A szelíd hangú költőóriás: Pilinszky János

A 20. század egyik jelentős magyar költője Budapesten született 1921. november 27-én, ősei között lengyelek és franciák is voltak. Egyik nagynénje a szervita rend főnöknője és egy lánynevelő intézet igazgatója volt,

Pilinszky gyerekkora pedig apácák és fiatalkorú prostituáltak között telt. Innen is eredeztethető mély katolikus hite, valamint költészetében a bűn és a büntetés tematikája.

Édesapja, Pilinszky János mérnök és jogász volt. Harcolt az első világháborúban, majd annak befejeztével egy budapesti postán helyezkedett el. Posta-főfelügyelőként halt meg gyomorfekélyben 1937-ben. Édesanyja, Baitz Veronika is a postán dolgozott, és önkéntes ápolónőként vett rész a háborúban.

Pilinszky János tizennégy éves kora óta írt verseket, a mély vallásosság haláláig jellemezte a költőt. A budapesti Piarista Gimnáziumban végezte tanulmányait, ahol csak a magyarórák érdekelték, másban közepesen teljesített.

Nem volt kedve tanulni, pedig már ekkor jóval szélesebb körű volt ismerete társainál. A rá később is jellemző zárkózottság, visszahúzódottság miatt nehezen tudott kapcsolatot kialakítani társaival,

ezt nehezítette az is, hogy a jó tanulók csak hasonló eredményű diákokkal kerestek kapcsolatot. Később azonban olyan barátokra tett szert, akik még felnőtt éveiben is mellette maradtak. A költészettel való kapcsolata végig kitartott, végül ez segítette át a tanulási nehézségeken is. Rajongott József Attiláért, Adyért, Verlaine-ért, Baudelaire-ért, valamint Homérosz Iliász című művéért is.
Életútjáról, munkásságáról bővebben az Erdélyi Napló november 18-ai lapszámában olvashatnak.