A költészet ellátja a sebeket, de nem érzéstelenít

„A művészet elhozza a lélek átváltozását. Olvasva ezt, megirigyeltem a zenét. Nem hinném, hogy egy szinte tökéletesen megtöretett test esetében, a költészet tudná ilyen gyorsan csillapítani a fájdalmat. A vers lassan fog megzenésíteni. Tovább tart, amíg a szavak feloldódnak a vérbe, és az elszállítja az agyba, ahol aztán felszívódnak, és végül feloldják az agyat is” – olvashatjuk Radu Vancu Kaddis Radnóti Miklósért című, a Prae kiadó gondozásában napvilágot látott könyvében, amelyet Budapesten mutattak be kedden. A kötetről Vincze Bence irodalmár, Péczely Dóra szerkesztő és André Ferenc műfordító beszélgetett.

Vincze Bence kiemelte, a főszöveg alapvetően úgy fogalmaz, hogy Radnóti Miklós „halála utáni” versei jelennek meg, elevenednek meg ebben a kötetben. Jellemzően Gyarmati Fannihoz szóló szövegek, de vannak olyanok is, amelyek kiszólnak ebből, szerkesztésében a verseket felosztják, naplószerű, esszészerű megszólalások az irodalomról, esztétikáról, a művészet feladatáról, és emellett még beékelődnek imaszerű mondatok is.

Ki Radu Vancu?

Radu Vancu karaktere rendkívül izgalmas és összetett. Azon túl, hogy költő, író, műfordító, irodalomtudós, szerkesztő, megannyi antológia szerkesztője, számos rendezvény szervezője, a nagyszebeni nemzetközi költészeti fesztivál főszervezője. Negyvenhét évesen tizenegy verseskötet, hat esszékötet, négy regény és két gyermekirodalmi mű szerzője, továbbá angolszász irodalmi antológiákon, fordításokon is dolgozott. 2023-ban jelent meg román nyelven a Kaddis Radnóti Miklósért című kötete Romániában, amiért többek között elnyerte az év verseskötete díjat is. A budapesti kötetbemutatón felmerült a kérdés: a műfordítónak és a szerkesztőnek melyik az első emléke a román szerzővel? André Ferenc szerzőként már régóta ismerte Radu Vancut, és mint fogalmazott,

a román kortárs költészet és irodalom egyik legnépszerűbb alakjáról van szó, akiről, hogyha bárki, aki a román irodalomban próbál tájékozódni, hallani fog.

„Nem egy ismeretlen figuráról van szó, rengeteg nagyon izgalmas politikai, közéleti megmozdulást is kezdeményezett, többek között felkért tíz román értelmiségi alkotót, irodalmát, hogy török újságíróknak, irodalmároknak, értelmiségieknek írjanak levelet, ami a szolidaritás kifejezését és a bátorítást szolgálja.” Úgy véli, Radu Vancu az irodalomért és a közösségért is tevő ember.

Péczely Dóra is felvázolta az íróval való viszonyát, mint mondta a nyelvi akadályok ebben az esetben erősen lekorlátozták azt, hogy milyen indulása volt vele kapcsolatban, csak akkor nézett utána, amikor felvetődött, hogy kiadják ezt a könyvet. A szerkesztőnek első nekifutásra kételyei támadtak a kötet kapcsán, mint mondta, az alapötlettől a hideg is kirázta: „ebből egyszerűen semmi jó nem sülhet ki. És ehhez képest nekem, mint szerkesztőnek, a tavalyi év talán legnagyobb szenzációja volt.”

A román és a magyar kortárs líra közötti különbségek

A kötet utószavában André Ferenc több ízben kitér arra, hogy milyen kulturális és nyelvi különbségek vannak a román kortárs líra és a magyar kortárs líra között. Úgy véli, felfedezhetünk olyan dolgokat, amelyek bizonyos esetben fordítói kihívások, bizonyos esetben szerkesztői kihívások. Péczely Dóra első nekifutásra úgy képzelte el a kötetet, hogy nagyon is Radnóti költészetére fog épülni.

– fogalmazott a szerkesztő. Hozzátette, hirtelen benne találta magát abban a koncepcióban, hogy itt egy költő fog beszélni egy másik költő nyelvén, aki nemcsak mint költő van jelen, hanem mint egy hatalmas traumába ágyazott, egy tömegsírból kiásott, egy történetet létrehozó karaktere az eseményeknek, a vadságnak, a humornak. Szerkesztői munkájára rátérve, Péczely Dóra a munkafolyamat tapasztalatairól is mesélt. Hangsúlyozta: mivel a román szerző angol nyelven olvasta Radnóti verseit, a magyarra való fordításból nem föltétlen olvasható ki Radnóti minden olvasónak. De ettől ott van, csak szemfülesnek kell lennünk.

