszólaló bronznyelvekig. A képeken keresztül nemcsak a múlt jelenik majd meg, hanem egy különös idődimenzió is: az örök visszatérésé. Hiszen a harang mindig ugyanazt a hangot adja – mégis minden megszólalása új lesz.
– írja a kiállításról Orosz István író, grafikus. A huszonnégy tablóból álló kiállítás grafikai világát Szepessy Béla festőművész alkotta meg. A csíkszeredai Csíki Székely Múzeum megnyitóján Berecz András mellett Ádám Gyula fotóművész, az MMA levelező tagja fog köszöntőt mondani, a zenei kíséretet pedig a Codex Régizene Együttes fogja biztosítani.
Szavak helyett fény – a harang szól helyettünk
A fotók nem csupán harangokat ábrázolnak, hanem azokat az érzéseket is, amelyeket ezek a harangok képviselnek: hitet, reményt, fájdalmat, emlékezést. Olyan képek ezek, amelyek nem hangosak, nem harsányak – inkább belső csendet hívnak majd elő, figyelmet és érzékenységet.
– mondja Berecz, és ezt a gondolatot szó szerint is vehetjük. A képek azt a pillanatot rögzítik, amikor a harang nyelve épp formálja a hangot, amikor még nem a fül, hanem a szív hallja meg az üzenetet. Ez az üzenet pedig egyszerű, mégis végtelen: összetartozunk.
2025-ben, százöt évvel a trianoni békeszerződés után ezek a képek azt üzenik: a harang hangja még mindig közös. Nem csupán történelmi emlék, hanem jövőre szóló ígéret.
A harang messzire szól – és mindig hazatalál
A Szívverés a magasban kiállítás egyszerre lesz közösségi és személyes élmény. A harangtoronyból messzire hallatszik ugyan, de igazán ott fog zengeni, ahol valaki meghallja. Ezek a képek nem beszélnek majd túl sokat – hagyják, hogy a néző értelmezze a csendet is. És abban a csendben ott lesz a szívverés. Közös, határokon átívelő, elnémíthatatlan.
A portál ezen funkcióinak használatához el kell fogadnia a sütiket.
