A lélek drámái a vásznon: Karácsony Ernőre emlékeztek

Zsúfolásig megtelt kedden délután a székelyudvarhelyi Művelődési Ház koncertterme, ahol – a magyar kultúra napja köré fonódó programok sorában – egy emlékkiállítással tisztelegtek Karácsony Ernő életműve előtt. A kiállított alkotásokat magánszemélyek kölcsönözték Tamás György kurátor és a Művelődési Ház felhívása nyomán.

A Tamás György kezdeményezte, és a Művelődési Ház – partnerségben a Székelyudvarhelyi Magyar-Örmény Kulturális Egyesülettel – szervezte kiállításon egy olyan székelyudvarhelyi művészre emlékeztek, aki életével és művészetével összetéveszthetetlen alakja volt a város kulturális életének – ahogy Simon Mária Tímea, a Művelődési Ház igazgatója fogalmazott a megnyitón.

Rámutott, Karácsony Ernő művészete több életénél, s habár nem teljesen része a kánonnak, a kultúra és az udvarhelyi kultúra nemcsak a kanonizált művészek és szerzők összessége, hanem sokkal több annál, „így Karácsony Ernő művészete szerves része a mi udvarhelyiségünknek.

Képei által megőrizzük a kultúrkocsmák városát is, ahol mindig történt valami fontos, sőt, sokszor ott történt az igazán fontos, legyen szó irodalomról, zenéről vagy akár képzőművészetről. Karácsony Ernő festményei által megőrizzük kicsit a város kulturális történelmének egy igen értékes szeletét.”

A művész akarva-akaratlan is, de a lelkével dolgozik. Karácsony Ernő képeit nézve nem is kerül erőfeszítésbe észrevenni a lélek dimenzióját. Ott van a mozdulatban, amely nyomot hagy a vásznon, a színek egymásnak feszülésében. A Káosz című kép, mint vallomás emlékeztet minket arra, hogy azokra, akikben ilyen erősen munkálkodik a lélek, vigyázni kell – emelte ki a kiállítást méltató beszédében Dimény-Varga Fanni.

A művészettörténész röviden a művész életútját is felidézte: Karácsony Ernő 1968-ban született Székelyudvarhelyen, apai ágon örmény családba. Felmenője Karácsony János a nagybányai festőiskolában tanult, Ziffer Sándor irányítása alatt, apja id. Karácsony László és testvére ifj. Karácsony László követték elődjüket ezen a pályán, noha egyiküknek sem adatott meg, hogy kizárólag a festészetnek éljenek. Mindhárman főként akvarellel dolgoztak, leginkább tájképek és csendéletek jellemzik életművüket.

Karácsony Ernő már gyerekkorában is kiváló rajzolónak bizonyult, első kiállítását 15 éves korában nyitották meg műveiből, amit aztán több mint harminc tárlat követett élete során.

Szakmai fejlődésében Maszelka János és Ipó László udvarhelyszéki festők támogatták, de hatással voltak rá művészbarátai is, mint például Bíró Gábor. Tíz éve hunyt el, mindössze 47 évesen, két fiú édesapjaként.

„Nem véletlen, hogy alkotásainak vázát a táj, a közvetlen környezet adja, akárcsak elődeinél. Ő azonban már nem lett akvarellista, főként olajjal dolgozott és kialakította sajátos formavilágát, szívesebben tartotta magát a saját, mintsem irányzatok és iskolák szabályaihoz. Képei látomások, egy belső világ kivetülései, hol figurális, hol teljesen absztrakt formában. Valójában felesleges is efféle kategóriákba sorolni az alkotásokat, mert érezni, hogy a valóságból ismerős, beazonosítható részletek is csak díszletként szolgálnak a lélek drámájában.”

Dimény-Varga Fanni úgy véli, Karácsony Ernő művei sosem megfagyott, nyugalomban levő részleteket jelenítenek meg. A formákban benne van a mozgás, az ecsetkezelésben a lendület, a festék felhordásában az erő, a színekben az átalakulás, a tér izzik, a levegő vibrál. „Mindezt akár egy képen is megfigyelhetjük, tekintsünk csak a Gyökéraktok című műre.

Munkásságát a három alapszín mentén tudjuk korszakolni, a kiállításon is megkereshetjük a vörös, a sárga és a kék korszakhoz tartozó alkotásokat.”

Ha életműkiállításra gondolunk, az lenne a lényeg, hogy a festőnek a teljes életciklusát, a festészetének az alakulását tudjuk bemutatni – hangsúlyozta a megnyitón Tamás György kurátor, aki beszédében személyes élményeket is felelevenített, és megköszönte mindazoknak, akik képeket ajánlottak fel a kiállításhoz. Mint mondta, több mint száz képet kínáltak fel, olyant is, amelyet nem ismert eddig, és olyant is, amelyet méretei okán nem tudtak most kiállítani. „Azt tekintettem szem előtt, amikor összeválogattam az anyagot, hogy egyrészt a témák ne nagyon ismétlődjenek, másrészt, a korszakokat tudjuk végigvinni, ami Ernő művészetét jellemezte.”

A megnyitón közreműködött az Amabile Duo, Bágyi Bence Jakab költő pedig erre az alkalomra írt versét olvasta fel. Az ünnepség zárásaként levetítették Bálint Arthur Háromig maradok című, Karácsony Ernőről készült filmjét. A megnyitót követő kötetlen beszélgetések során pedig itt is, ott is elhangoztak a művészhez fűződő élmények, a róla szóló történetek, anekdoták. Székelyudvarhely Karácsony Ernőre emlékezett.