André Ferenc a szerkesztő gondolataihoz kapcsolódva, a saját munkafolyamatába engedett betekintést. Alaposan utánajárt a fordító Radu Vancu művészetének, így elolvasta azokat az angol Radnóti szövegeket, amelyből a szerző dolgozott. Mint mondta, ezen túl románul is olvasott tőle, továbbá nem csupán a Radnóti versekkel, hanem Fanni életrajzával is foglalkozott. A fordító munkája során több Radnóti idézetet is felfedezett a szövegben, de hogy biztosra menjen, megkérdezte a szerzőt, hogy pontosan hová rejtette el azokat a szövegben. Radu Vancu sem emlékezett erre pontosan, de a lényeg amúgy is azon kell legyen, hogy hangulatban és referencialitásában kötődjön Radnótihoz – mutatott rá.

A szövegen túl

Vincze Bence szerint – nemcsak a szöveget, hanem a szöveg tartalmát nézve, az egész célt, amit ez a kötet akar megfogalmazni – a könyvben nemcsak humor van, hanem merész szexualitás is, merész társadalmi kiállások, giccs és közhely, jól elhelyezve. Ezek mind olyan vállalások, amelyek akár szokatlanok lehetnek. Felmerült tehát a kérdés: fordítói szempontból mennyire volt nehéz áthozni a magyar nyelvbe, hiszen a kortárs magyar líra nagyon érzékeny arra, hogy kiugró vállalásokat tegyünk, hiszen van egy határhúzás. André Ferenc szerint gyanús volna sztereotipizálni akár a román, akár a magyar lírát, de azért a tendenciák valamelyest mindenképp felfejthetők. Például a magyar irodalmi nyelvben a stilizált megszólalásokon gyakori, hogy finomít, kilép, elrejt, metaforizál a szerző, ezzel szemben a stilizáló román nyelv gyakran küszködik a formával való viszonnyal.

Viszont ott van az a nem könnyű szembesülés, hogy a Kaddis Radnóti Miklósért szövegén tudunk nevetni, olvasóként pedig nehéz megélni azt, hogy egy tömegsírból kiszólaló szerzőn nevetünk. A fordító szerint ez a másik, ami a román fordítást nehézzé teszi, hogy a román irodalomban a mondatpróza, nem a líra dominál. Nem igaz, hogy nincs, de nem dominál. „Rengeteg kortárs ezt az abszolút köznyelvi, lecsupaszított nyelvet használja, akár prózában is, akár lírában is. Sokszor van ez a kettő közti játék. Aki járt már líra műhelyben mondjuk Magyarországon, az valószínűleg hallotta azt a kérdést, hogy »de ennek mi a tétje?« Ez egy fontos kérdés, nálunk újra és újra az cél, hogy minél szűkebb és feszesebben vissza tudjuk adni a szöveget. A románoknál meg pont az, hogy nem annyira látványos, és tudnak szuverén szövegeket létrehozni szerzőként, amelyek a magyar olvasói szemszögből fecsegő, üresjáratosak lehetnek, és gyakran ezért nehéz fordítani a román lírát.”

Érdekességek a kötettel kapcsolatban

Vincze Bence a kötet teljes szövegét berakta egy elemző programba, hogy megtudja, melyek a leggyakrabban használt szavak a Kaddisban.

Első helyen a vér, második helyen a kedvesem, harmadik helyen pedig a szív szó áll, negyedik helyen pedig a tömegsír szó.

Ez a tény pedig meglepte az irodalmárt, ezért merte giccsel jellemezni a kötetet. Ez viszont már a nyelvi különbségekre vezethető vissza, illetve arra, hogy a megfelelő kontextusban igenis helye van a „giccsnek”. André Ferenc azzal a példával illusztrálta a jelenséget, hogy elcsépelt csak úgy valakinek azt mondani, hogy szép a szeme, de éjjel háromkor egy hosszas csönd után megállja a helyét. Így kell elképzelni a kötetben betöltött szerepüket is a fent említett szavaknak.

A bemutató hátralévő részében szó volt a fordítói magatartásról, illetve Radnóti életútját is felelevenítették.

Radu Vancu Kaddis Radnóti Miklósért című kötetét André Ferenc fordította, André Ilona-Ibolya lektorálta, Péczely Dóra szerkesztette. A szöveget L. Varga Péter gondozta, a borítót Szabó Imola Julianna tervezte, a szerző fotóját Rareș Helici készítette. A borítón Radnóti Miklósnak az abdai tömegsírból előkerült fényképe látható.