A velencei kalmár: kényes téma a kolozsvári színpadon

Bár még a múlt évadban készültek bemutatni, végül a Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata – a felmerült anyagi gondok miatt – szeptember 28-án vitte színre A velencei kalmárt. Ez a helyzet akár ironikusnak is mondható, hiszen Shakespeare darabja sem szól másról, csak a pénzről…

Az előadást novemberben ismét műsorára tűzte a színház. Az eredetileg ötfelvonásos vígjátékot 1596–98 között írta William Shakespeare, melyet 1600-ban nyomtattak ki először. A műben keverednek a bohózat-jellegű és a komolyabb hangvételű részek, mely utóbbiak közül kerülnek ki A velencei kalmár legszebb szakaszai. A darab középpontjában a keresztény velencei kalmár, Antonio és a zsidó uzsorás, Shylock közötti konfliktus áll, melynek mozgatórugója az ellentétes piaci érdekeik, valamint a vallás- és kultúrabeli különbségek, tehát a „Másik”-kal való találkozás élménye.

A Shakespeare-kutatók szerint a szerző – ahogyan legtöbb műve esetében – több forrásból is ihletődött a darab megírásakor.

A velencei kalmárt az egyik legproblematikusabb Shakespeare-műnek tartják. „Főtémája nem az antiszemitizmus, mint ahogy nem is az antifeminizmus – írja Géher István a darabról –, de motívumként mindkettő megtalálható benne, együtt napjaink jó néhány vitakérdésével. Hogy mit kezdhetünk azzal, aki másmilyen, mint mi; hogy megbízhatunk-e a törvényekben, hogy félnünk kell-e a nőktől; hogy miből lesz, és mire való a pénz… Mindez egymásba gabalyítva és belegyömöszölve egy szokványos-romantikus komédiába.”

Az előadás dramaturgja, Visky András a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón tért ki Shakespeare színdarabjának témájára. Elmondta, hogy a szerzőnek nem lehetett közvetlen tapasztalata a zsidógyűlöletről, hiszen Angliában már a 14. század elejétől tilos volt zsidóknak letelepedni.

A kereszténység hagyományos antijudaizmusa, másság-gyűlölete mégis élt a nyelvben, az irodalmi toposzokban, Shakespeare ezt dolgozta fel.

Shylock a sokadrangú polgár, akire a pénze miatt szükség van, de pillanat alatt áldozattá válhat, amint az előadásban ez meg is történik. Az uzsorás által követelt húsáldozat célja pedig a társadalom megleckéztetését célozza: Shylock számos megaláztatás után a lányát is elveszti, és azt szeretné, ha a teljes veszteség érzését mások is megtapasztalnák – mutatott rá Visky András.

Hozzátette: „Shakespeare szövege politikailag nem korrekt, és ezt nem is javítottuk ki benne”. Visky elmondta, hogy Al Pacino főszereplésével látta New Yorkban A velencei kalmárt, és az az előadás figyelmen kívül hagyta a darab zsidókkal kapcsolatos kényes kérdéseit, „mesével fedték el a gettó realitását”. Ezeket a tényeket – mondta a dramaturg – a kolozsvári előadásban ezt nem akarták elfedni.

Talán mindenkori aktualitása miatt is választotta a kolozsvári színház igazgató-főrendezője, Tompa Gábor ennek a darabnak a színrevitelét (bár az angol bárd esetében nehéz olyan műről beszélni, melynek mondanivalója ne lenne születése után ötszáz évvel is ugyanolyan aktuális, mint Shakespeare idejében volt). A rendező így vallotta bemutató előtt: „Az előadás egy modern technológiájú, hideg világban játszódik, ahol kontrasztként óriási szenvedélyek vannak. Szenvedélyek, melyek elsősorban a nárcizmus, önzés és egoizmus felé mutatnak. Ugyanakkor a szereplők különböző értelemben foglyai is valaminek. Itt senki nem választja azt, hogy mindenről lemond, és nem érdekli a pénz.

Mindenki az érdekei szerint cselekszik, egy bonyolult érdekhálózat és szövetség működtet mindent.

Természetesen minden szereplőben vannak erős, tiszta érzelmek, van szex, szerelem, erotika. De a szereplők nem eszerint választanak. Csak pillanatnyilag gondolják úgy, hogy ez fontosabb. Az önzés és önös érdekek szólnak bele mindenbe. Ebből rettenetesen kegyetlen színházat lehet létrehozni. Amiben persze vannak vígjátéki elemek, komikus szituációk, de alapjáraton egy kegyetlen és mohó hajsza az »öröklétért«, túlélésért vagy a boldogságért.”

A rendkívül érdekfeszítő kolozsvári előadás Nádasdy Ádám friss, színpadon először 2016-ban bemutatott fordítását követi. Érdekessége az is, hogy – ahogyan egyre gyakrabban előfordul a kolozsvári előadásokban – az élő muzsikát a társulat zenei tehetséggel is megáldott színészei szolgáltatják.